Fény és kép

Fotókat is készített, sőt a fényképezéshez kapcsolódó vegyészeti kutatásokat is végzett az elsősorban portréfestőként ismert Barabás Miklós – tesz hozzá egy kevéssé ismert adalékot a kétszáz éve született festőművész élettörténetéhez a Budapesti Történeti Múzeumban nemrég nyílt kiállítás. Barabás régi jegyzetfüzete tanúskodik arról, hogy a 19. század utolsó harmadában komolyan izgatta a nagy formátumú festőket a fotó- és a képzőművészet kapcsolata. Munkácsy Mihályról is tudni lehet, hogy az ecset mellett fotóapparátot is használt portréinak előtanulmányaként. A képzőművészet és a fotográfia egymást kiegészítő, egymás látásmódját gazdagító szerepét számos kortárs festőművész példája is bizonyítja. Közülük is kiemelkedik Váli Dezső, aki a hetvenes években több ezer fotót készített magyarországi zsidó temetőkről – a töredékéből január végén kiállítás is nyílt a londoni Magyar Kulturális Intézetben –, olyan élményanyagot teremtve a művésznek, hogy hosszú éveken át festészetének kizárólagos témájává vált. A zsidó temetős festmények, amelyek nem konkrét helyszíneket rögzítenek, hanem az atmoszférával, különösen a csend, a halál és a magány problémakörével foglalkoznak, az utóbbi idők aukcióinak legkeresettebb darabjai közé tartoznak. Hasonlóan egyébként Váli két évtizede formálódó műteremsorozatához, amely szintén fotóelőképekből fejlődött ki.