Hirtelen csecsemőhalálnak, vagy bölcsőhalálnak azt a megmagyarázhatatlan jelenséget nevezik, amikor a tökéletesen egészséges csecsemőt lefektetik aludni, és az nem ébred fel többé. Amerikában a statisztikák szerint tízezerből hat 2-6 hónapos csecsemővel történik meg ez a szerencsétlenség.

Jim Filiano és Hannah Kinney, a Harvard Medical School gyermekkórházában próbálta megtalálni a rejtélyes jelenség hagyományos boncolással nem kimutatható okát.

Először a csecsemőt a kritikus fejlődési szakaszokban érő káros hatásokat vizsgálták, például hogy terhessége alatt dohányzott-e, vagy ivott-e alkoholt az anya. Felmerült, hogy a jelenségnek genetikai oka lehet, és vizsgáltak egyéb stresszhatásokat is, például hogy hason, vagy háton fekve aludt-e a csecsemő, mivel a hason fekvőkkel gyakrabban fordult elő az eset.

A tényleges magyarázathoz a szövettani vizsgálat vezetett: Kinney úgy találta, hogy az áldozatok agyában szokatlanul kevés szerotonin receptor található, tehát a kifejletlen szerotonin rendszer a legnagyobb kockázati tényező.

Az is kiderült, hogy a szerotonin receptorok a lélegzéshez hasonló életfunkciókért felelős agyterületen nem a szokásos helyekre kötődnek. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy hiába érzékeli az agy, hogy nő a vér széndioxid tartalma, nem jut el a tüdőhöz az a vészjelzés, hogy szaporábban kell lélegezni.

Állatkísérletekkel igazolták, hogy a széndioxid mennyiségének a növekedése ingerli a szerotonint tartalmazó agysejteket. Azt is sikerült kimutatni, hogy a szerotonin szintet növelő antidepresszáns gyógyszerek hatására a patkányok érzékenyebben reagálnak a széndioxidra, s hogy a genetikailag szerotonin-hiányos patkányoknál gyakoribbak a légzési rendellenességek, s hogy többen közülük kiskorukban elpusztulnak.