Oberammergau ötezres lélekszámú település Münchentől délnyugatra, Garmisch-Partenkirchen irányában. Lakói helyben gazdálkodók vagy kézművesek, sokan pedig ingázók Garmischba, Münchenbe. Az átutazó számára télen a szikrázó napsütésben csillogó hó, nyáron a harsogó zöld legelők látványa és a tehenek kolompjának hangja a tipikus bajor falu miliőjét sugározza.
Tízévenként azonban minden megváltozik. Oberammergau májustól októberig egyetlen színházzá, lakói közül pedig nagyjából minden második színésszé változik, mert május 15-étől október 3-áig hetente ötször, délután fél háromtól este fél tizenegyig passiójátékot adnak elő. Jézussal, Máriával, az apostolokkal, Kajafással és Pilátussal, a jeruzsálemi népséggel és katonasággal. Mégpedig kétezredmagukkal(!), akik mindahányan vagy Oberammergau szülöttei, vagy legalább húsz éve itt laknak. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy valaki eme leghíresebb németországi passiójátékban akár főszereplő, akár kétszázötvenhatodik statiszta lehessen – a helybéliség és az amatőrség.
A történet a középkorban kezdődött, 1633-ban, amikor a harmincéves háború idején pestisjárvány pusztított ezen a vidéken is. Miután a fél falut már elvitte a fekete halál, az oberammergauiak fogadalmat tettek, hogy ezentúl „tízévenként passiójátékot rendezünk Jézus Krisztus urunk szenvedéséről és haláláról”. A legenda szerint az ünnepélyes fogadalom után nem volt több haláleset, a falusiak pedig 1634-ben hatvan szereplővel megrendezték az első passiót.
Az azóta eltelt időben nem mindig tartották a tízéves ritmust. Volt, hogy háború miatt elmaradt, volt úgy, hogy rendkívüli előadást rendeztek. És persze kezdetben csak évi egyet, 1760-ban volt először két előadás, 1890-ben már negyven, összesen 124 ezer nézővel. Az oberammergaui passió szabályos idegenforgalmi látványossággá vált már a 19. század végére. Kiépítették a vasúti csatlakozást, a Thomas Cook utazási iroda csoportokat hozott, a templom perselyében amerikai, indiai, egyiptomi, brazíliai pénzérméket is találtak.
Idővel a politika, a hatalom is felfedezte magának Oberammergaut. Az 1930-as előadást megnézte Joseph Goebbels, az akkor még csak a hatalom felé törekvő nácik főpropagandistája is, és annyira fellelkesedett, hogy 1934-ben, immár a hatalom birtokában, rendkívüli, jubileumi előadást rendeztek, amelyen Hitler is megjelent, és „kiemelt birodalmi fontosságú ügynek” nyilvánította a passiójátékot.
Nyilvánvaló, hogy az antiszemitizmust politikájuk egyik sarkkövének tekintő náciknak jól jött a teológiai alapú támogatás. Merthogy a passiójáték – nem csupán Oberammergauban, hanem másutt is, hiszen a 17. és a 18. században egyedül Bajorországban több mint 250-et rendeztek – finoman szólva sem volt mentes a zsidóellenességtől. Magyarán, Jézust egyértelműen a zsidók áldozatának, a jeruzsálemi népet pedig Krisztus-gyilkos zsidóknak mutatta be. Olyannyira – eleveníti föl most a történelmet Christian Stückl, a mai passió rendezője –, hogy a passiót a középkorban többször és több helyen is pogrom követte. Hitlerék ráadásul még egyházi támogatást is kaptak, mivel az akkori érsekség az oberammergaui passiónak missio canonicát, kánonjogi tanítási megbízást adott. Az persze már a történelem része, hogy élni nem tudtak vele, hiszen az 1940-es passió a háború miatt elmaradt, 1950-től pedig új korszak kezdődött.
Valószínűleg én vagyok az a színházi ember, aki a legtöbb püspököt ismeri – eleveníti föl Stückl azt a folyamatot, amelynek során különösen a nyolcvanas-kilencvenes években a katolikus egyház reprezentánsaival együttműködve nagyító alá vették az eredeti passiószöveget, hogy az antijudaizmusokat, melyeknek nem is volt bibliai megalapozottságuk, eltávolítsák belőle.
Végül is ki volt Jézus? Vallásalapító, szociális forradalmár, vagy reformer rabbi? – az idei passiójáték előzetes prezentációján megfogalmazott kérdésre a rendező válasza az volt, hogy Jézus története az elejétől a végéig zsidó történet, hiszen zsidóként született és zsidóként halt meg, a zsidóságon belül hirdette tanait, soha nem gondolt arra, hogy vallást alapítson. Tehát a passió nem zsidók és keresztények valamiféle harcának története, amint azt évszázadokon keresztül látták és láttatták.
Stückl – megfelelve II. János Pál felfogásának, aki szerint a zsidóság a katolikusoknak nem ellensége, hanem idősebb testvére – a játék külsőségeiben és mellékszereplőiben is tükrözteti ezt. Júdást korábban előszeretettel játszatták sárga öltözetben, Pilátust pedig az ártatlan jóindulat megtestesítőjeként. De hát Josephus Flavius óta tudjuk, hogy Pilátus korrupt és kegyetlen helytartó volt, aki mindenkit keresztre feszíttetett, aki Róma ellen lázadt.
Az idei passió előkészületei során a főszereplőkkel ellátogattak Jeruzsálembe, valamint tavaly ősszel vendégül láttak az antiszemitizmus ellen küzdő Anti-Defamation League (ADL) emberi jogi szervezet és az American Jewish Comittee képviseletében három rabbit is. Ez utóbbiból származott némi félreértés, mert az egyik helyi lap úgy tálalta a rabbik látogatását, mintha ők „kóser pecsétet” nyomtak volna az előadásra.
Ez persze nem volt igaz, a két említett szervezet tiltakozott is a furcsa találgatás miatt. „De szó sincs feszültségről, a rabbikat meghívtuk, és itt is lesznek a premieren” – mondta a HVG-nek Frederik Mayet, a passió sajtófelelőse. Aki egyben az egyik Jézus a darabban. A húsz legfontosabb figurát ugyanis kettős szereposztásban játsszák, hiszen valószínűleg profi színészeket is próbára tenne egyhuzamban száznál több, egyenként nyolcórás előadás. Meg aztán az oberammergauiak nem profik, van polgári foglalkozásuk, munkahelyük is, s még ha a helybéli munkáltató esetleg elnézi is a hiányzást (pláne, ha ő is szerepel), egy müncheni nagy cég menedzsere már kevésbé lehet megértő.
Amúgy is többet kell elviselnie, ha oberammergaui alkalmazottja van. A tízévenkénti előadás-sorozat előtt egy évvel ugyanis az oberammergauiak elkezdik megváltoztatni külsejüket. Aki szerepelni akar – az idén 2500-an jelentkeztek –, annak az előző év hamvazószerdájától kezdve tilos hajat vágatnia, a férfiaknak még borotválkozni is, a történelmi hűség kedvéért. „Két-három hét elteltével aztán alaposan meg kell nézni, ki jön szembe az utcán – mondja Andreas Richter, Jézus másik alakítója. A szereposztásról a falu húsztagú tanácsa dönt, ez ellen nincs apelláta, illetve csak bíróság előtt. A település asszonyai 1990 óta a bajor közigazgatási bíróság előtt kivívott igazuk birtokában vehetnek részt a játékokon – addig női szerepre csak leányok jelentkezhettek, ami aztán olyan furcsa helyzeteket eredményezett, hogy Jézus megformálója 35 éves volt, anyja, Mária pedig 20.
A passiónak egyébként van még egy szerepe: tízévenként szanálja Oberammergau költségvetését. A legolcsóbb jegy 50, a legdrágább 165 euró, de aki este fél tizenegykor nem akar autóba ülni, hanem ott is aludna, annak a csomagban kínált szállás és színházlátogatás legalább 300 eurójába kerül. Az idén félmillió látogatót várnak, a felét Amerikából – kóser pecsét nélkül is.
WEYER BÉLA / OBERAMMERGAU
