Szexuális zaklatás, automatikusan generált médiatörvény, sztrájk: Európa-szerte válságos helyzetben a közmédia

Trükkös vezetőtanácsi kinevezésekkel, a médiailleték eltörlésével és forrásmegvonással érik el Európa több országában a közmédia függetlenségének korlátozását úgy, hogy látszólag teljesítik az Európai Médiaszabadság 2025-ben elfogadott rendelkezéseit (EMFA). Körkép az európai közmédia helyzetéről Athéntól Bécsen át Prágáig.

Független szerkesztőségek működtetését, transzparens állami támogatást, az újságírók fokozott védelmét és a médiakoncentráció tilalmát írja elő a tavaly augusztusban elfogadott, az Európai Médiaszabadságról szóló törvény. Bár a rendelkezés betartását és a piaci viszonyok ellenőrzését az Európai Bizottság által támogatott testület, az Európai Média- és Audiovizuális Szolgáltatási Testület (EDMSB) biztosítja, a tagállami tapasztalat az, hogy

az uniós szabályozás egyelőre megkerülhető ott, ahol erre politikai akarat van.

A független közmédia és az etikus, teljes körű tömegtájékoztatás általános európai elvárás, a korlátozásának taktikáját mégis egymástól veszik át az európai szélsőjobboldali, populista pártok.

A zaklatási botránytól a vöröspropagandázásig

A szélsőjobb közmédia elleni európai szintű támadásai azért lehetnek sikeresek, mert ezek eleve elavult, strukturális válsággal küzdő, a technológiai és társadalmi változásokra felkészületlen intézményrendszereket céloznak. Ilyen helyzetben van az osztrák közmédia is, amely évek óta az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) támadásainak kereszttüzében működik. Az FPÖ átláthatatlansággal, elfogultsággal vádolja az ORF-et, amelynek több újságírója ellen is lejárató hadjáratot folytat évek óta. A rádió- és tévéilleték megszüntetését, illetve fokozottabb kontrollt követel a közmédiával szemben.

Az osztrák közszolgálati rádió és televízió-adók, az ORF működését jelenleg is kettős testület ellenőrzi: a KommAustria vizsgálja, hogy ezek az intézmények az érvényben lévő médiatörvénynek megfelelően szolgáltatnak-e tartalmat. Az ORF Alapítványi Tanácsa (a Stiftungsrat) felügyeli a stratégiai döntéseket. Elvileg ennek a kettős szűrőnek garantálnia kellene a közszolgálati média függetlenségét, az Alapítványi Tanács tagjainak kinevezésén keresztül azonban – a kritikusok szerint – érvényesíthető a politikai befolyás.

Az idei évben különösen felerősödtek az ilyen jellegű vádak, jövőre ugyanis vezetőváltás lesz az ORF élén. A korábbi főigazgatót, Roland Weissmannt szexuális zaklatással vádolta egy alkalmazott, ezért márciusban távozott a csatorna éléről. Az ORF másik vezető beosztású alkalmazottját azzal vádolják, hogy betegszabadsága alatt tanácsadóként kapott díjazást. Ugyancsak az ORF kötelékében robbant több, a Weissmannéhoz hasonló zaklatási botrány.

https://hvg.hu/360/20260413_orf-szexualis-zaklatas-vad-vizsgalat-roland-weissmann-vezerigazgato

Ezeket a botrányokat igyekszik kihasználni az Osztrák Szabadságpárt, a szervezet egyenesen a közszolgálati műsorszórás megszüntetését követeli, és „vöröspropagandával” vádolja az ORF csatornáit.

A belső válságokat, a zaklatási és bántalmazási ügyeket Ingrud Thurnher ideiglenes kinevezésével igyekezett megoldani az ORF. Thurnher az első nő, aki ebbe a pozícióba kerül, és év végéig állhat az osztrák közszolgálat élén. 2027. januárban tőle veszi át a vezetést az új vezérigazgató, Clemens Pig (az APA hírügynökség jelenlegi vezetője), akit rekordhosszúságú, éjszakába nyúló vita után neveztek ki június 12-én.

Pig „társadalmi platformmá” kívánja alakítani az ORF csatornáit, „digitális offenzívát” hirdetett meg – különösen a streamingplatformokon –, kiemelt hangsúlyt kíván helyezni a regionális tartalmakra és az ifjúságiműsor-szolgáltatásra.

Olasz közmédia: Meloni rövid pórázán

Az olasz közmédiában állandósult a válság, amelynek legfontosabb oka az, hogy a RAI igazgatótanácsának megválasztását és finanszírozását szabályozó olasz törvény alapvető ügyekben ütközik az Európai Médiaszabadságról szóló törvénnyel, az EMFA-val. Az olasz szenátus 2025 szeptemberében fogadott el egy törvényjavaslatot, amellyel egy uniós kötelezettségszegési eljárást igyekezett kivédeni, s amellyel – elvileg – kivédhető lenne az olasz közmédiára irányuló politikai és gazdasági nyomás is.

Mindezzel együtt a RAI működését az  igazgatótanács tagjainak kinevezése befolyásolja. A RAI héttagú igazgatótanácsából kettőt a kormány, kettőt a Képviselőház, kettőt a Szenátus, egyet pedig a RAI alkalmazottai neveznek ki. A gyakorlatban ez a rendszer lehetővé teszi a kormányzó többség számára, hogy lényeges befolyást gyakoroljon a műsorsugárzó irányítására.

A RAI pénzügyi struktúrája szintén kiszolgáltatott a politikai beavatkozásnak. A műsorsugárzót jelenleg előfizetési díjakból és reklámbevételekből finanszírozzák. 2023 októberében a Giorgia Meloni vezette koalíciós kormány jóváhagyta a Matteo Salvini és a Liga által szorgalmazott változtatásokat, amelyek csökkentik az előfizetési díjakból a RAI-nak közvetlenül juttatott arányt, és nagyobb részt csoportosítanak át az általános állami adózásba.

Ez a reform jelentősen megnövelte a kormány befolyását a közmédia finanszírozására, lehetővé téve a jövőbeli kormányok számára, hogy politikai prioritásaik szerint bővítsék vagy csökkentsék a finanszírozás szintjét. Ez a keret komoly kockázatokat jelent a RAI pénzügyi autonómiájára nézve, és nem felel meg az EMFA azon követelményének, hogy a közszolgálati média megfelelő, fenntartható, kiszámítható és többéves finanszírozásban részesüljön.

Nem baráti a viszony Giorgia Meloni és az olasz közmédia között
JOHN THYS / AFP

A Médiaszabadság Gyorsreagálású Megfigyelő Szervezet megállapításai szerint Giorgia Meloni hivatalba lépése óta az olasz közmédia példátlan mértékű politikai ellenőrzés alatt működik. Egyre nagyobb a közmédiás újságírókon a nyomás, akiket különböző eszközökkel öncenzúrára kényszerítenek.

Az elmúlt másfél évben az olasz közszolgálati média a parlamentben is egyre élesebb támadásokat szenvedett el. A kormány Simona Agnes RAI-elnöki kinevezésére tett javaslatot 2024 októberében, ám ezután a kormányzó többség bojkottálta a RAI-t felügyelő parlamenti bizottság működését. A kormányerők tisztában voltak azzal, hogy nem rendelkeznek a Simona Agnes megválasztásához szükséges minősített többséggel, ezért ilyen módon igyekeztek belátásra bírni a parlamenti bizottság nem kormánypárti tagjait. A testület – amelynek elnökét hagyományosan az ellenzéki pártok delegálják – a bojkott miatt nem tudta gyakorolni a közszolgálati média felügyeleti jogát.

Görög közmédia: miniszterelnöki ellenőrzés alatt

Görögországban a közmédiát irányító igazgatótanács miniszteri felügyelet áll. Az illetékes miniszter nevezi ki a testület tagjait, miután nyilvános pályázaton vesznek részt, és meghallgatja a jelölteket a parlament szakbizottsága is. A műsorsugárzást a görög Rádiós és Televíziós Nemzeti Tanács (NCRTV/ESR) szabályozza – ez a grémium szankcionálási jogkörökkel rendelkező független hatóság.

Bár formailag függetlenek a felügyeleti szervek, a gyakorlatban erősen központosított a közmédia irányítása. 2019 óta az ERT és az Athéni–Macedón Hírügynökség (AMNA) a miniszterelnöki hivatalhoz kapcsolódó struktúrák alá tartozik. Ezt a médiaszakmai szervezetek az elmúlt években újra és újra bírálták, legutóbb 2025-ben adtak ki közös nyilatkozatot: „a függetlenség hiányát” rótták fel a Micotákisz-kormánynak.

Kiriákosz Micotákisz tud barátságos is lenni: kutyájával, Mogyoróval
Menelaos Myrillas / SOOC / SOOC via AFP

Médiatörvény mesterséges intelligenciával és sztrájkkal

Csehországban úgy nyert választást az Andrej Babiš-féle koalíció, hogy megígérte szavazóinak a közszolgálati Cseh Televízió átfogó reformját. A lakosság körülbelül fele ugyanis úgy érzékeli, hogy a televízió a jelenlegi ellenzék (közép-jobboldali pártok) mellé állt, és szilárdan az európai liberális főáramba illeszkedik – amit sok Babiš- és szélsőjobboldali szavazó sérelmez.

A megígért reformot a még mindig előkészítés alatt álló médiatörvény diktálja: de facto megszünteti a közmédia pénzügyi autonómiáját Csehországban (eddig itt is a rádió- és tévéilleték garantálta), és állami költségvetésből irányoznák elő a megfelelő forrásokat ezután. Ennek a modellnek megfelelően a kormányzó többség évente külön döntene a felhasználható forrásokról – kritikusok szerint ez a közmédia befolyásolásának és ellenőrzésének legbiztosabb eszköze.

A médiatörvény tervezete az új kulturális minisztertől, Oto Klempirtől származik (a trumpista, jobb-közép Autósok pártjának politikusa) – még Babiš emberei szerint is tele van hibákkal, az eredeti szöveget nagy valószínűséggel mesterséges intelligencia használatával generálták. A közmédia kormányzati kontroll alá vonásának veszélye olyan jelentős, hogy az elmúlt időszakban El a kezekkel a médiától! néven alakult civil mozgalom. Június 21-én nagyszabású tüntetést tartottak a közmédia mellett Prágában, június 22-én pedig 24 órás figyelmeztető sztrájkba kezdtek a közmédia munkatársai.

https://hvg.hu/vilag/20260622_sztrajk-tiltakozas-cseh-kozmedia-babis-kormany-finanszirozas-fuggetlenseg


Nyitókép: A cseh közszolgálati rádió és televízió munkatársai élőláncot alkotva tiltakoznak a közmédia anyagi függetlenségét felszámoló kormányzati törvénytervezet ellen Prágában 2026. június 22-én. Fotó: MTI / EPA / Martin Divisek

Ez a tartalom a Pulse európai média-együttműködés keretén belül jött létre Harald Fiedler és Flora Mory (Der Standard), az Osservatorio Balcani Caucaso Transeuropa, Kostas Zafeiropoulos (Efsyn) és Petr Jedlička (Denik Referendum) részvételével.

PULSE Projekt

A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.

Hozzászólások