„Ez forradalmi Országgyűlés lesz” – jelentette ki Orbán Viktor a Fidesz 2010-es (első) kétharmados választási győzelme után. Az akkor még csak leendő miniszterelnök úgy fogalmazott: „az emberek nem balesetszerűen, hanem előre megfontolt szándékkal” adtak erős felhatalmazást a pártjának, mert érezték, hogy mélyreható változásokra van szükség. S hogy a népakaratnak ne is nagyon legyen gátja, képviselőtársai nem sokkal később rövid úton meg is változtatták azt a szabályt, hogy ha egy törvénytervezetet a szokásostól eltérő, kivételes eljárásban szeretne tárgyalni a parlament, akkor a házszabálytól való eltéréshez a képviselők négyötödének szavazata szükséges.
A „négyötödös szabály” egészen addig egy különleges alkotmányos garancia volt, amelyet még 1995-ben vezette be az akkor egymagában is alkotmányozó többséggel bíró MSZP–SZDSZ koalíció. A végső célja – értelemszerűen – nem az volt, hogy az aktuális eseményekre gyorsan reagáló döntéshozatalt megnehezítse, hanem az, hogy az alkotmányt ne lehessen kizárólag a mindenkori kétharmados parlamenti többség akaratából módosítani, vagy helyette újat elfogadni. A félreértések elkerülése végett: a négyötödös szabály tehát nem azt jelentette, hogy az alkotmányt csak ilyen, még a kétharmadnál is nagyobb aránnyal lehetett volna módosítani vagy helyette újat elfogadni, hanem azt, hogy az oda vezető utat, az alkotmányozási folyamatot széles körű politikai konszenzus övezze.
Szimbolikus jelentéssel – és gyakorlati jelentőséggel is – bírt tehát, hogy a négyötödös szabály volt az egyik első olyan jogi gát, akadály, amit Orbánék az általuk „fülkeforradalomnak” nevezett választási győzelmük után rögvest eltakarítottak az útjukból.
Hosszú a sora azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel a NER 2010-es indulásakor az Orbán-kormány – a „fülkeforradalomra” hivatkozva, leginkább kicsinyes csoport- és magánérdekek érvényesítéséért – sutba vágta a közérdeket szolgáló alkotmányos jogelveket.
https://hvg.hu/360/20260715_tota-w-arpad-eddig-minden-rendben-van-alaptorveny-alkotmany-modositas-hvg
