Nem jött aszteroida, se zombivírus, nem omlik össze látványosan a civilizáció, de az életünk keretei már átalakultak.
A kanapén izzadó ember drámája
Főhős férfi – negyvenes, kicsit elhagyta magát, de nemrég jó formában volt – fekszik a kanapén. A légkondit kapcsolgatja, miközben a ChatGPT-vel társalog: azt kérdezi, oké-e, hogy nem hall mostanában madarakat csicseregni. Főhősnő – harmincas, tökéletes külsővel – lehúzza a redőnyöket, majd ő is leül, előveszi a telefonját. Összehúzza a szemöldökét, koncentrálni próbál valami klímás cikkre, de 5 perc után átcsekkol Instára hőkupola-mémeket nézegetni. Belekortyol a jeges smoothie-jába és várja, hogy lemenjen a Nap.
Önmagában mindez nem túl izgalmas alapállás egy igazán jó világvége-történethez. Szereplőink egyértelműen a világ szerencsésebbjei közül valók, a 21. századi realitásuk mégis tökéletes apokalipszis-sztori lenne bárki számára, mondjuk a ‘90-es évekből. Ha kizoomolunk a státuszukból és a lakásukból, a helyzet hamar katasztrófafilmessé válik. Van itt minden: víz- és áramhiány, élelmezési válság, klímamenekültek, családon belüli erőszak emelkedése, erdőtüzek, fertőző betegségek terjedése, mentális problémák felerősödése, szenvedő állat- és növényvilág, forrósággal összefüggő balesetek, halálesetek.
A hat évvel ezelőtti Covid idején terjedtek olyan mémek, amik azon keseregtek-viccelődtek, hogy míg a felettünk lévő generációk krízisélményei háborúkhoz kötődnek, addig nekünk a kanapén filmezve kell átvészelnünk a sajátjainkat.
Ez a kanapé viszont valójában az imént sorolt katasztrófák árán, és sokszor mások kárán szolgálja a kényelmünket.
Régóta tudjuk, hogy kibillent a globális egyensúly, hogy a csúcsra járatott, észnélküli túlfogyasztás kizsákmányolja a bolygót és annak a kevésbé szerencsés helyére születetteket. Én is légkondiban, vidéki házban, behűtött sárgadinnye mellől hallgattam Ürge-Vorsatz Diána klímakutatót, miközben kint a teraszon árnyékban 38-40 fokot mutatott a hőmérő. Arról beszélt, hogy elsősorban kommunikációs szempontból vétettek hibákat az elmúlt időszakban. Ürge-Vorsatz érthető felindultsággal mondta: arra jött rá, hogy a felmelegedéssel kapcsolatban nem a jegesmacikra kellett volna felhívni a figyelmet. Hanem arra, hogy mi lesz a kenyér árával, a munkahelyekkel, a foci vb-vel, tud-e növekedni a GDP, és általában hogyan romlik az életminőségünk.
A farkast kiáltó algoritmus
Furcsa világ ez a modern nyugati polikrízises, amit itt Közép-Kelet-Európában is élünk. Legkésőbb a 2010-es évek közepe óta kapkodjuk a fejünket: Brexit, Trump, idővákuumba esett Covid-évek, keményedő NER, háborúk, Trump II., labubuk, stb. Az, hogy eközben nálunk valahogy épp mégis esélye lett az értelemnek – csak a környezetnél maradva például az indokolatlan tarvágások vagy az akkugyárak történetei után –, az egyelőre egészen meseszerű.
Globálisan viszont a This is fine-mém szimbolizálja legjobban a helyzetet: ülünk az égő házban, kortyoljuk a kávét és közben minden oké. Főleg azóta oké minden, hogy már ez a mém is elhasználódott. Legutóbb a karanténos 2020-ban írtam ugyanerről az érzésről: értelemszerűen akkoriban éltük a doom and gloom-világvége cikkek egy újabb felfutását: pörögtek a haldokló teknősbékák, hangos volt Greta Thunberg, menő a műanyagmentes július. Érdekelt, hogy milyen az a zöld sajtó, miben áll a mi felelősségünk, és mik az ún. environmental solutions journalism, vagyis a környezetről szóló, megoldásközpontú megközelítések tanulságai. Ez az irányzat nem tudománykommunikációt jelöl, de a célja hasonló.
Olyan újságírás, amely beszámol a környezetünket érintő eseményekről, elmagyarázza a tényeket, miközben nem a katasztrófákra, hanem a megoldásokra helyezi a hangsúlyt. Fontos ennek, és a minőségi tudománykommunikációnak is több teret adni (közszolgálat). Mert efféle tartalmaknak piszok nehéz életben maradniuk a jelenzabáló kontent-örvényben (közszolgálat).
A sajtó mindenféle nemes célok mentén igyekszik működni, de olyan nemes célokkal nem foglalkozó óriásokkal harcol mint a Meta vagy a Google; olyan őrülteknek igyekszik ellentartani mint Donald Trump vagy Vlagyimir Putyin. Ezügyben nem sokat haladtunk 2020 óta. (Megint csak: kivéve itthon! Frissen leszavazott királyunk lemondva a mainstreamről elindult az összeesküvés-elméletek pokolbéli színvonala felé, úgyhogy itt már csak zárójelre érdemes.)
A figyelmet a klímaváltozás súlyos következményeire több évtizede felhívók érveire szokás legyinteni: a történelem során már annyiszor kiáltották ki a világvégét, aztán mégsem történt semmi. Valóban, se az atompara, se a nők miniszoknyája, se a Y2K még nem hozta el a teljes összeomlást. A mi jelenkori világvégénk folyamatában zajlik. Épp olyan, mint bármi más a 21. században: digitális, mégis mindannyian érezzük a testünkben.
Teher alatt nő
A globális képzelet felszabadítása oktatási, így kulturális kérdés, amiben a médiának és a művészetnek is fontos szerep jut. Nem lehet egyenes vonalat húzni például a Dűne kitalált sivatagbolygója és a jelen nyarunk közé. De elgondolkodhatunk azon, hogy a Dűnében a kormányzó elit palotáját díszítő, sok litert ivó pálmák mennyiben szimbolizálhatják ma a globális techcégek adatközpontjainak vízszükségét. Vagy hogy Christopher Nolan ezen a nyáron mindent vivő gigafilmjében, az Odüsszeiában Trója leégése mennyiben rezonál a jelen nyugati civilizáció számára figyelmeztetésül.
Tájékozódhatunk, hogy legalább a világ azon részein, ahol létezik választás és működnek bíróságok, ne kerülhessenek hatalmi pozícióba trumpok (“Drill, baby, drill”), és hogy megmaradhasson a képességünk az összetett gondolkodásra (hajrá európai Meta-szabályozás). Tudománykommunikáció, zöld újságírás, környezeti kérdésekkel foglalkozó blockbusterek vagy alternatív alkotások – mindre szükségünk lesz, ha nem tetszik a világvége.
Az előző kupolás levélhez hasonlóan most is azt ajánlom, hogy 35 fokok környékén csak hideg padlóval és jégkockákkal ismerkedjünk arccal közelebbről, de azért ezt-azt lehet majd csinálni. A levél elején az adott időszakban látogatható kiállítást találtok, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
Ajánló speciál: Varázs Garázs Feszt 3.0: augusztus 15-16., Mogyoród (Ring Autósmozi)
Külön ajánlom következő hétvégén a totálisan alulról építkező, önkéntes, elkötelezett, és mindezt a csodás energiát egy vad irányba állító Varázs Garázst. A mostanra országosan ismert, de épp sajnos hiátusát élő korábbi kisfesztiválok (mint pl. Bánkitó, Kolorádó) kezdeteihez hasonlító esemény az első két év népszigetes bulijaiból idénre nőtte ki magát ottalvóssá. A műfaj a Hocuspony fuzzos gitáregyütteshez kötődik, de idén elektronikával is bővül a zenei fellépők köre. 16 koncert, workshopok, hatalmas vetítések, DJ-k. Ahogy a szervezők fogalmaznak: „Idén harmadszor bizonyítjuk, hogy a torzított gityó nem a múltba révedésről szól, hanem friss, hangos és nyers”. Infók itt.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK
Hol? Inota (Várpalota)
Mi? Fényerőmű: A kiállítás 2026
Miről? Az Inota Fesztivál keretein belül „monumentális fényinstallációk az elhagyott Inotai Hőerőmű tereiben (…). A kiállítási ideje alatt augusztus 20-22. között családi nap várja az érdeklődőket interaktív programokkal.”
Mikor? Augusztus 13-24.
