Harmadszor volt kénytelen közbeszerzési pályázatot kiírni Velence önkormányzata a minap, hogy tervezett turistavonzó látványosságához generálkivitelezőt találjon. A Fejér megyei város első két próbálkozása ugyanis érvénytelen volt. Pedig a Velencei-tó kapuja fantázianevű projekt 1,5 milliárd forintos uniós támogatást érdemelt ki, ám az eljárás elhúzódása miatt az egyebek mellett kikötősétányt, gyaloghidat, tengert idéző homokpart kialakítását és szolgáltatóházat tartalmazó terv megvalósítása legalább egy évet csúszik, a tó partja az idei ősz helyett csak jövőre újul meg. Korábban a munkálatokra jelentkező cégek egyike sem vállalta a meghirdetett áron az építkezést, miután az uniós pályázatot elbíráló hatóságok százmillió forintokkal kurtították meg a beruházás tervezett költségvetését. A tóparti térburkolat árát például csaknem a felére vetették le, és nem voltak tekintettel arra sem, hogy az építkezés költségei a vízparton az átlagosnál nagyobbak. Így az eredetileg 500 millió forintos önrészt további 200 millióval kellett kipótolnia Velencének, hogy a fejlesztéshez elengedhetetlen, de a hatóságok által kihúzott tételeket finanszírozni tudja.
A saját forrást kötvénykibocsátással előteremtő, viszonylag jó anyagi helyzetű város képes volt erre, ám jó néhány kisebb és kevésbé tehetős önkormányzat százmilliós projektektől kényszerült elállni hasonló okok miatt. Piliscsabán például két eredménytelen kivitelezői pályázat után az önkormányzat lemondott az új óvoda építéséről – és a már elnyert 500 millió forintnyi uniós forrásról. Lényegében ugyanaz történt, mint Velencén: a pályázó kilenc építőipari cég ajánlata közül a legolcsóbb is 100 millió forinttal nagyobb összegről szólt, mint amekkorát a kiírásban megjelöltek. Így az önkormányzatnak a korábban kalkulált 50 millió helyett csaknem 200 millió forinttal kellett volna beszállnia. „Meg sem próbáltunk hitelt kérni, mert irreális lett volna a települést egyetlen óvodaépítkezés miatt eladósítani” – indokolta a HVG-nek Solti Gábor polgármester. Mivel a támogatást csak az első előleg lehívása után mondta vissza a település, a szabályok alapján öt éven belül semmilyen uniós forrásra nem pályázhat.
Ettől a következménytől akarta megóvni Bodajkot és az egész Móri Többcélú Kistérségi Társulást – azaz 13 önkormányzatot – Orszánszki Zsolt polgármester, amikor az utolsó pillanatban lemondott az iskolafelújításra 2008-ban elnyert 485 millió forintos uniós forrásról. Egyrészt Bodajkon is kevésnek bizonyult a félretett, 48 millió forintos önrész, miután az új épületben a különböző jogszabály-módosítások és szigorodó műszaki előírások miatt például lifteket és tűzálló ajtókat is fel kellene szerelni. Időközben az is kiderült, hogy valószínűleg mégsem lesznek kötelező iskola-összevonások, amivel szertefoszlott a város álma, hogy a szomszédos kisfalvak iskolásait – no és a hozzájuk tartozó normatívát – is begyűjtse a korszerű, szaktantermekkel felszerelt új iskolában. „Nagy cirkusz volt, amikor közöltem, hogy mégsem írjuk alá a támogatási szerződést. De nem szállhatok be ekkora ámokfutásba, amikor a városnak egy esetleges kölcsönfelvételre semmi fedezete nincs” – kelt ki a HVG-nek a döntés védelmében a polgármester.
„Képtelen ötlet az önkormányzatokat megversenyeztetni egymással azért, hogy óvodát, iskolát építsenek vagy újítsanak fel, hiszen ez a kötelező feladataik közé tartozik” – mondta a HVG-nek Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára. A tapasztalatok szerint az uniós források nemhogy csökkentenék, még növelik is az egyes települések és régiók közti különbségeket, hiszen a kisebb, szegényebb települések nem képesek előteremteni a szükséges önrészt. Erre utalnak a statisztikák is: az AAM Tanácsadó Zrt. legfrissebb tanulmánya szerint az eddigi uniós támogatások 67 százaléka a legfejlettebb, a közép-magyarországi régióba került. Ráadásul a fő szabály az, hogy az önrészhez a központi költségvetésből nem kaphatnak támogatást az önkormányzatok. Kivételek persze itt is akadnak: egy tavalyi miniszteri rendelet meglehetősen homályos kitétele szerint „a fejezeti kezelésű előirányzatok eltérő felhasználása lehetséges – megállapodás vagy támogatási szerződés keretében – a pályázatban előírt önrész biztosítása céljából”. E kiskapuszabály alapján kapta meg az 1,5 milliárd forintos kastélyfelújításhoz szükséges 176 millió forintnyi „önrészt” az utolsó fillérig a központi költségvetésből a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft.
Sikertelenül lobbiztak viszont a civilek, hogy valamelyik központi költségvetési szerv szálljon be a szob–nagybörzsönyi kisvasút felújításába, így a beruházást vakvágányra sodorta a települések közötti viszálykodás. A rekonstrukciót kezdeményező szobi önkormányzat először 2003-ban pályázott uniós forrásra, hogy újraindítsa a közlekedést az egykori erdei vasútvonalon, a Szob és Nagybörzsöny közötti 22,5 kilométeres pályán. Nagybörzsöny és a köztes Nagyirtás megálló között, egy 6 kilométeres szakaszon már 2002 ősze óta járnak vonatok, így logikus volt a folytatás is. Szob nyert ugyan, ám hónapok múltán közölték vele, hogy a csaknem 2 milliárd forintos projekthez legfeljebb 600 millió forint támogatást kaphat. A beruházást végül kettébontották: a Szob és Márianosztra közötti rövidebb szakaszt 2007-re 600 millió forintos uniós támogatásból felújították úgy, hogy a három érintett önkormányzat – Szob, Márianosztra és Nagybörzsöny – összedobta a 2,5 százalékos, azaz mindössze néhány millió forintos önrészt.
A két elkészült vonalrészt összekötő szakasz felújítását a kormány 2008 nyarán a kiemelt projektek közé sorolta. Csakhogy az időközben 1,2 milliárd forintra ugrott támogatási igényhez immáron 15 százalékos, azaz 261 millió forintos saját forrást kellett volna előteremteni. „Úgy gondoltuk, adjuk be a pályázatot, az önrészt valahogyan csak összehozzuk” – ismerte el az átgondolatlan tervezést a HVG-nek Batizi Zoltán, Nagybörzsöny polgármestere. „A Duna-parti szabadidőközpontot akartuk értékesíteni, hogy meglegyen a pénz, ám Nagybörzsöny egyszer csak közölte, magának akarja a vasutat. Akkor meg miért mi adjuk hozzá az önrészt?!” – utalt az együttműködés hiányára Remitzky Zoltán szobi polgármester.
Az egymásra mutogató települések többszöri haladék után végül veszni hagyták a brüsszeli forrást. „Az irreális mértékű önrész miatt a helyi összefogás felbomlott. Most ott áll, teljesen értelmetlenül, két vonalszakasz, amelyek nincsenek összekötve” – fakadt ki a HVG-nek Berki Zoltán, a Nagybörzsöny–Szob Erdei Kisvasútért Közalapítvány kuratóriumi tagja, aki abban bízik, hogy a következő kormány majd befejezi a kisvasúttorzót. Optimizmusát arra alapozza, hogy a közalapítvány felkérésére Orbán Viktor egyszer már elvállalta a fővédnökséget a kisvasút helyreállítása és működtetése felett. Igaz, ennek nem kevesebb mint 11 éve.
G. TÓTH ILDA
