Rendhagyó Mementó-epizódunkban ezúttal párhuzamosan követjük az eseményeket. A korabeli híreket két csoportba rendeztük: az egyik vonulatban a cukorellátásról szóló, a másikban az adott év Mikulás-, illetve Télapó-ünnepi  készülődéséről szóló információkat gyűjtöttük össze.

1948
 
Megszűnik a cukorjegy, marad a kenyérjegy
 
„Rákosi Mátyás elvtárs az MDP Központi Vezetőségének ülésén elhangzott nagyjelentőségű beszámolójában utal arra, hogy az idei termés lehetővé tette a háborús gazdálkodásnak a minimumra való csökkentését és így december 1-től Magyarországon már csak kenyér- és zsírjegy marad meg. Ennek megfelelően december 1-től kezdődően valóban megszűnt a cukorjegy. Az egységesen szabad cukor ára: a kristály kilogrammonként 6 forint, kocka- és porcukor 6.80 forint. A bőséges termés mellett az államosított cukoripar jó működése is hozzájárult a cukorjegy eltörléséhez” – írta a Szabad Nép 1948. december 4-én. Mindebből látszik, hogy a pozitív döntést igyekeztek az ünnepek előtti napokra időzíteni, vagyis a cukor jegymentes árusítása éppen Mikulás előtt pár nappal indult.

Szent Miklós püspök szobra Gyergyószentmiklóson

Wikipedia

Még tartják magukat a Mikulások

Mikulás-ünnepről nem nagyon írt 1948 decemberének első napjaiban a kommunista pártlap, a Szabad Nép. Mindössze egyetlen hirdetésre bukkantunk, a december negyedikei szám nyolcadik oldalán, ahol egy Mikulás-figura invitálja a vásárlókat: „Mikulásra Ajándékot Édesség Boltból”. Mindez az Édesség Bolt NV-re, azaz nemzeti vállalatra vonatkozik, amelynek budapesti üzleteit sorolja fel a hirdetés további része.

1949
 
Nagyobb igényeket támasztanak az államosított cukoriparral szemben a dolgozók
 
„Már az első napokban meg lehet állapítani: többen vásárolnak, mint tavaly. S amíg a múlt évben még elsősorban az olcsó cikkeket keresték, az idén jól fogynak a drágább minőségű áruk is. Tervgazdálkodásunk győzelmével az életszínvonalunk emelkedett, s ez többek közt a megnövekedett cukorfogyasztásban is mutatkozik. A dolgozók államosított cukoriparunk felé mind nagyobb igényeket támasztanak. Jellemző erre, hogy az idei Mikulásra a figurák 60 százalékát már csokoládéból készítették” – írta 1949. december 3-án a Szabad Nép, amelyből megtudhatjuk azt is: „Tavaly még csak 40 százalék volt a csokoládé figurák között, a többi fondant és ostya volt. Az idén ostyából egyáltalán nem gyártottak Mikulás-figurákat.” (A fondant a cukor felmelegítéséből készült puha cukorkaanyag.)

A hároméves terv győzelme a Mikulás-vásáron
 
1949. december harmadikán, szombaton hangzatos címmel nyitott a Szabad Nép: „Olcsó, jóminőségű csokoládérengeteg, hatalmas vásárlóközönség az idei Mikulás-vásáron”. A cikk bevezetőjéből kiderül: „Csokoládé és cukorkafigurákkal tele kirakatok és polcok, nagy vásárló tömeg: ez jellemzi az idei Mikulás-vásárt.” „Az idei Mikulás-vásár, joggal mondhatjuk, a hároméves terv győzelme jegyében folyik” – írja a pártlap.

„A Nyugatival szemben van az Édesség Bolt NV 104-es fiókja. Székely Andrásné, a fiók vezetője, örömmel újságolja: ilyen forgalom még sohasem volt, mint az idén. Ma például 428 vevőt szolgáltak ki. A dolgozók elsősorban a 3 forint 50 filléres és a 2 forint 70-es csokoládé figurákat vásárolják.” Majd meglepő tudósítással folytatódik a cikk a már-már gazdagnak minősíthető Józsefvárosból, ahol a drága virgácsokat is veszik a vevők: „A József körút 50. szám alatti Édesség Boltban különösen jól fogynak a Mikulás-csomagok. Ebből három fajta kapható: 4, 6 és 8 forintért. A fiókban úgy gondolták – a tavalyi tapasztalatok alapján -, hogy a dolgozók a legolcsóbbat vásárolják majd leginkább és ebből rendeltek a legtöbbet. Azonban – és ez jellemző az idei Mikulás-vásárra, nagyobb jólétünkre – leginkább a nyolcforintos fogy, olyannyira, hogy folyton utána kell rendelni. Sokan veszik a 24 és 32 forintos virgácsokat is, amelyekre ajándékok egész tömkelege van felaggatva.”
 
1950
 
Elviszik a cukorspekulánsokat, nem tanácsos szidni a demokráciát
 
Komorabb hangot üt meg az 1950. december 3-ai Szabad Nép, a Rákosi-korszak egyik legsötétebb évében: a kilencedik oldal alján ezt a rövidhírt találjuk: „Őrizetbe vett cukorspekulánsok”. A Budapesti Rendőrkapitányság letartóztatta K. S. Lajosnét. (Az asszony nevét nem írjuk ki, mert a korabeli büntetőeljárásokat és a róluk szóló híradásokat nem tekinthetjük hitelesnek és megalapozottnak.) A cikk szerint „S.-né rendszeresen sortállt, lázított a sorbanállók között, szidta a demokráciát. Házkutatás során 30 kiló cukrot, egy mázsa lisztet találtak nála. Ugyancsak őrizetbe vették S. István kereskedőt, aki lakásán 47 kiló cukrot rejtegetett. A két árurejtegetőn kívül még többek ellen indult eljárás, akik lakásukon nagyobb mennyiségű cukrot rejtegettek, ugyanakkor háztartási alkalmazottjukat elküldték, hogy cukorért sorbaálljanak. A náluk talált cukrot rendőri kísérettel vissza kellett vinniök a KÖZÉRT-üzletekbe, ahol azt a vásárló dolgozóknak azonnal kimérték.” 

Mindebből kiderül, hogy szó sincs a 48-ban felszabadított cukorkereskedelem virágzásáról: hiánycikké vált ekkorra már ez az élelmiszer, és a tudósításból kimaradt ezúttal „államosított cukoriparunk” dicsérete is. Viszont a „demokráciát” 1950-ben nem lehetett szidni, sorban állás közben sem.

Jön a Télapó, megy a Mikulás
 
1950-ben megpecsételődött a Mikulás sorsa: a Szabad Nép már nem ír a Szent Miklós püspökről elnevezett alakról: helyette szovjet importból megérkezett hozzánk is egy új figura. Róla a Szabad Nép, 1950. december 5-ei száma ír, a nyolcadik oldalon: „Télapó”-ünnepély az óvodákban és az általános iskolákbancímmel. A hír szerint "Télapó"-ünnepélyt rendeznek "december 5-én az óvodákban és az általános iskolákban. Az ünnepi műsorszámokban a Szülői Munkaközösség tagjai és az általános iskolák felsőtagozatú növedékei szerepelnek. A Szülői Munkaközösség tagjai a műsor után, megajándékozzák a gyermekeket.” 

A Gyed Moroz háza Veliki Usztyugban

Wikipedia

Mindezek után a Télapó-kultusz bekerül a nevelési-oktatási tankönyvekbe, így például az Óvodai Nevelés című folyóiratban 1953-ban már a "Hull a pelyhes" és a "Suttog a fenyves zöld erdő, télapó is már eljő" című dalok tanításáról értekeznek. Ekkorra már "elérhető" Gazdag Erzsi "Hull a hó" című verse, illetve az ebből készült dal is. Az Óvodai Énektanítás című kötet például a "Suttog a fenyves zöld erdőt" is tartalmazta 1953-ban.

Mit kell tudni a Mikulásról, a Télapóról és a Jézuskáról?

A magyar Télapó az orosz Gyed Morozra, a Fagy Apó kultuszára vezethető vissza. Ám a Gyed Moroz ajándékosztó szerepe a Szovjetunióban sem volt egészen természetes: Moszkva és Oroszország védőszentje ugyanis az a kisázsiai, myrai püspök, Szent Miklós püspök, aki Európában a "Mikulás prototípusa" - írja a Wikipedia orosz oldala. Oroszországban őt Csodatévő Miklósként emlegették, és persze ő osztogatta az ajándékokat is. Ezt az alakot szorította háttérbe a szovjet kommunizmus évtizedeiben a szikárabb és pogányabb figura, a Fagy Apó: a kék vagy piros ruhájú, trojkán közlekedő Gyed Moroz Újévkor osztogatja az ajándékait, akárcsak az antik rómaiak. Ugyanakkor Oroszországban – Olaszország mellett, ahol Vízkereszt idején a La Befana ajándékozott – női figura is bekerült az ünnepi körbe. Babuska, vagyis Anyóka is osztogat ajándékokat Keleten. Egyébként a Gyed Moroznak is van női segítője: Sznyegurocska (Hóleányka), aki Fagy Apó unokája. A Gyed Moroznak is voltak egyébként "nehéz korszakai": a Lenin korabeli bolsevikok eredetileg őt sem szerették, csak később, a sztálini Szovjetunióban jött "divatba".

A magyar Mikulás-kultusz a myrai püspök, Szent Miklós kultuszából alakult ki. A magyar Mikulás szláv, méghozzá cseh vagy szlovák eredetű közvetítést őriz a nevében. Ugyanakkor például a krampuszok Ausztriából "érkeztek" hozzánk, míg a Télapóhoz hasonló német Karácsonyapó nem igazán honosodott meg itthon. Az "orosz import" Télapó, illetve a már korábban is talán létező kifejezés kizárólagossá tétele a Rákosi-korszakhoz fűződik Magyarországon. 

Érdekes az is, hogy a nálunk szokásos karácsonyi ajándékozás, az, hogy a Jézuska hozza ezeket, Ausztriából ered. Az alapötlet Lutheré: a reformáció atyja erőltette, hogy ne Szent Miklós ossza december elején az ajándékokat, hanem maga Jézus, mégpedig később, karácsonykor. A Luther-féle felnőtt Jézus osztogatása azonban túl rideg volt, ezért terjedt el inkább az a barátságosabb verzió, hogy a kis Jézuska ajándékoz például Ausztriában, majd Magyarországon is, főleg a 19. századtól kezdve.