„Családunk férfi tagjai református lelkészek, én amolyan »elfajzott« gyermekként léptem a politikusi pályára” – jelzi az MDF 32 éves üdvöskéje, hogy a liberálisokkal szövetkező pártjára jellemző kanyarokhoz hasonlót a magánéletéből is tud említeni. Mi több, az erdélyi Halmiban született politikus azzal is történelmet írt, hogy miatta települt át a család a kilencvenes években Magyarországra. „Én voltam az első allergiás-asztmás beteg a falunkban, 14 tesztanyagból 12-re érzékenyen reagáltam, s mivel akkoriban nemhogy gyógyítani, de felismerni sem nagyon tudták a betegségemet Romániában, orvosi tanácsra átköltöztünk Magyarországra.” A szülők Debrecen, a „kálvinista Róma” református gimnáziumába íratták a gyermeküket, aki annyira gyorsan akklimatizálódott, hogy mire 1996-ban letette az érettségi vizsgákat, az allergiáitól is szinte megszabadult. „Már a kollégiumban a kötelező szilencium alatt is sokszor inkább a napi- és hetilapokat bújtam.” Gyorsan be is iratkozott a Debreceni Egyetem politológia szakára, ahol 2001-ben szerzett diplomát. Közben belépett az MDF-be, ahol minden lépcsőfokot megjárt: előbb debreceni elnök lett, majd 23 évesen már a megyei szervezetet igazgatta. 2006-ban az országos elnökség tagjává választották, 2007-től alelnök, 2008 októbere óta pedig az országos választmány élén áll.
„Kicsit a pártnak is köszönhetem a feleségemet, hiszen 2006-ban úgy ismerkedtünk meg, hogy aktivistaként segédkezett az MDF választási kampányában” – mondja a fél éve házasodott régi-új képviselőjelölt, aki „ha a jóisten is megsegít”, reméli, hogy nemsokára apa lesz. A sokat ingázó választmányi elnök és felesége debreceni panellakásban lakik, most állnak hajdúszoboszlói ingatlan vásárlása előtt, miközben igyekeznek több lábon állni: „megélhetésünket nem a politika, hanem elsősorban marketing- mikrovállalkozásom biztosítja.”
– Akkora a jövés-menés mostanság az MDF-ben, nyugtasson meg, hogy mire ez a beszélgetés megjelenik, ön még mindig a helyén lesz!
– Igyekszem rászolgálni a bizalmukra. Annál is inkább, mert a HVG-t is mindig ezzel, a kedvenc rovatommal kezdem olvasni. Nyilván tudják, a mi szakmánkban ez elengedhetetlen.
– Ilyen bók után csak félve merünk rákérdezni: ilyen rövidke életrajzzal hogyan tudott máris ekkora pártkarriert befutni?
– Európai értelemben véve egyenes politikai életút az enyém, mert engem nem talált ki senki. A magam erejéből jutottam el idáig.
– Mi a titka, hogy már 23 évesen megyei elnök lehetett, és azóta is egyre feljebb lépeget? Vagy nem találtak érettebb, tömöttebb bajszú konzervatívot Hajdú-Bihar megyében?
– Párttársaim, akik rám bízták a döntéseket, tudták, alapos egyeztetések után mindig úgy fogok határozni, hogy az mindenkinek jó lesz. Soha senkit nem vertem át, nem ígérgettem.
– Mi meg galád módon azt feltételeztük, hogy inkább az elnök asszony iránti – és az ő változó politikájával kapcsolatos – lojalitását díjazták a különböző pártsarzsikkal.
– Sokan úgy gondolják, ha nem az ő igazuk teljesül, akkor legyőzték őket. Én büszke vagyok arra, hogy sok mindenben másként gondolkodom a többségnél. Talán azért hitték önök is, hogy szürke az életutam, mert nyilvánosan soha nem konfrontálódom senkivel. Hálát adok a jóistennek, hogy olyan pártban lehetek, ahol nem egy vezér mondja meg a tutit, hanem nagyon sok embernek van önálló véleménye.
– Talán már túl soknak is. De állítólag ön úgyis bármikor hozni tudja a választmányt, vagyis mindent le tud nyomni... pontosabban: mindenről meg tudja győzni a többieket.
– Szó sincs arról, hogy erőszakos lennék, még ha egyesek szubjektíve talán úgy is élhettek meg bizonyos pártdöntéseket, hogy lenyomják a torkukon. Abban kétségtelenül érzek magamban tehetséget, hogy meg tudom győzni az embereket arról, hogy aktuálisan mi lehet a helyes út.
– Csak nem ön hozta tető alá a megegyezést az SZDSZ-szel, vagy netán ön fedezte fel az MDF számára Lengyel Zoltánt, aki ma a párt gazdasági ügyeinek irányítója?
– Az előbbiek közül egyik sem volt az én ötletem. De Bokros Lajos listavezetővé választásával kapcsolatban büszkén mondhatom, hogy az MDF többségének meggyőzéséből kivettem a magam részét. A Fidesz „egy a tábor, egy a zászló”-s bekebelezési kísérlete idején, 2004-ben megyei elnökként én is kiálltam az MDF önállóságának megtartása mellett.
– Nem éppen ön mondta, hogy „a rossz SZDSZ-kormányzás és a népszerűtlen SZDSZ-es személyek keresztjét az MDF nem vállalhatja fel” – kerek tíz nappal azelőtt, hogy eldőlt ez az SZDSZ–MDF-összefogás? Ennyire dörzsölt játékos, vagy csak lemaradt valamiről?
– Olyan interjúból idéznek, amely akkor készült, amikor még fogalmam sem volt arról, hogy az SZDSZ-szel tárgyalni fogunk. Nem gondoltam, hogy erre az együttműködésre a Magyar Demokrata Fórumnak szüksége lehet.
– Látja, milyen furcsa dolog ez a politika? Jut eszünkbe, sosem gondolt arra, hogy a felmenőkhöz hasonlóan inkább rendes lelkészi karriert építsen?
– Csak az érettségi előtt tudatosult bennem, hogy más irányba megyek. Pedig sejthettem volna, mert már 1988 őszén, 11 éves koromban azt jegyeztem le a naplómba, hogy „azért is kitoltam a szüleimmel, nem aludtam el, és a függöny mögül megnéztem a Panorámát”.
– De mi sodorta éppen az MDF-be?
– Nagyon nagy hatást gyakorolt rám Antall József és Boross Péter személye, és az általuk fémjelzett polgári értékrend, a tiszta konzervatív gondolkozás.
– Az, amit Antall állítólag átadott Orbán Viktornak a halálos ágyán?
– Nem tudom, volt-e átadás-átvétel. 1997 környékén, amikor beléptem az MDF-be, én nem láttam jeleit a Fideszben az antalli hagyományoknak.
– De az csak feltűnt, hogy a nagy öregek elkezdtek átszivárogni a Fideszbe?
– Már magam is vezető voltam az MDF-ben, amikor ezek a nehéz döntések megszülettek. Ők nem hittek az önállóságunkban, mi igen. Majd 50 év múlva a történészek el fogják tudni dönteni, hogy kinek volt igaza.
– Vagy már előbb, mondjuk idén áprilisban kiderül. Persze most nyilván minden ideje, ereje a kampányé. De amúgy azért ön is csak kikapcsolódik valamivel!
– Mindenki tudja, hogy szenvedélyesen szeretem a kocsikat és a sebességet, a BMW a kedvenc márkám. A mindennapokban a cégem dízel Golfját használom, tulajdonunkban egy kis autó van. Sokat vezetek, hisz két messzi megyéért, Békésért és Vasért külön is én felelek a pártban.
– És a gyökerek? Erdély már nem hiányzik?
– Tudom, hogy honnan jöttem, Nagyváradon anno hosszú órákig álltam sorba kenyérért. Éppen ezért teljesen hidegen hagy például az, mekkora lakásban élek, hisz az élet minőségét nem ez határozza meg. Nyilván a kisebbségi létből is fakad az a hatalmas bizonyítási vágy, amely ma is munkál bennem.
IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS
