Két sajátos módosító indítványt is kapott a költségvetési felelősségről 2008 őszén meghozott törvény – utólag, és nem országgyűlési képviselőktől, hanem magától a köztársasági elnöktől, valamint Kornai Jánostól. A Harvard Egyetem professzor emeritusa a minap egy nemzetközi tanácskozáson úgy fogalmazott, hogy az államháztartás egyensúlyán őrködő független intézménynek kötelessége megszólalni, ha egy-egy politikai döntéshez nem mellékelnek hatástanulmányt, de ha készülne is ilyen, kontrollvizsgálatot kell készítenie saját szakértőivel. Továbbá, fel kellene lépnie a populista gazdaságpolitika ellen, „tekintet nélkül arra, hogy a politika melyik szektorában formálódik”, például ha egy párt egyszerre ígér adócsökkentést és kiadásnövelést. Sólyom László pedig leginkább azt fájlalta, hogy a magyar Költségvetési Tanácsnak nincs olyan erős jogosítványa, mint az Alkotmánybíróságnak, azaz nem semmisítheti meg szükség esetén a költségvetési törvényt, holott ő maga 2007 augusztusában a parlamenti pártok képviselőivel folytatott megbeszélésen ezt szorgalmazta. Tény, hogy az úgynevezett plafontörvény viszonylag gyenge jogosítványokat adott a Költségvetési Tanácsnak. Olyanokat, amilyenekre a 2010 utáni ellenzéki szerepre kényszerülő kormánypárt és győzelmi reményeket dédelgető ellenzéke másfél évig tartó alkudozásaiból futotta. A Fidesz saját stáb nélkül működő, háromtagú szervezetet, afféle bölcsek tanácsát képzelt volna el, a költségvetési szabályokat nem terjesztette volna ki az önkormányzati szektorra – hiszen ott már erős pozíciókat foglalt el –, viszont börtönnel sújtotta volna a költségvetési adatok eltitkolását. Ezzel szemben a kormányzati előterjesztés új, komoly apparátussal működő országgyűlési hivatal felállítását javasolta, amelytől elvárta volna az előterjesztett törvények, sőt a választási ígéretek hatásmechanizmusainak kötelező feltárását, valamint az államadósság növekedését megfékező szigorú szabályok elfogadását szorgalmazta – utóbbiakat, minő véletlen, legfőképpen a 2010 utáni évekre.
Kialakult a kompromisszum: nincs hivatal, csak háromtagú Költségvetési Tanács. Annak viszont az ellenzéki javaslattal szemben mégiscsak van egy szerény stábja, és az idén már önálló költségvetése is. Az államfői elvárás dacára a Tanács jogosítványai messze nem alkotmányos erejűek. A megalapításáról rendelkező törvényt a Fidesz és a KDNP nem szavazta meg, annak bármely passzusa egyszerű többséggel bármikor megváltoztatható. Támogatta viszont az ellenzék is a Tanács tagjainak kinevezését, Kopits Györgyöt, Oblath Gábort és Török Ádámot elsöprő többséggel választotta meg az Országgyűlés. A Tanács hatáskörét Sólyom a tudományos konferencián némiképp csalódottan úgy jellemezte, hogy annak politikai erejét a nyilvánosság adja. Korlátozott jogköre dacára a nemzetközi szervezetek – az Európai Bizottságtól az IMF-ig – méltányolták a plafontörvény elfogadását, és a jogszabálynak, valamint a Tanács eddigi működésének volt szerepe abban, hogy a magyar államháztartást övező aggályok azóta enyhültek.
Nem zavarták a törvény csonkaságai Dávid Ibolyát, az MDF elnökét, hogy Kornai javaslatát ürügyül használva rögvest nyilatkozatban kérje fel a Költségvetési Tanácsot, „holland mintára árazza be a választásokon induló pártok ígéreteit”. Az ötlet méltánylandó, a felvetés azonban nem több a szokásos politikai szerepjátéknál. Egyrészt, mert a szintén MDF-es Herényi Károlynak már a parlamenti vita során volt ilyen indítványa, ami elvérzett; az MDF-es képviselők ettől függetlenül megszavazták a plafontörvényt. Másrészt, mert a régi javaslatot felidézve Herényi az idén már írt egy levelet a holland minta átvételéről Kopits elnöknek, aki február 5-én azt válaszolta, bármennyire egyetért is az ötlettel, erre a Tanácsnak sem törvényi felhatalmazása, sem megfelelő apparátusa nincs.
Súlyosabb eset a Fideszé, amelynek vezető gazdaságpolitikusai előszeretettel feledkeznek meg a törvény létezéséről, szüntelenül a tervezettnél nagyobb idei hiányról lamentálnak. Annak ellenére, hogy a plafontörvény kategorikusan kimondja, 2010-ben és 2011-ben a maastrichti deficitmutatónak – vagyis az államháztartás uniós elszámolású hiányának – csökkennie kell az előző évihez képest. Sőt Járai Zsigmond – Orbán Viktor pártelnök bizalmasa és valamelyik kormányposzt várományosa – a minap egy szakmai tanácskozáson azt mondta, a Költségvetési Tanács szemfényvesztés, úgy felesleges, ahogy van. Kérdés, hogy egy Fidesz-kormány valóban szembe szándékozik-e menni Sólyommal, aki szerint „alapvetően szükséges egy minden kétség felett álló hang, amely jó időben figyelmeztet minket a bajra”. Csak legyen, aki meghallja.
FARKAS ZOLTÁN
(A szerző a HVG munkatársa)
