„Van tehetségem, én is lehetek szent” – ezzel a szlogennel hívják téli lelki gyakorlatra a megcélzott tiniket egyes szám első személyben a szalvatoriánusok. A tehetség (talent) szó utolsó betűje fölött glória fénylik a plakáton, amelyen a február utolsó víkendjére, síútként meghirdetett zakopanei lelki gyakorlatot reklámozzák. A felső tagozatos és középiskolás szentpalántáknak az ötnapos vallási elmélyülés ára mindössze 50, síeléssel egybekötve 70 zlotyba (1 zloty = 67 forint) kerül. A téli vallásgyakorlatokra szóló meghívót egy gimnazista amatőr fotós állóképeivel és ájtatos szövegű, popos zenei aláfestéssel a YouTube-ra is feltették. A Szent Mihály Arkangyal Gyülekezet is a hegyekbe hívja február utolsó hetére a szünidőző felső tagozatos és középiskolás fiúkat, hogy Jézussal találkozva „erőt merítsenek a hétköznapi csúcsok megmászásához”. A résztvevőknek bibliát, rózsafüzért, hálózsákot, kényelmes cipőt, sportruhát, valamint „sok optimizmust és jókedvet” kell magukkal vinniük.
Az apácazárdák is új módszerekkel igyekeznek közelebb kerülni a fiatalokhoz. A szegénygondozó krakkói albertina nővérek rendje Nyisd meg a szíved című honlapján hétvégi látogatásra invitálja az érdeklődő lányokat a zárdába. A rend internetes oldalán kedvesen integető apácák hívják rekollekcióra, azaz világtól elvonult lelki gyakorlatra a 17 éven felülieket. A kedvcsináló fényképen a köves hegyi úton vidáman lépkedő hátizsákos tinicsapatot két mosolygós, szandálos apáca vezeti. A programokról természetesen nemcsak vezetékes vagy mobiltelefonon lehet érdeklődni, hanem e-mailben is, és a honlap Google-térképen is megmutatja a zárda megközelíthetőségét.
A világias módszerek bevetésére – legalábbis a Gazeta Wyborcza varsói napilap szerint – a katolikus rendeket a tavaly év végén közzétett sokkoló statisztikák ösztökélték. Ezekből kiderül, hogy bár a lakosság 95 százaléka szerepel hívő katolikusként a lengyel katolikus egyház statisztikai hivatalának honlapján olvasható 2007-es összesítésben, néhány éve drámaian csökken a szerzeteseknek és apácáknak állók száma. Tavaly 655-en választották a szerzetesi életet, szemben a két évvel korábbi 800-zal, és ma már vannak olyan rendek, például a krakkói gyógyító bonifrátereké (Szent János kórházas rend), ahová 2009-ben egyetlen novícius sem jelentkezett. Még kisebb az érdeklődés a női rendek iránt. Tavaly csupán 300 fiatal nő állt apácának, ami a 10 évvel ezelőttihez képest több mint 50 százalékos csökkenés. Igaz, Lengyelország több mint ötezer szerzetese még így is a világ kis híján 55 ezer barátjának 12,6 százaléka, de 22 ezer apácája a Föld csaknem 747 ezer nővéréből csupán 2,99 százalék.
A papi pálya is kezd veszíteni fényéből. Bár az európai szeminaristák egynegyede lengyel, tavaly már csak 687 fiatalember jelentkezett papnak, 30 százalékkal kevesebb, mint 2006-ban. Nem is beszélve a lengyel II. János Pál pápa halálát követő 2005-ös évről, amikor valósággal megrohamozva a szemináriumokat, 1145-en iratkoztak be. Volt olyan papképző, ahol a létszám hirtelen a szokásosnak a kétszeresére ugrott. Akkoriban sokan komolyan számítottak arra, hogy Lengyelország hamarosan papexportőrré válhat, hiszen nem egy nyugat-európai országban ezeréves egyházmegyehatárokat kell már átrajzolni a krónikus paphiány miatt.
A mai csökkenő érdeklődés ellenére Lengyelországot a paphiány még nem fenyegeti, hiszen 2007-ben 29 225 volt a papok és szerzetesek száma. Az ország nagyjából tízezer egyházközségre oszlik, közülük csupán 47-nek nincs saját papja vagy plébánosa. Ez a szám a jövőben növekedhet, mivel a papi pályát elhagyók aránya Lengyelországban magasabb, mint az európai átlag. És a régi szigorú szabályok között sokan azok közül sem érzik már jól magukat, akik mégis ezt a hivatást választják. Józef Baniak poznani szociológusprofesszor felmérései szerint a lengyel katolikus papok 54 százaléka szeretne családot alapítani, egyharmaduknak „volt már dolga nővel”, 12 százalékuk pedig rendszeresen él nemi életet.
A mindennapi lengyel élet külsőségeiben a katolicizmus szilárdan tartja pozícióit, sokszor államvallásként jelenik meg. Alig vannak olyanok Lengyelországban, akiket ne kereszteltek volna meg és ne pappal temetnének. A terhességmegszakítást Európa egyik legdrákóibb törvénye a gyakorlatban szinte lehetetlenné teszi, és sok kórházban még akkor sem végzik el a beavatkozást, ha az előírások megengednék. Az állami iskolákban is van hittanoktatás, a tantermekben ott a feszület. Volt is nagy össznépi felhördülés tavaly novemberben, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az olasz állami iskolákban nincs helye a keresztnek, mert sérti a lelkiismereti szabadságot (HVG, 2009. november 14.). A strasbourgi ítéletet nemcsak a lengyel püspöki kar kritizálta, hanem elsöprő többséggel a lengyel parlament alsóháza is.
SCIPIADES IVÁN
