A Médiatanács megbüntette a közmédiát a Nemzeti Konzultáció reklámozásáért
Megsértették a társadalmi célú reklám közzétételére vonatkozó szabályokat, 1,8 millió forintos bírság lett az eredménye.
Tizenhat év propaganda után újra kell alapítani a magyar közmédiát. Az Orbán-rendszer tudatosan propaganda- és cenzúragépezetté silányította az MTI-t és az általa alapított MTVA-t . Az új köztársaság nem követheti el azt a végzetes hibát, hogy ugyanazokra a szervilis kiszolgálókra bízza a nyilvánosságot, akik tegnap még az önkényuralmat szolgálták.
A rendszerváltás első próbája az lesz, megszületik-e a hatalmat is ellenőrző, független közszolgálati média.
Lázadás az orbáni propaganda zászlóshajóin, az MTI-ben és a „közmédiánál” a választás utáni héten? Ugyan már. Elkéstek sok héttel, sok hónappal, sok évvel, több mint másfél évtizeddel. A demokratikus ellenzék győzelme után a gerinctelen propagandisták egyszerűen az új rendszer és vezetője fenekét akarják nyalni, minél hamarabb. Csakúgy, mint a szélkakas celebek, Ördög Nóra és társai a TV2-nél.
Ha valódi újságírók lettek volna, nem segítették volna az orbánista propagandaállamot éveken át. Nem kötelezte őket erre senki az elmúlt 16 évben.
Nem volt muszáj Orbán-propagandistaként a „közmédiánál” vagy a TV2-nél gyalázni az ellenzéket, éltetni az Orbán-rezsimet. És cenzúrázni ezerrel a rogáni napiparancsnak megfelelően.
A propagandisták felelőssége: tettestársak a köztársaság kivégzésében
Nem volt kötelező a szerencsétlen sorsú milliókat módszeresen butítani és vadítani. Nem volt kötelező idős, tájékozatlan emberekben és bizonytalan egzisztenciájú családok százezreiben mély, a tudattalanba nyúló félelmet, testet-lelket betegítő stresszt és gyűlöletet kelteni. Lenyomni a torkukon nap mint nap, sok éven, sok választási és „nemzeti konzultációs” kampányon át a háborús hisztériát. Papagájkommandóként rikácsolni a propagandaminiszter meg Orbán napi üzeneteit. Mikrofonállványként, bólogatva szolgálni a rezsim vezetőinek interjúit.
És közben elfedni az ország romlását, a magyar társadalom elszegényedését és tönkretételét. Kicenzúrázni a tényt, hogy az Orbán-dinasztia és csókosaik kisajátították a magyar államot. Némán nézni, ahogy a Matolcsyk kirabolják a Magyar Nemzeti Bankot.
Nem volt kötelező nagy, sokszor hatalmas fizetésért legitimálni, támogatni az önkényuralom és a maffiaállam fokozatos kiépítését. Nem volt kötelező olyan médiánál dolgozni, amely módszeresen kitiltotta a kritikus hangokat. Nem volt kötelező a bölcs vezető, a tévedhetetlen Orbán Viktor személyi kultuszát hizlalni. Nem volt kötelező részt venni a kegyetlen karaktergyilkosságokban, legjobbjaink közül sokak emigrációba kényszerítésében.
Az Orbán-rendszer és propagandaállama másfél évtizedet vett el az életünkből. A propagandisták munkája és mögötte a rezsim valódi tettei családok millióira hatottak, beépültek a hétköznapi történelmünkbe. Mindez még nagyon sokáig, nagyon sok negatív módon velünk él majd, történelmi hatással a családjainkra -- a fiatalok kivándorlásától a lerontott gazdaságon, egészségügyön és oktatáson át az eszetlen gyűlölködés természetessé válásáig.
A propagandisták történelmi felelősséget viselnek: társtettesek a köztársaság kivégzésében.
Fel fogják függeszteni a hazug hírszolgáltatást, ígérte meg Magyar Péter az M1-en
Másfél év után hívták meg újra Magyar Pétert az állami médiába.
Lehet tisztességesnek maradni
Ki kell mondani: mindezzel szemben igenis maradhattak tisztességesek az emberek.
Sok útja volt ennek az újságírók számára is. A független lapok, hírportálok, videó- és rádiócsatornák, oknyomozó műhelyek a Válasz Online-tól és a Magyar Hangtól a HVG-n, a 444-en és a Klubrádión át az Átlátszóig és Direkt36-ig ellenálltak az Orbán-rendszernek. Sőt, aktívan ellene dolgoztak profi hírszolgáltatással, bátor tényfeltárással, igazi elemzésekkel, szakértői és állampolgári beszélgetésekkel és milliós nézettségű dokumentumfilmekkel. A valódi, európai típusú közmédia funkcióját éppen a független médiumok töltötték be a Telextől a 24.hu-ig.
És mindezeket a feladatokat szűkös forrásokból látták el, a rezsim sok éven át folytatott embertelen lejáratási kampányai, politikai, jogi, pénzügyi nyomása ellenére. Annak ellenére, hogy az újságírók ellen titkosszolgálati akciókat hajtottak végre, és megfigyelték őket. Miközben a propagandisták zsíros szerződésekkel dőzsölve hajtották végre a kommunikációs piszkos munkát.
Vagy találhattak állást például nem politikai médiánál a magazinoktól a szakmai lapokon át a reklámcégekig. Rengetegen kerestek így munkát, hogy kikerüljék a rezsimtől függő, propagandától bűzlő állampárti szerkesztőségeket, az erkölcsi és szakmai megaláztatást.
Magyar Péter felhívására lemond a közmédia kuratóriumának egyik tagja
Silhavy Máté Tibor úgy véli, a hazai közmédia korábban sem, jelenlegi formájában pedig különösen nem felel meg azoknak a törvényi előírásoknak és nemzetközi sztenderdeknek, amelyek érdemessé tennék a magyar adófizetők támogatására. Szerinte az intézményrendszer, a szerkesztési alapelvek és a finanszírozás radikális átalakítása elkerülhetetlen, ennek pedig nem kíván gátja lenni.
Vagy ha minden kötél szakadt, és valaki nem akart az orbáni propagandagyárnak dolgozni, akkor el is lehetett hagyni a média világát. El lehetett menni általános iskolai tanárnak, mint egy volt zenei újságíró barátom tette, aki kiszorult a NER által egyre keményebben fojtogatott magyar médiarendszerből. Vagy ingatlanosnak, mint egy tévés szakember rokonom, aki a TV2-nél, majd a Duna TV-nél dolgozott volt, de nem adta a kameráját a propagandának. Először a kulturális műsorok felé próbált lépni, de ott is utolérte a propaganda dögszaga, és nem akarta még a kultúrműsorokkal sem az intézmények brandjét legitimálni. Végül kényszerűségből egy ingatlanos cégnél helyezkedett el.
Egy másik barátom egy szaklap főszerkesztői pozícióját töltötte be, amíg le nem váltotta az Orbán-rezsim. Ezután eredeti diplomájának, szakmai végzettségének megfelelően tartott online tanfolyamokat, ebből próbálta fenntartani magát. Mások fizikai munkával, villanyszereléssel, ezermesterséggel keresték kenyerüket, hogy elkerüljék az erkölcstelen és szakmaiatlan propagandamunkát.
