„Ma már egyáltalán nem vonzanak a világi hívságok, legfeljebb a könyvesboltok kínálata láttán bizonytalanodom el a szegénységi fogadalmamban” – mondja a jezsuiták közé a luxuscikkiparból felnőtt fejjel átzsilipelt 65 éves szerzetes, aki már azt is viszonylag későn, 11 évesen döntötte el, hogy magyar lesz. „Apám a Berlinben töltött külügyi szolgálata idején ismerkedett meg német édesanyámmal, és 1956-ban határoztam el, hogy ezután csak magyar leszek.” A sors fura fintora, hogy az 1962-ben „hivatalosan” is disszidált szülők gyermekeként 1996-ig külföldön élt. A bajorországi Kastl magyar nyelvű gimnáziumában tett érettségit követően beiratkozott a leuveni katolikus egyetemre, ahol 1969-ben üzemgazdász-diplomát szerzett, amit a fontainebleau-i menedzserdiploma megszerzése után üstökösszerű szakmai karrier követett. A hetvenes évek elején a L'Oréal bonni irodájában dolgozott, ahonnan 1976-ban a cég párizsi központjának marketingigazgatói székébe vezetett az útja. Innen igazolta le 1981-ben a luxusórákat gyártó Cartier, ahol az európai marketinget irányította. Majd a patinás ezüstművescéghez, a Robbe & Berkinghez lépett tovább. A papságra hívás „már 23 évesen, egy zarándoklaton megtalált” – de ő egészen 1988-ig ellenállt. Amikor azonban a templomot amúgy kerülő apja a halálos ágyán rákérdezett, nem gondolt-e arra, hogy jezsuita legyen, elhatározta, nem rugódozik tovább. Jelentkezett a rend magyarországi tartományába, ahonnan ismét a leuveni egyetemre, majd Rómába került, és filozófiai, illetve teológiai tanulmányokat folytatott. Kommunikációs képességeit a rend sem hagyta parlagon, dolgozott a Vatikáni Rádiónál, majd 1996-ban a jezsuiták budapesti Szent Ignác Szakkollégiumának, később a Faludi Ferenc Akadémia felnőttképzési intézményének az irányításával is megbízták.
A lelkészi teendői ellátása mellett világi rendezvények meghívott előadójaként is gyakran feltűnő szerzetes egy Suzuki Ignisszel közlekedik „Előző életében” szerzett képgyűjteményét és lakását eladta, és ezek árát átutalta a rendnek.
– Könyvespolcain jól megfér egymás mellett a teológia, az ezotéria és Esterházy. Mindenevő?
– Az túlzás. Érdekelnek a szekták, az ezotéria, a társadalmi utópiák, a liberalizmus, de megmaradt a közgazdaság és a menedzsment iránti érdeklődésem is. Nem vetem meg a jobb tudományos-fantasztikus műveket sem, sok közülük tipikus megváltástörténet.
– Sejtettük, hogy nem ússzuk meg húsvéti üzenet nélkül. Amúgy hogy vásárol könyveket? Katalógusokat böngész, vagy egykori menedzserénjéhez illően a netről rendel?
– Inkább antikváriumból, mert mindenem a rendé: nincs se bankszámlám, se bankkártyám.
– És ez a szép karóra a csuklóján?
– Itt nincs senkinek magántulajdona, ez a Doxa is csak használatban van nálam, amíg élek. Édesapámtól örököltem; rá emlékeztet, de nem túl praktikus, mert állandóan fel kell húzni.
– Már cseppet sem volt fiatal, amikor elkötelezte magát a papi szolgálat mellett. Nem szólják meg a kollégái, hogy ma sem mindig szerzetesi módon öltözködik?
– Az üzleti konferenciákra, ahol elég rendszeres előadó vagyok, nem jönnek utánam. Ámbár egy-két tévés szereplésem után idősebb atyák valóban megjegyezték, hogy igazán felvehetném a papi inget. Ilyenkor türelmesen elmagyarázom, hogy például a Hír Tv karácsonyi adásában felveszem, de ha politikai-társadalmi kérdésekben nem az egyházat, csak magamat képviselem, akkor megtéveszteném a nézőket, ha nem civilben lennék.
– Ha már civilség, soha nem fordult meg a fejében – no persze nem mostanság, hanem amikor még a luxusiparban dolgozott –, hogy családot alapítson? Vagy nem akadt jelölt?
– A nősülés gondolata még a papok fejében is rendszeresen megfordul, ez még nem bűn. Amikor annak idején kicsit is elkezdtem habozni, mindig jött egy gondviselésszerű esemény, áthelyeztek, vagy új álláslehetőséget kaptam, így megszűnt az a kapcsolat, amely ilyen gondolatokat ébreszthetett volna bennem.
– És amiatt nem bántotta a lelkiismeret, hogy a luxusiparban a talmi csillogásért dolgozott?
– Volt néha ilyen érzésem, de azért tudni kell, hogy a luxustermékek vásárlói kifejezetten akarják azokat a dolgokat. Mi csak kielégítettük az efféle igényeiket. Egy Cartier öngyújtót úgy tesz le az ember az asztalra, hogy mindenki lássa a gyártót – ezért fizetnek annyit.
– Ön pompás karriert épített fel a világban, majd ugyanilyen elánnal lett sikeres a szerzetességben, a felsőoktatásban, a blogírásban és a kommunikációban. Ilyen sikerszéria közben hogyan tudja megőrizni az alázatát?
– Szerzetesi pályám elején elzarándokoltam a spanyolországi Manresába, és azon a helyen, ahol Loyolai Szent Ignác lemondott lovagi életéről és felfüggesztette a falra a kardját, magánfogadalmat tettem. Azt kértem az Úrtól, hogy tartson meg az alázatban. Mi tagadás, az elöljáróim is sokat segítenek ebben.
– A médiában szerepelni valóban nem olyan nehéz, mint vadembereket téríteni az őserdőben.
– Ez tévedés! Ma már a vademberek nem az őserdőben vannak, hanem a nagyvárosokban. A romantikus lelkünk persze inkább hajlik arra, hogy az emberevők társaságát keressük, de hát némelyik menedzser vagy politikus is hajszál híján emberevő. Ennek ellenére mindenkiben tisztelni kell Isten képmását, még egy szocialista politikusban is.
– Ezek szerint nem véletlen, hogy az egyik közösségi portálon – a Jezsuita Café mellett – Orbán Viktor rajongójaként is regisztrálta magát.
– Tényleg? Egy csomó társas oldalra bejelölnek a diákjaim, és ha valamelyiket nem igazolom vissza, akkor hosszasan kell magyarázkodnom előttük. Biztos oda is rákattintottam. A volt miniszterelnököt tisztelem, de nem vagyok a rajongója. Egyházi ember egyébként sem mondhatja, hogy csak egyetlen képviselhető politikai álláspont létezik.
– Bár mindene a hivatása, gondoljuk, azért néha lazít. Blogbeírásai alapján úgy tippeljük, hébe-korba talán még egy plázába is betéved, és popcornnal a kezében megnéz egy filmet.
– Muszáj képben lenni a kortárs kultúrában, de sose ennék a moziban. Engem a rágcsálás még olyan, kicsit ostoba sci-fi filmnél is, mint az Avatar, egyszerűen elvon a műélvezettől.
– Ha már filmek és értékek: mit kezdjünk azzal a megjegyzésével, hogy szükség volna keresztény szappanoperákra?
– Ezt változatlanul fönntartom, ha kellene, még forgatókönyv-írói tanfolyamra is beiratkoznék, mert bár a papok hajlamosak arra, hogy azt gondolják, mindenhez értenek, ez nincs így. Egyébként a vallás propagálásánál nem az ateistákat kellene szidni, hanem – és ez alapmarketinges szakanyag – megnyugtatni a hívőket, hogy jól döntöttek.
– Egy közelmúltbeli konferencia után, ahol tucatnyi világi ember mellett ön is előadott, több kritikus azt mondta, hogy ellopta tőlük a show-t, és ha ez menne vasárnap a templomokban, akkor azok dugig lennének hívekkel.
– Hát, figyeltem azóta vasárnaponként, hogy látok-e ismeretlen arcokat... Egyébként aki el szeretne menni misére, mégsem teszi, az a mulasztás vétkében leledzik.
IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS
