A rendszerváltást követő évtizedben több száz fiatal jelentkezett az újrakezdési lehetőséghez jutott magyarországi szerzetesrendek valamelyikébe. A lendület mára jócskán alábbhagyott, és egyes rendházak ma már konganak az ürességtől (jelenleg közel 30 férfiszerzetesrend működik Magyarországon, mintegy 750 taggal). A történtekre mégsem a felvételi követelmények leszállításával reagáltak az érintettek. A mennyiségi szemlélet helyett az utóbbi években egyre inkább a minőségre helyezték a hangsúlyt, azon keserű tapasztalatok okán, hogy a korábbi lelkes jelentkezők közül többen rövid idő után – nemritkán már felszentelt papként – elhagyták a rendjüket és az oltár szolgálatát.
A legtöbb magyarországi szerzetesrendnél az egyébként sem rövid, 5-6 éves képzés elé az utóbbi időben beiktattak egy nulladik évet. A jelentkező ekkor már a rendházban lakik, de még nem várnak el tőle életre szóló elköteleződést. Sokak számára már ez az év is komoly próbatétel, hiszen földrajzilag távol kerülnek korábbi barátaiktól, családjaiktól.
Míg a felvételinél korábban szinte kizárólag a hitéleti szempontok számítottak, néhány éve a rendek többségénél bevezették a kötelező pszichológiai vizsgálatot is. Ennek során külső szakember mérlegeli, hogy a jelentkező pszichésen alkalmas-e a szerzetesi, papi pályára. Mielőtt valaki a szerzetesközösség tagja lesz, több alkalommal elbeszélgetnek vele, azt figyelve, hogy a kezdeti elhatározása az idő előrehaladtával nem lankad-e. A világi egyetemekre, főiskolákra járóktól általában azt is megkövetelik, hogy fejezzék be ottani tanulmányaikat, és csak utána kezdjék el a teológiát. Akiben ezek után is megvan az elszántság, a közösség tagja lehet.
A komolyabb felvételi követelmények hatását jól mutatják az adatok. Míg a legnagyobb magyarországi szerzetesrendbe, a ferencesekébe korábban szinte minden jelentkezőt felvettek, tavaly közel negyven érdeklődőből 15 komoly jelentkező maradt, és közülük mindössze hatot vettek fel. A rendnél úgy számolnak, hogy a hat kiválasztottból négyen vagy öten tesznek majd örök fogadalmat, vagyis lesznek olyan szerzetesek, akik vállalják és feltehetően képesek is lesznek teljesíteni az életre szóló elköteleződést. A ferencesek nemzetközi tapasztalata az, hogy a szigorítás átmenetileg visszaveti ugyan a jelentkezők számát, ám hosszabb távon stabilizálódik a helyzet, és akik a szigorítások ellenére is a szerzetesi hivatást választják, többnyire ott is maradnak.
A Magyarországon létszámgondokkal küzdő szerzetesrendek az erőforrások egységesítésével igyekeznek segíteni magukon. A teológiai képzést összevonták, így azt valamennyi szerzetesrendhez tartozók – sőt egy múlt heti megállapodás alapján már a domonkos rendi apácák is – egy helyen, a Sapientia Hittudományi Főiskolán kapják meg. Jelenleg 70 szerzetes tanul az ELTE-től visszakapott budapesti Piarista közi épületben, ahová több száz világi teológushallgató is jár. A tanárok közül harmincegyen tartoznak valamelyik rendhez. A központi képzést a „szerzetestanoncok” – a novíciusok, illetve novíciák – esetében a saját rendjüknél kapott speciális oktatás egészíti ki. Nemrég a gazdasági ügyek intézését is közös cégbe vonta össze a négy legnagyobb magyarországi férfiszerzetesrend: a ferencesek, a bencések, a piaristák és a jezsuiták.
DOBSZAY JÁNOS
