Hogyan készüljünk fel a rettegett stresszinterjúra?

A stresszinterjú során az interjú készítője szándékosan intenzív nyomással terhelt légkört teremt, a pályázót kényelmetlen, szokatlan kérdésekkel bombázza. Mindezzel az a célja, hogy megfigyelje a jelölt reakcióját és teljesítményét olyan feszültség, bizonytalanság közepette, amit - ha felveszik - a munkája során tapasztalni fog. Ha másról nem is, de arról mindenképpen felismerhető a stresszinterjú, hogy a kérdező nem a szokványos módon - olykor udvariatlanul - viselkedik, ezzel ugyanis az a célja, hogy kihozza az álláskeresőt a sodrából. De az éles, váratlan kérdések, a feszült légkör, az oda nem illő megjegyzések, az interjúztató hanghordozása mind arról árulkodik, hogy éppen egy stresszinterjún vesz részt az illető.

Kérdezz-felelek. Feszült légkörben

A stresszinterjún az is előfordul, hogy a kérdező váltogat a kérdéscsoportok között, belevág az álláskereső szavába, nem figyel rá, olvas, esetleg sms-eseket ír vagy telefonál. A kérdező testbeszéde jellemzően negatív: nem néz a jelölt szemébe, karba tett kézzel ül, nem fordul felé, olyan tevékenységeket végez, amelyek az unalomról árulkodnak (játszik a tollával, hintázik a székén). A kérdések általában kényes területeket érintenek: politika, vallás, szexuális élet, nemzeti hovatartozás. Ezek váratlanul érkezhetnek, bizalmaskodóak, konfrontatívak és a negatívumokra fókuszálnak.

Az is előfordul, hogy a jelölt abba a csapdába esik, hogy a végén saját rossz tulajdonságait kezdi el taglalni. (Meséljen volt vezetőiről, kollégáiról.) Az interjúztatók fura szituációkat teremtenek, például megkérik a jelöltet arra, hogy a tárgyalóasztalon levő tollat adja el két perc alatt a kérdezőnek és ily módon mutassa meg a meggyőző erejét, vagy megkérdezik tőle, hogy nyissák-e ki az ablakot, és amikor a jelentkező helyesel, akkor nem teszik meg. Ezek a szituációk mind-mind azt szolgálják, hogy felmérjék a jelölt rátermettségét, talpraesettségét.

E helyzetek során a toborzók azt a látszatot keltik, mintha nem létezne helyes válasz kérdésükre, és a kérdező visszajelzése gyakran tartalmaz becsmérlést. A stresszinterjú légköre feszült, gyakran csak úgy pörögnek a kérdések, a megszakítások, a kérdező sürgeti a jelöltet, máskor épp a vontatott légkörrel stresszelik a résztvevőt, ahol a gyakori hallgatással, minimális visszajelzéssel érik el a kellemetlen hangulatot. Nem szabad meglepődni azon sem, ha kritizálják a ruhánkat, frizuránkat, beszédstílusunkat. Ám ez nem jelenti azt, hogy ezt muszáj elviselni.

Mikor ildomos bevetni a stresszinterjú nagyágyúját?

Olyan pozíciók esetén alkalmaznak stresszinterjút, amelyek gyakori stresszel járnak, de olyan is előfordul, amikor a teljes interjú légköre, struktúrája stresszes lehet. Ezek jellemzően a vezetői, üzletkötői, vevőszolgálati vagy akár felső vezetői titkárnői, asszisztensi munkakörök lehetnek. Ilyenkor az a cél, hogy a pályázót kizökkentsék a biztonság érzéséből, zónájából. A kérdező ilyenkor nem elégszik meg a jelölt előre betanult monológjával, hanem spontán reakciókra kényszeríti az előre megtervezett nehéz helyzetekben. Ezekben jobban megfigyelhető ugyanis a stabilitás, konfliktuskezelés, az érzelmi terhelhetőség, kommunikáció és természetes stresszkezelés, mintha egyszerűen rákérdeznének, hogy mi volt a legstresszesebb esemény az eddigi karrierje során, és azt hogyan oldotta meg.

Tartalmi partnerünk a HR Portál. A folytatást itt olvashatja.