HVG: Az utóbbi napokban mintha teljes odaadással a görög válságkezelésbe vetette volna bele magát. Nem tévedünk, hogy ezzel is hazabeszél?
Bajnai Gordon: Jórgosz Papandreut nagyra tartom, rendszeresen beszélgetünk telefonon. Legutóbb felidéztem neki annak a pólónak a szövegét, amelyet amerikai kalandtúrahelyszíneken árulnak: I've been there, done that, and the only thing I got was this lousy T-shirt. Vagyis hogy: Ott voltam, végigcsináltam, és csak ezt a vacak pólót kaptam. Meggyőződésem, hogy Görögországnak ugyanúgy a Valutaalap és az Európai Bizottság együttműködésén alapuló megoldásra, szolidaritásra van szüksége, mint Magyarországnak 2008-ban: levegőhöz kell jutnia, hogy végrehajthassa a nagyon fájdalmas, de elkerülhetetlen reformokat. De önző megfontolás is vezérel: ha a görög válság elhúzódna, azt esetleg Magyarország is megszenvedné.
HVG: Kitartóan ismételgeti, hogy bárki nyerje is a választásokat, a magyar gazdaságpolitika alapvetően a mostani pályán marad. Mitől ilyen biztos benne?
B. G.: Először is, Magyarország benne van egy IMF–EU-programban, amelynek határidejét márciusról októberre hosszabbítottuk meg, hogy az új kormánynak ne a választások idején kelljen ezzel foglalkoznia. Ennek pedig világos, teljesítendő céljai vannak. Szerintem érdemes lenne továbbvinni, akkor is, ha az IMF–EU-pénzből tavaly július óta nem kell lehívnunk. De egy élő IMF–EU-szerződés afféle pecsét a gazdaságpolitikán, a hitelkeret pedig olyan vésztartalék, ami jól jöhet, ha netán baj lenne, például ha a görög válság rosszabbra fordulna. Megjegyzem, a görög válság dacára a forint az euróhoz képest nemhogy gyöngült volna, még erősödött is.
HVG: Mennyi tartalékot örököl a következő kormány?
B. G.: A költségvetési tartalékon túl a 20 milliárd eurós nemzetközi programból mintegy 5,5 milliárd vehető igénybe, és még a lehívott kölcsönökből is másfél milliárd euró a jegybank számláján van. Az év elején 2 milliárd dollár piaci kölcsönt is felvettünk, tíz évre. Úgy kalkulálunk, ennél több külső forrásra egyelőre nem lesz szükség. De visszatérve az előző kérdésre, van még egy külső kényszer is, ami megnehezíti az irányváltást: Magyarország 2004 óta uniós túlzottdeficit-eljárás alatt áll, ráadásul 2006 előtt előfordult, hogy vállalásainknak nem tettünk eleget. Ha ez még egyszer megtörténik, elveszíthetjük az uniós kohéziós alapból Magyarországnak megítélt támogatásokat.
HVG: Ez nem üres fenyegetés? Eddig nem volt rá példa, hogy Brüsszel élt volna ezzel a szankcióval.
B. G.: De a görög válság óta az Európai Bizottság érzékenyebb, mint korábban. Mindenki egyetért, hogy a fiskális követelményeket sokkal szigorúbban kell érvényesíteni.
HVG: Ennek fényében miként értékeli pénzügyminisztere, Oszkó Péter nyilatkozatát, hogy ha a következő kormány olyan reformokat vállal, amelyek idővel javítják az államháztartás egyensúlyát, akkor módosítható a ma érvényes konvergenciaprogram? Mégis ki lehet alkudni Brüsszellel és az IMF-fel más pénzügyi kereteket is?
B. G.: Nem akarom a következő kormány esetleges tárgyalásait előre befolyásolni, de célszerű a hiányt a mostani, 4 százalék körüli tartományban tartani, és nem hiszem, hogy a nemzetközi szervezetekkel ennél jelentősen nagyobb deficitet el lehet fogadtatni. Ám ha a következő kormány azzal áll elő, hogy hajlandó jelentős megtakarítással járó szerkezeti reformokat végrehajtani, és erre világos terve és ütemezése van, amelyben be tudja mutatni, mekkorák az átállás egyszeri költségei, és a változtatásoktól mennyi megtakarítás várható, erről biztosan lehet tárgyalni.
HVG: Brüsszel vagy a Valutaalap mutatott erre hajlandóságot?
B. G.: Mi semmi másról nem tárgyaltunk, mint amit vállaltunk. Három reformban állapodtunk meg: az adó-, a nyugdíj- és a szociális ellátórendszer területén. Ezeket beáraztuk a költségvetésbe, és végig is vittük. A költségvetés fellazítása a jövőben sem érdeke Magyarországnak, mert minden meggondolatlan lépés, minden rossz politikai döntés az állampolgárok zsebére megy. Az a másfél millió család, amely devizában adósodott el, egy-egy hiteltelen mondat árfolyamgyengítő hatását egy hónapon belül megérzi. Ezért más a helyzet nálunk, mint Görögországban, ahol euró van, ahol az árfolyam nem közvetíti az ellehetetlenülés veszélyét – és ahol a kormány nem tudta meggyőzni a közvéleményt a megszorítások kényszerűségéről.
HVG: Ön szorgalmazza az euró 2014-es bevezetését. Orbán Viktor pártelnök erre legkorábban 2015-ben lát esélyt, a Fidesz gazdaságpolitikusai pedig ódzkodnak a céldátum megjelölésétől, holott korábban önöknek rótták fel ennek hiányát. A kampányban felcserélődtek a szerepek?
B. G.: Én másfél éve következetesen azt mondom, Magyarországnak a lehető leggyorsabban be kell vezetnie az eurót, persze úgy, hogy közben érezhető, tartós növekedésre legyünk képesek. Ez legfőképpen azoknak a háztartásoknak és kisebb vállalkozásoknak jelentene segítséget, amelyeknek a bevétele forintban, az adóssága pedig euróban van. Az euró biztonságos környezetet jelent, átvételének késleltetése, bármilyen politikai megfontolásból történik is, ellentétes a magyar polgárok és magyar vállalkozások érdekeivel. Ezért javaslom a 2014-es bevezetést, még akkor is, ha ez kutya kemény intézkedéseket igényel. Ami pedig a kampányt illeti, sajnos már látszik, ez nem a legalkalmasabb időszak arra, hogy bárki rendet teremtsen a fejekben. Egy biztos: az idei költségvetésben nincsenek csontvázak, a kockázatok pedig ismertek. Ezekről régóta beszélünk, minden elemző tud róluk; ezektől még a hiány – aktív eszközökkel, a mostanihoz hasonló fegyelmezett gazdálkodással – igenis 4 százalék közelében tartható.
HVG: De ha valaki nem akarja?
B. G.: Van egy korlát: azt a bizalmat, amit megszereztünk, meg is kell tartani. És az még nagyon illékony. Olyan politikára van szükség a továbbiakban is, hogy a forint árfolyama ne lóduljon ki a biztonságos sávból, és hogy a kamatok, amelyek a válság legsúlyosabb időszaka óta megfeleződtek, alacsonyan maradjanak. Nem volna ésszerű erről a pályáról letérni, feltéve, hogy valaki négyéves ciklusban gondolkodik. Ez a mostani, csonka év kétségkívül nehéz, de jövőre már 3-4 százalék közötti növekedést jósol valamennyi elemző, őket pedig nem politikai megfontolások mozgatják. Ez már kellemes tartomány, mert egy picit többet lehet költeni. A növekedés alapjait megteremtettük, hiba lenne mindezt politikai megfontolásokból szétrúgni.
HVG: Csakhogy a Fidesz alapvető változásokat ígért be. Minél kevésbé lesz képes ezt beváltani, annál inkább az elődjeit fogja okolni – például önt, akár személy szerint is. Hogyan óhajtja ennek elejét venni?
B. G.: Ez a fajta politikai kommunikáció csak annyiban érdekel, amennyiben az ország megítélését, helyzetét befolyásolja. Minapi londoni utamon is meggyőződtem róla, hogy a legnagyobb bizonytalansági tényezőt a befektetők szemében a választások jelentik. Prudens gazdaságpolitika meghirdetésével alacsonyan tarthatók a kamatok, még stabilabb lehetne a forint. Mi egyet tehetünk: minden adatot nyilvánosságra hozunk, nem titkolunk el semmit. Ezt a múlt héten meg is tettük. Azt sem titkoltuk, hogy maradtak még nagyon nehéz feladatok, például folytatni kell a közösségi közlekedés átalakítását.
HVG: Az Európai Bizottság legutóbbi elemzése is felveti, hogy ezen a területen a kormány által beígért kiadáscsökkentéshez szükséges intézkedések nem mind teljesültek. Miért?
B. G.: Jelentős megtakarítást értünk el, de sok intézkedés hatása és így a belőlük származó megtakarítás is csak később jelentkezik. A közösségi közlekedés átalakítása hároméves folyamat, ebből ránk szűk egy év jutott – elvégeztük, ami időarányosan a mi feladatunk volt. Gondoljon bele, tavaly ősszel hányan vizionáltak nemzethalált, amikor a MÁV leállította 28 kihasználatlan és alacsony forgalmú vonalát! Amióta ott busszal közlekednek, hány panasz érkezett? Még a menetrend is jobb lett. Ez csak egyetlen példa, mert rengeteg olyan ügy megakadályozása vagy annak kísérlete zajlott, ami ésszerű változást hozott volna. Folytatni kell a szociális rendszer átalakítását is, hogy jobban ösztönözzön a munkára, a szegénységből való kitörésre. Tovább kell csökkenteni a munkát terhelő adókat – ennek ütemét a hiány kordában tartása határozza meg. Én magam is úgy kalkuláltam, hogy a következő négy évben ezen az úton továbbhaladva mintegy kétezer milliárd forint többletjövedelem keletkezik, ami felhasználható adócsökkentésre, adósságmérséklésre, a közszolgáltatások javítására. Ebből juthat oktatásra vagy akár a közbiztonság további megerősítésére is.
HVG: A rendőrség és az ügyészség az utóbbi időben rendkívül aktív, soha ennyi korrupciós ügy nem bukkant fel, mint az elmúlt egy évben. Ezt minek tulajdonítja?
B. G.: Helyesnek és a tisztulási folyamat részének tartom. Ebben az országban már a rendszerváltás előtt is jelen volt a korrupció, most is jelen van, kicsiben is, nagyban is. Mindenki érzékelte ezt akkor is, amikor kevés felderített ügy volt.
HVG: De a mostani ügyek nagy részét korábban megírta a sajtó, mégsem történt semmi. Mi változott meg?
B. G.: Szerintem a rendőrség és az ügyészség teszi a dolgát, remélem, kiegyensúlyozottan, politikától mentesen, és ennek az eredménye látszik. A kormány akkor teheti a legtöbbet, ha nem avatkozik közbe, és bátorítja, hogy minden ügynek járjanak a végére.
HVG: De mintha az ön kormánya is elbizonytalanodott volna, leállította például a sukorói, a sávolyi beruházást. Nem bocsátkoznak kétes kimenetelű kalandba?
B. G.: A két ügy messze nem azonos. Sukoró esetében úgy gondoltuk, bár nagyon fontos lenne az országnak egy ilyen turisztikai beruházás, ha szabálytalanság gyanúja merül föl, annak tisztázása minden mást megelőz. A Balatonringből nem hátráltunk ki, a Magyar Fejlesztési Bank lépett vissza attól, hogy a hitelt is ő adja, mert az általa elvárt biztosítékokat a beruházó nem tudta meggyőzően letenni. Ha a beruházó talál olyan kereskedelmi bankot, amely beszáll, létrejöhet az üzlet. Mi örülnénk neki. Ilyen ügyekben az általam vezetett kormány természetesen óvatos. Magyarországon nagyon sokan gondolják úgy, hogy az állammal könnyen meg lehet alkudni, jól lehet keresni rajta. Pedig az államnak szigorúbbnak kell lennie, mint egy magánbefektetőnek, mert közpénzt kockáztat.
HVG: Amikor az MSZP és az SZDSZ megegyezett, hogy ön lesz a kormányfő, abban bíztak, hogy a sikeres válságkezeléssel ők is megerősödnek. De nem ez történt, az SZDSZ szétesett, sőt az alkalmi partner MDF is meggyengült. Hol számították el magukat?
B. G.: Nem hiszem, hogy a kormányzás dolgában elszámítottuk volna magunkat. Az a teljesítmény, amit a kormány, az MSZP és a liberális frakció többsége nyújtott, megerősítette, hogy a baloldalon van kormányzóképesség. A kormányzati teljesítmény, minden fájdalmassága és nehézsége ellenére, alapvetően sikeres; ha a mostani választáson nem is, középtávon mindenképpen hitelesíti azokat, akik ezt támogatták. Az MDF-et nem sorolom ide, mert a legfontosabb törvényeket nem szavazta meg. Mi elvégeztük, amire vállalkoztunk: visszafordítottuk az országot a szakadék széléről, fájdalmas, de nem elviselhetetlen intézkedésekkel megteremtettük a gazdasági növekedés feltételeit.
FARKAS ZOLTÁN
