Többtucatnyi bank és kiadó hajtotta már el azt a három svéd fiatalt, akik másfél évtizeddel ezelőtt egy ingyenes napilap ötletével házaltak, reménybeli finanszírozókat keresve. Végül Jan Stenbeck, a svéd Kinnevik magántőke-befektetési társaság elnöke látott pénzt az akkor forradalmi újdonságnak számító ötletben. A Metro első száma 1995. február 13-án jelent meg Stockholmban, s az egy éven belül a második legnagyobb fővárosi lappá előrukkoló újság 15 nyelven kiadott változatait ma 19 ország több mint száz városában naponta 17 millió ember olvassa. A világ legnagyobb ingyennapilap-csoportja 1998-ban jelent meg Magyarországon, ahol kiadványát egy évtizeddel később – védjegyviták miatt – nevezték át Metróról Metropolra.
A fejlődés és terjeszkedés lendületét a gazdasági válság törte meg, tavaly a luxembourgi központú cég 220 millió eurós forgalom mellett 21,7 milliós veszteséget szenvedett (egy évvel korábbi 296 milliós bevételéhez még négymilliós nyereség társult). Sovány vigasz, hogy a negyedik negyedévet már 9,3 milliós profittal – minden idők legjobb üzemi eredményével – zárta a kiadásait időközben 8 százalékkal csökkentő Metro. A költséglefaragások egy részét karcsúsítással érték el: bezárták a spanyolországi kiadót, az amerikait pedig eladták a Pelle Törnberg korábbi Metro-vezérigazgató által alapított Seabay Mediának. A cég Londonban létrehozta a Metro World News névre keresztelt hírközpontot, amelynek feladata saját anyagokkal ellátni a lapcsalád tagjait.
A visszaesés ellenére a válság az átlagosnál kisebb veszteséget okozott a 46,6 százalékban a Kinnevik tulajdonában lévő, a stockholmi tőzsdére is bevezetett Metrónál. A nemzetközi lappiacon tavaly 17 százalékkal csökkentek a hirdetési bevételek – azokban az országokban, ahol a Metro is jelen van, 23 százalékos zuhanást mértek –, ők viszont megúszták 7 százalékos mínusszal. Közben pedig 4 százalékkal gyarapodott az olvasók száma.
A leggyorsabban növekvő piacokon – Brazíliában és az oroszországi Szentpéterváron – megkétszereződött, míg Európában általában csökkent az érdeklődés. Magyarországon a felmérések szerint az olvasók száma a 2008-as 504 ezerről tavaly 491 ezerre esett. A Metro és ingyenes társai a nemzetközi napilappiac kevesebb mint tíz százalékát hasították ki maguknak. A Nemzetközi Újságszövetség (WAN) adatai szerint világszerte naponta 540 millió példányban nyomnak fizetős napilapot. A Free Daily Newspapers (FDN) nevű amszterdami intézet felmérése alapján 2003 és 2008 között 14 millióról 42 millióra ugrott, majd tavaly 37 millióra csökkent az ingyenes sajtótermékek példányszáma.
A világpiac hatvan százalékát adó Európában – itt 2008-ban 5 százalékos, tavaly pedig 18 százalékos volt a zuhanás – sorra szűnnek meg az ingyenes újságok. Nagy-Britanniában, ahol korábban több tucat ingyenes lap jelent meg, mára csak három maradt: a Metro, a City Am és a közelmúltban az új orosz tulajdonos, Alekszandr Lebegyev által ingyenessé tett The Evening Standard. Spanyolországban 34-ről 14-re, Dániában pedig ötről kettőre olvadt a forgalmas helyeken osztogatott újságok száma. Németországban az FDN szerint mára hírmondó sem maradt a múlt évtizedben indított ingyenes újságokból. A kiadóbezárások miatt egyre inkább monopóliumok uralják a piacot: Svédországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Írországban, Horvátországban, Csehországban és Magyarországon egy-egy kizárólag reklámbevételekből élő napilapot forgalmaznak.
Az olvasók körében népszerű ingyenes lapok általában nem az érdeklődés hiánya, hanem a reklámozók elmaradása miatt szűnnek meg, illetve kényszerülnek fogyókúrára. Ezt bizonyítja az is, hogy Nagy-Britanniában az újságosok egy része fizet a The Evening Standardért, úgy okoskodva: a lap osztogatásával magukhoz vonzzák a fizetős újságok iránt érdeklődőket. A kiadó állítólag már közel száz, nem túl forgalmas helyen lévő árussal egyezett meg arról, hogy januártól az első, hatvandarabos csomag fölött példányonként 15 pennyt pengetnek ki.
Izraelben, ahol a vezető ingyenes újság, az Israel Today a második legnagyobb napilappá nőtte ki magát, politikai üggyé vált a Las Vegas-i kaszinómogul, Sheldon Adelson tulajdonában lévő kiadó sorsa. A legismertebb fizetős újságok – a Jediot Ahronót és a Maariv –, amelyek féltik piacukat a gyorsan erősödő vetélytárstól, felbéreltek egy lobbistát, aki már rávett néhány parlamenti képviselőt egy olyan törvénytervezet benyújtására, amely megtiltaná, hogy külföldi állampolgárok többségi tulajdont szerezhessenek az izraeli újságpiacon.
NÉMETH ANDRÁS
