Spanyolország éppen annyira nem hasonlít Görögországra, mint a Real Madrid egy másodosztályú focicsapatra – utasította viszsza a napokban az egyik legbefolyásosabb spanyol bankár, Emilio Botín, hogy Madridot összevessék Athénnal. Piaci elemzők a görög után mégis elsősorban a spanyol, valamint a portugál, illetve még az olasz gazdaságot tartják a legtörékenyebbnek az eurózónában. A négy dél-európai államot angol kezdőbetűik alapján újabb egyre többször PIGS-ként (disznók) emlegetik – amit Lisszabonban és Rómában is igencsak rossz néven vesznek.
Pedig a madridi kormánynak főhet a feje, elsősorban az eurózónában a legmagasabbra emelkedett, 20 százalékos munkanélküliség miatt. Az állástalanok hivatalos száma a 45 milliós országban néhány napja lépte át a 4 millió főt, három év alatt megduplázódott. A költségvetés egyenlege is hasonló arányban romlott: az utolsó békeévben, 2007-ben még 2,2 százalékos volt a többlet, most 13 százalékhoz közelít a hiány. A Franco halála óta a legmélyebb gazdasági válság másfél évtizedes folyamatos, az uniós átlagot meghaladó növekedés után csapott le az ibériai államra, tavaly a gazdaság 3,6 százalékos recesszióba süllyedt, és az idén sem várható növekedés, talán majd jövőre, 0–1 százalék közötti. A piacok megnyugtatása érdekében a kormány a napokban 50 milliárd eurós takarékossági programot hirdetett, hogy felpörgesse a gazdaságot, állásokat teremtsen, és 2013-ra az unió által elvárt 3 százalékra szorítsa le a hiányt. A második terminusa felénél tartó José Luis Rodríguez Zapatero szocialista kormányfő röviden így foglalta össze modernizációs programját: kevesebb tégla, több számítógép.
Csakhogy a gazdaság feltámasztása nem lesz könnyű. A hatékonyság érdekében rugalmasabbá kellene tenni a munkaerőpiacot, ám az állások nagy része szinte bebetonozott, az elbocsátás igen nehéz és költséges, ezért a munkaadók nem szívesen vesznek fel senkit. A 18 millió munkavállalóból ráadásul 3 millió állami alkalmazott, biztos állással és magas bérrel. A fizetések növelésének mértéke a szakszervezetekkel folytatott alku során alakul ki, és a munkavállalói képviseletek a 0 százalékos infláció mellett is el tudtak érni a napokban 1–2,5 százalékos béremelést a következő két évre. Madrid szerencséje – és erre hivatkozik a spanyol kormány –, hogy van mozgástere, nagy a megtakarítási arány, államadóssága pedig jóval az uniós átlag alatt marad. A GDP-hez viszonyított tavalyi 55 százalékos adósságállomány az eurózónában a legalacsonyabb, és a válság elleni intézkedések hatására is csak 75 százalék lesz 2013-ra, meg sem közelítve a görög vagy olasz szintet.
Felháborodott a görögökhöz való hasonlítgatásokon José Sócrates portugál kormányfő is – a lisszaboni lapok is hangsúlyozzák, hogy az összevetés legfeljebb a miniszterelnök görögös hangzású neve miatt állhatja meg a helyét. Az öt éve hivatalban lévő szocialista kormány arra hivatkozik, hogy az utóbbi időben már végrehajtott egy sor olyan intézkedést – a nyugdíjkorhatár emelése, leépítés és bérbefagyasztás az állami szférában, a hagyományos iparágaktól a high-tech szektor felé fordulás –, amelyeket a görögöknek még most kell megtenniük. Lisszabon arra számít, hogy a tavalyi 2,7 százalékos recesszió után az idén 0,7 százalékos növekedést ér el, és az uniós átlagnál alig magasabb, 80 százalék körüli államadósságra hivatkozik, ritkábban említve a büdzsé pár év alatt háromszorosára nőtt, 10 százalékot közelítő hiányát, valamint a még mindig lanyha termelékenységet.
Olaszországban hat évtized legmélyebb, 4,9 százalékos tavalyi recessziója után csalódottan látták, hogy a várakozásokkal ellentétben a tavalyi utolsó negyedévben sem nőtt a gazdaság, és a felemelkedés lassúbb lesz a reméltnél. Különösen, mivel a – 2004 óta legmagasabb – 8,5 százalékos munkanélküliség nem teremt elég vásárlóerőt. Magas az államadósság (115 százalék), nő a költségvetés hiánya (igaz, még mindig csak 5,3 százalék), ugyanakkor elemzők szerint a kormány szilárd, a bankrendszer stabil, és Olaszország jó ideje megtanult együtt élni a lassú növekedéssel és a nagy adóssággal.
