Ahhoz, hogy egy időszakot polikrízisnek nevezzünk, nem elég az, hogy egy jókora válság okozzon az élet minden területén nagy károkat és terjedjen tovább, mondjuk, a gazdaságból a politikába, mint ahogy mondjuk az 1929-1933-as krízis is tette. Az kapja meg ezt a nem túl jól csengő nevet, amiben nem lehet egy konkrét okot megmondani, mi okozta a bajt, és sok probléma erősíti egymást.
De vajon tényleg ennyire új dolog ez, vagy csak azt hisszük, hogy nekünk rosszabb, mint bárki másnak korábban volt? Ha meg tudnánk kérdezni egy ősünket például a harmincéves háború idejéből, valószínűleg azt mondaná, hogy a világ rossz és bizonytalan, akármerre csak néz, amennyi hír eljut hozzá, az mind háborúról és szegénységről szól, és jele sincs annak, hogy ez javulna.
Azok a történészek és közgazdászok, akik szerint mégiscsak egyedi a mostani helyzet, azt hozzák fel: bár régen is megtörtént néha, hogy több krízis volt egyszerre, de az, hogy minden mindennel ennyire összefüggjön, XX. század végi, XXI. századi jelenség. Egy világjárvány, legalább két háború, a klímaválság, energiakrízis, elszabadult infláció és gyengélkedő gazdaságok, világszinten egyre nagyobb kihívások a migráció miatt – olyan válságokból élünk át egyszerre többet, amilyenből egyszerre egy is bőven sok volna, és ezek egymással szorosan összefüggenek.
