Előbb a jóléti rendszerváltás jelszavával, utóbb tisztán voksvadászati céllal. A 2006-os túlköltekezés egyenesen vakmerőségnek minősíthető, mivel Magyarország az uniós csatlakozás percétől kezdve túlzottdeficit-eljárás alatt állt. A brüsszeli ajánlásokra azonban ügyet sem vetett, egészen 2006 nyaráig, amikor Új egyensúly programjával a Gyurcsány-kormány az államháztartási hiány gyors lefaragására tett ígéretet, és két éven belül 6 százalékponttal mérsékelte a GDP-arányos deficitet. A magyar államadósságot finanszírozó befektetők azonban nem nyugodtak meg. Aggodalmaikat növelte, hogy a külföldi tulajdonban lévő magyar bankok a betétekét jócskán meghaladó mértékben nyújtottak kölcsönt – anyabanki euróforrásból, euróban. A válság 2008-as kirobbanásakor az összeomló Izland után Magyarország lett a következő spekulációs célpont. A csődveszélyt az EU, az IMF és a Világbank együttes, 20 milliárd eurós kölcsönével sikerült csak elhárítani.
A túlzott eladósodás következtében a kormánynak nem volt lehetősége arra, hogy extra költségvetési kiadásokkal tompítsa a válság hatásait, sőt az államháztartási egyensúlyra kellett koncentrálnia. A radikális, ezermilliárd forintot meghaladó költségvetési kiigazítás végül meggyőzte a befektetőket, akik a nemzetközi krízis csillapodtával, 2009 tavaszától ismét hajlandóságot mutattak a magyar államadósság megújítására. Egy sikeres euró-, majd dollárkötvény-kibocsátás után a Bajnai-kormány úgy döntött, a nemzetközi szervezetek kölcsönkeretéből megmaradt csaknem 6 milliárd eurót nem veszi igénybe, azt már az utódja használhatja fel. A 2009. tavaszi, zuhanásszerű forintgyengüléssel és tőzsdekrachhal járó mélypont után a forint visszaerősödött, árfolyama stabilizálódott, a tőzsdeindex a válságot megelőző érték fölé ugrott. Az egy évvel korábban még aggályoskodó hitelminősítők szemében pedig Magyarország afféle bezzegország lett. A GDP-arányos államadósság csökkentése azonban már a következő kormányra vár.
