A ceutai tragédiát szinte minden szempontból megvizsgálták már: a határon bekövetkezett haláleseteket, Marokkó ellentmondásos szerepét, Spanyolország felkészületlenségét és Európa migrációs politikáját egyaránt. Egy ennél is jelentősebb következmény azonban kevesebb figyelmet kapott.
22 kormány Madrid migrációs politikáját okolta a ceutai eseményekért, Olaszország ellenőrzést vezetett be több százezer Spanyolországból érkező beutazóval szemben a válságot követő hetekben. Mindezekre Spanyolország szigorításokkal válaszolt, az Európai Bizottság pedig nagyrészt mindkét ország igényeinek eleget tett.
A Ceutában történtek nem tették szükségszerűvé ezeket a lépéseket. Azok, akik Marokkóból átjutottak az enklávéba, nem érték el a spanyol szárazföldi területeket, Olaszországba pedig egyáltalán nem jutottak el, és ezt az Európai Bizottság is megállapította. Mégis
a különböző szereplők az EU külső határán kialakult válságot használták fel arra, hogy korlátozzák a szabad mozgást az Európai Unió területén belül. Ezek a korlátozások a mai napig érvényben vannak.
https://hvg.hu/360/20260731_cueta-menekultek-spanyolorszag-marokko-eu-valsag-ebx
A magyar olvasók számára ez a helyzet nagyon is ismerős lehet: Európa Ceutára adott válasza teljes mértékben az „orbánizálódás” jeleit mutatja.
Sem a belső határellenőrzések, sem a migrációs szigorítások nem köthetők Orbán Viktorhoz. Magyarország nem az egyedüli tagállam, amely újra és újra meghosszabbította az ideiglenesnek nevezett ellenőrzéseket. Már Orbán Viktor előtt erősödni kezdett Európában az a szemlélet, amely a biztonsági szempontokat a humanitárius szempontok elé sorolta.
Orbán hozzájárulása mindezekhez egy taktikai döntés volt: vészhelyzetet hirdetett és a politikai céljait biztonsági kérdésként értelmezte újra, a nemzeti politikai érdekeket az európai közös szabályok fölé helyezte, Brüsszelt pedig beavatkozásra provokálta. A 2016-ban Magyarországon kihirdetett, „tömeges migráció által okozott válsághelyzetet” egy évtizeden át többször meghosszabbították, még akkor is, amikor a válsághelyzetet indokoló körülmények már nem álltak fenn.
Az, hogy az intézkedést a Magyar-kormány meghosszabbította – amit az új jogszabályok előkészítésével indokoltak és szintén ideiglenesnek minősítették –, jól mutatja,
milyen könnyen túléli az élesen vitatott vészhelyzeti rendelet a kormányt, amely bevezette azt,
Olaszország esete volt a legkevésbé meglepő. Giorgia Meloni, Orbán régi szövetségese a Spanyolországból érkezők ellenőrzését közvetlen biztonsági fenyegetésre adott reakcióként magyarázza. Róma azonban nem bizonyította, hogy a Ceutába érkezők – akik határellenőrzés nélkül nem juthatnak el még Spanyolország szárazföldjére sem – Olaszország felé tartanának, vagy hogy a szokásos határrendészeti együttműködés ne lenne képes kezelni a meglévő kockázatokat.
https://hvg.hu/360/20250910_hvg-gerald-knaus-interju-nem-merkel-volt-naiv-hanem-orban-gatlastalan
A frissen bevezetett ellenőrzések azonnali politikai hasznot hoztak Meloninak, lehetővé tették kormányának, hogy keménységet sugározzon. Az olasz kormányfő felrója Pedro Sáncheznek, hogy legalizációs politikája ösztönzi a határsértéseket, és előnyöket szerez a pártjával versengő új jobboldali erővel szemben. A szabad mozgás korlátozásának elve a nemzeti választási kampányok mozgósító témája – ez nyert most is megerősítést.
Az olasz lépések nem elszigeteltek. 22 európai kormány – Olaszország és Dánia ösztönzésére – közös levélben bírálta azokat a migrációs döntéseket, amelyek állítólagos „vonzó körülményeket” teremtenek, és kifejezetten Spanyolország legalizációs programját vették célba. A levél ugyan nem támogatta az olasz szigorításokat, de jól mutatta, milyen széles körben fogadták el az európai kormányok Róma feltételezését, amely szerint Spanyolország belső migrációs politikája biztonsági kockázatként kezelhető Európa többi része számára.
A dán szociáldemokraták is az aláírók között voltak, tehát az orbánizáció már túllépett a szélsőjobb, ia volt magyar kormányfő szövetségeseinek táborán.
A balközép spanyol kormány még tovább ment, és ugyanezt a logikát alkalmazta a gyakorlatban is. Sánchez elítélte az olasz ellenőrzéseket, mondván, azok előítéleteken, félrevezető információkon és politikai érdekeken alapulnak, és aztán kölcsönösségi alapon ellenőrzéseket vezetett be az Olaszországból érkezőkre. Erősebbnek bizonyult az a kísértés, hogy a saját politikai érdekeit kövesse, mint hogy a schengeni rendszert és az európai érdekeket védje.
Így erodálódik a jogállamiság: nem a szerződések nyílt elutasításával, hanem a korlátozó intézkedések átvételével és a megtorlással. Az egyoldalú intézkedések újabbakat váltanak ki, és a kivétel válik az új normává.
A schengeni rendszer többé már nem közös jogi kötelezettségként működik, a tagállami választások kampánytémájává egyszerűsödik, ennek az árát pedig az Unió polgárai fizetik meg.
Az Európai Bizottság feladata, hogy ezt a folyamatot megakadályozza. Nem pusztán közvetít a nemzeti kormányok között vagy képviseli a többségük által támogatott álláspontot. A Bizottság a szerződések őre és az európai közérdek védelmezője. Jelen esetben ez a szabad mozgás megőrzését jelenti, valamint annak biztosítását, hogy a belső határellenőrzések valóban kivételes, szükséges és arányos intézkedések maradjanak.
https://hvg.hu/eurologus/20260916_ursula-von-der-leyen-soteu-europai-parlament-ep2026
Ezzel szemben Magnus Brunner migrációs biztos kijelentette, hogy „bizonyos mértékben megérti” Olaszországot, mivel az olasz állampolgárok aggódnak. A Bizottság szerepe a tények figyelembe vétele, nem pedig a politikailag gerjesztett aggodalmak vagy félelmek igazolása.
A Bizottság Magyarországgal kapcsolatos eddigi fellépései még szembetűnőbbé teszik ezt a kudarcot.
Évekig tartó habozás után Brüsszel végül költségvetési feltételekhez kötötte az európai forrásokhoz való hozzáférést, és egyéb finanszírozási biztosítékokat vezetett be a jogállamisággal és a korrupcióval kapcsolatos aggályok miatt. Ezért tartottak vissza az Orbán-kormányok alatt több milliárd eurót. Ez a nyomás hozzájárulhatott azokhoz a körülményekhez, amelyek végül Orbán bukásához vezettek. Ez EU megmutatta, hogy képes megvédeni a szabályait, ha úgy dönt.
Ceuta azonban keményebb próbának bizonyul. Magyarországgal kapcsolatban a Bizottság bizonyította, hogy képes fellépni egy elszigetelődő kormánnyal szemben. Most úgy tűnik, sokkal kevésbé hajlandó beavatkozni, ha a migrációs politika terén szembe kell fordulnia a tagállamok többségével. Éppen akkor válik lassúvá és szelektívvé, amikor a függetlenségre és a bátorságra a legnagyobb szükség van.
A veszély már nem csupán az az örökség, amelyet Orbán Viktor hagyott maga után Budapesten. Hanem egy olyan
Európa, amely magáévá tette Orbán taktikáját: a vészhelyzeti kormányzást, a nemzeti szintű revansot és a közjog szelektív betartását.
A magyar választók leváltották Orbánt, az orbáni módszereket, azonban sokkal nehezebb lesz eltávolítani szellemét az európai intézményekből.
Alberto Alemanno az Európai Bizottság Jean Monnet címével elismert, európai joggal és demokratizációs folyamatokkal foglalkozó kutató, egyetemi oktató.
Nyitóképünkön Matteo Salvini és Orbán Viktor 2022-es határszemléje látható – Fotó: MTI
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
