HVG: Egy friss, Lakatos Zoltánnal közösen készített kutatásukban nem kevesebbet állítanak, mint hogy az illegális internetes filmletöltéseknek eddig nem tárgyalt társadalmi hasznuk van. A megfigyelt magyar fájlcserélő, más néven torrentoldalakon a forgalom nagyrészt olyan alkotásokból állt, amelyeket nem lehetett megnézni sem a multiplexekben, sem az artmozikban. Ha így is van, ettől a kalózkodás még komoly veszteségeket okoz a forgalmazóknak.
B. B.: A vizsgált két hónapos időszakban a 3600 letöltött filmnek csak 4 százaléka volt olyan, amelyet a moziban is játszottak. Erre a 152 filmre 1 millió 650 ezren váltottak jegyet, és csak 160 ezren töltötték le őket a világhálóról. Azért ez nagyon erősen árnyalja azt a képet, hogy az illegális letöltések fenyegetnék a filmforgalmazás mozis csatornáit! A világhálós kalózkodás ráadásul nem csupán a fizetés kikerülését jelenti: radikálisan megváltoztatta a fogyasztási szokásokat is. Ha mondjuk arra támad igényem, hogy megnézzek egy nívós filmet, hát felmegyek a netre, és letöltöm mondjuk Jim Jarmusch Törvénytől sújtva című klasszikusát.
HVG: Az illegális fájlcserélők ellen fellépőknek nem is ez, hanem a legújabb, a mozikban vagy dvd-terjesztésben hozzáférhető opusok csereberéje fáj. Hiszen nem fizetnek azért, amiért fizetni kellene.
B. B.: A kiadók és a stúdiók erőből, paragrafusokkal és perekkel próbálják visszaterelni a nagyérdeműt az általuk teljes mértékben ellenőrzött hagyományos intézményekhez, ahelyett hogy elébe mennének a valós igényeknek. Nyilvánvaló lett a kutatásból, hogy a tömegfilmek, mondjuk az X-men vagy a legújabb James Bond elsöprő marketingje az illegális letöltők figyelmét is felkelti. Ha az így támadt érdeklődést a fogyasztó nem tudja legális csatornákon kielégíteni, akkor a feketepiacokhoz fordul, egyszerűen azért, mert megteheti. Magyarán a kalózok elérhető célközönségnek számítanak, csak másképp fogyasztanak. Ha a legális disztribútorok nem akarják, hogy a feketepiaci terjesztők fölözzék le a forgalom nagy részét, lépniük kell. Az online kalózkodást jogi eszközökkel nem lehet visszaszorítani, piaci módszerekkel annál inkább.
Fazekas István
HVG: Hogyan lehetne az ingyenességhez szokott fogyasztók igényeit legális csatornákon kielégíteni?
B. B.: A magyar Indavideo például ezt teszi. A honlapjukra feltöltött, a mozikban pár ezres nézőszámot produkáló magyar mozgóképeket több tízezren nézték már meg, ilyen látogatottságra már lehet üzletet alapozni. Amerikában a hulu.com ilyen sikersztori: ingyen adja a szappanoperákat, tévéfilmeket, és a körítésként tálalt reklámokból él. Ez a vállalkozás sikeresen kannibalizálta a feketepiacot. Zenében ugyanilyen az iTunes, az Apple internetes zeneboltja, amely legálisan és csaknem ingyenesen teszi hozzáférhetővé a legfrissebb muzsikákat is. Ezek az alternatívák már a reklámozók figyelmét is felkeltő tömeget mozgósítanak. A moziba járás – főleg az Avatar nyomán várható háromdimenziós áttörés miatt – egyébiránt sokáig nem megy még ki a divatból. De a hagyományos út, miszerint a premie után a dvd-kiadás, a fizetős televíziós csatornákon történő sugárzás is busás hasznot termel, nem tartható. Ezt egyébként már régebben felismerték a nagy stúdiók. A szakargóban R5-nek nevezett megoldás szerint az illegális másolásban és terjesztésben világhatalomnak számító volt szovjet tagországokban, valamint az indiai szubkontinensen és Afrikában közvetlenül a mozipremier után nyers, extrák nélküli és nem a legtökéletesebb, de azért élvezhető minőségű dvd-verziókat dobnak piacra nyomott áron. Így próbálják lefölözni a kalózok hasznát. Ugyanez vonatkozik a zenei frontra, meg a nyomtatott sajtóra is, ezek is ugyanarra a kérdésre keresik a választ: lehet-e üzletet építeni egy alapvetően ingyenesen hozzáférhető termékre?
HVG: A The New York Times és a Wall Street Journal fizetőssé teszi cikkeinek internetes olvasását. Ez a járható út?
B. B.: Igen, de ez nem jelenti azt, hogy a modell mindenhol működni fog. A nyomtatott sajtóval kapcsolatban – különösen, ami a magyart illeti – én kifejezetten szkeptikus vagyok. A hirdetők mindenesetre képesek eltartani tisztán online sajtótermékeket. Ráadásul nem is hajt mindenki az ingyenesre. Akinek economist.com-szintű infók kellenek, az előfizet az Economistra, akinek elég a Metro újság, az meg azt olvassa. Avagy filmes példával: csak azért, mert egy alkotás ingyen letölthető, még nem biztos, hogy nekem nem ér meg egy ezrest ugyanaz a tartalom nagy képernyőn, dolby hanggal, 3D-ben. Lehet, hogy megér pár ezer forintot a papír szaga, a könyv birtoklásának tudata is. Lehet, hogy megér egy csomó pénzt, hogy nincsenek reklámok a zenében. Az ingyenesség csak egy csomagolás, és sokan vannak, akik hajlandók fizetni más módokon becsomagolt tartalmakért. A kalózmásolatok birtoklása például egy bizonyos jövedelmi szint vagy társadalmi státus felett cikinek számít.
HVG: A kalózkodást – ha nem a cikisége miatt, a szankcióktól tartva – mindenki titkolni igyekszik. Hogyan sikerült a kutatásukhoz megbízható információkhoz jutniuk?
B. B: Elnyertük a használók bizalmát, így nem akadályozták meg, hogy lássuk, mit csinálnak. A letöltők által látogatott fórumon – névvel és elérhetőséggel – közhírré tettük, hogy a szokásaikat kutatjuk. Segítségüket is kértük például a legálisan és az illegálisan hozzáférhető filmkatalógusok összefésülésében. Megcsinálták, pedig százezres tételekről volt szó. Ezzel be is vontuk őket a kutatásba.
HVG: Ezzel az erővel a filmforgalmazók, lemezkiadók is élhetnének ilyen módszerekkel.
B. B.: Élnek is. A dolog ugyanúgy működik, mint a hidegháborúban, amikor Moszkva és Washington titokban telefonon egyeztetett. A „fehér” piac szereplői is kommunikálnak a kalózokkal. Például ha olyan tartalom kerül egy portál kínálatába, amely már túlmegy egy határon, mondjuk premier előtt kerül ki egy extrákkal
Bodó Balázs A 35 éves szakember, aki a budapesti közgázon diplomázott, majd az ELTE-n médiakurzusokat hallgatott, a városi terek használata, majd a digitális szubkultúrák után most a kalózközösségek tevékenységét kutatja. Kilenc éve a Budapesti Műszaki Egyetem szociológia és kommunikációs tanszékén oktat internetmédiával, szabályozáspolitikával kapcsolatos tárgyakat. Az egykor az origo.hu hírportál fejlesztésén dolgozó, a Tilos Rádió műsorvezetőjeként és kurátoraként is tevékenykedő újmédia-szakértő egy évet töltött ösztöndíjasként a Stanford Egyetem Internet és Társadalom Intézetében. Onnan importálta Magyarországra a nemzetközi tudós körökben és a hackerséget is vállaló szoftverfejlesztők berkeiben egyaránt népszerű alternatív copyrightot, a magyarra kreatív közvagyonnak fordított Creative Commons szerzői jogi szabványt. |
felturbózott film, akkor máris megy az – olykor hatósági fellépéssel fenyegető – üzenet, és a művet le is veszik a site-ról. A világhálós kalózokban is van betyárbecsület, sőt a kiadók iránti tisztelet is. Az egész a közösségi, szakszóval web2-es portálok sajátos működési metódusával magyarázható. Ezek az oldalak ugyanis nemcsak a tartalmat szolgáltatják, mint a tévék vagy a mozik, hanem az erről szóló szubjektív, ezért a reklámoknál jóval hitelesebb információkat is közvetítik, ráadásul a közösség diskurzusának, életének is terepei. Például egy horrorfilmrajongó társaság a fájlcserélő oldal fórumain beszélget a friss japán rémfilmekről, ott osztja meg a témában fellelhető információkat, mindeközben egységes közösséggé is kovácsolódik. Akár politikai közösségek is alakulhatnak így.
HVG: Arra gondol, hogy az azonos ízlésű emberek nagy valószínűséggel azonos ideológiai platformra kerülnek?
B. B.: Nem. Én konkrétan a svéd Pirate Bay nevű kalózhonlapból kinövő, az Európai Parlamentbe képviselőt is küldő politikai pártra gondolok. A Pirate Bay oldalai már nemcsak az alternatív disztribúció fórumai, de jelentős szerepet játszottak a fájlcserélők párttá szerveződésében is, és a honlap nem mellesleg fogyasztást orientáló orgánumként is működik.
HVG: Azt állítják, hogy az online tömegtársadalmakban a politikai hovatartozás már nem is ideológiák, hanem a zene- és mozgóképfogyasztás mentén kristályosodik ki?
B. B.: Egy új típusú csoportképző mechanizmusról beszélünk. Gondolhatunk akár a Tomcat alias Polgár Tamás által üzemeltetett bombagyar.hu vagy az LMP alá betagozódott kalozpart.org-ra is.
HVG: Az új média tehát társadalomformáló erő. És hogyan alakítják át a média világát az olyan új eszközök, mint az iPad és más olvasógépek vagy az internet és tévé sokak által várt összeolvadása?
B. B.: A csak olvasásra használható gépeknek szerintem nincs piaci jövőjük, ahogy azt sem hiszem, hogy ezek növelnék az olvasási kedvet. Akik eddig olvastak, ezután is szövegeket böngésznek majd, mások meg ezután sem fogják az írott szóra lecserélni a mozgóképet. A tévé és az internet összeolvadása már javában tart: számtalan olyan oldal van például, ahol a rajongók saját készítésű filmes anyagokkal maguk folytatják a tévében megkezdett történeteket. Kicsit olyan ez a kor, mint a könyvnyomtatás feltalálását követő évszázad. Itt egy csodálatos lehetőség, és lázasan keressük, mi mindenre lehet majd használni. Van, amire hamar rá fogunk jönni, és lesznek olyan újdonságok – mint a nyomtatás történetében a pornóújságok –, amik re talán fél évezrednél is többet kell majd várni.
VAJNA TAMÁS
