Lássuk be, ilyen unalmas választási szezonunk régen volt. A biztos befutó párt nem mondott semmit, a Jobbik – mint aspiráns második – igyekezett hozzákonszolidálódni a főáramhoz, de ezzel se sikerült elérnie a vágyott célt, a többiek pedig küzdöttek – az LMP jól, az MDF rosszul. Az érdekes dolgok most jönnek. Nem a Fidesz kétharmadára gondolok, ennek lehetnek hátrányai, de lehetnek előnyei is. Sok múlik a sajtón, mit céloz meg a Fidesz-kormány a maga esetleges kétharmadával. Persze nem mellékes, hogy a Fidesz hagyja-e a szabad sajtót élni. Néhány fontos kérdésre már megkaptuk a választ. Nem lesz olyan választási törvény, amely eltörölné a listás választást (ez katasztrófa volna a kisebb vagy újonnan létrejövő pártok számára) – a kompenzációs listák eltörlése viszont még valós veszély. Megtudhattuk, hogy lesz magyar állampolgárság a határon túli magyaroknak, de aligha jár vele választójog. Megtudhattuk továbbá, hogy a jövendő új kormány még az önkormányzati választások előtt megfelezné az önkormányzati képviselők számát, és – helyesen – hozzáigazítaná törvény által előírt feladataikat a törvény által garantált forrásaikhoz. Ezenkívül még arról értesülhettünk, hogy a család férfiból és nőből, valamint gyerekből áll – de ezt Pelczné mondta, akinek úgyis kifelé áll a szekere rúdja.
A többi lépést – minden jel szerint – a Fidesz vezetői sem ismerik. Inkább csak az irányokat: kisebb állam, jobb szolgáltatások, adócsökkentés, kkv-k megerősítése európai uniós forrásokkal, korrupció felszámolása. Ebben sok újdonság nincs ahhoz képest, amit a második Gyurcsány-kormánytól vártak a szavazói. Bár ő a korrupció felszámolását a mutyizás felszámolásának nevezte, emögött lehetnek komoly filozófiai eltérések. Azt állítom ezzel, hogy Gyurcsány jól kormányzott? Nem. Pocsékul kormányzott, és ahogy mostanság viselkedik, abból arra kell következtetnem, nem is alkalmas rá, hogy pragmatikus szempontokat figyelembe vegyen. Kell-e mondanom, hogy a kormányzás merő pragmatizmus?
Szóval, az izgalmas rész akkor jön, amikor a Fidesz-kormányzás elkezdődik. (Ennek idejét úgy lőhetjük be, hogy nem korábban, mint a csontvázak júniusi kiásása az államháztartási munkacsoport által, de nem későbben, mint az októberi önkormányzati választások.) A nyári szezonban tehát – már ha tényleg be meri tartani Orbán az önkormányzatok átszabására vonatkozó terveit.
Orbán pragmatikus politikus. Hogy egy kis botrányt kavarjak, rúdtáncosnőhöz hasonlítanám a Fideszt. Középen egy rozsdamentes fémoszlop, de hogy mi látszik abból, ami körülötte forgolódik, az attól függ, éppen hol ülünk a közönségben. Nem mindenkinek kell mindent megmutatni. A választási cirkusz idejére ez megfelelő stratégia, de a kormányzati döntéseknek óhatatlanul lesznek nyertesei és vesztesei – vesztesei a Fidesz-táboron belül is. És akkor újabb mutatvány kell – perek sorozata mindenféle korrupt egyén ellen. Adja isten, hogy lecsukjanak minden korrupt és túl okosan üzletelő egyént – de mi lesz az Eclipse-üggyel, kérdezném. Vagy kiderül, hogy mégsem minden magyar szívcsakrája a Fidesz. Lehet egyes magyarok szívcsakrája – ha jól kormányoz, de mindenki nem lesz boldog. És óriási lesz a nyomás a Jobbik felől – remélem, az utcai csatákat megússzuk.
Bár az ellenzéknek az a dolga, hogy ellenezzen, remélem, az MSZP (bárminek hívják is majd a közeljövőben) nem lesz destruktív ellenzék. Ha az ellenzékiséget arra tudja használni, hogy újradefiniálja magát szociáldemokrata párttá, megvédje a szegényeket, a munkavállalókat, és a leszakadó régiókért küzdjön – akkor lassan (de nagyon lassan) lekophat róla a korrupciós kígyófészek stigmája. Máskülönben még tizenöt év múlva sem lesz baloldal – láttunk már ilyet a környéken.
Anekdotikus élményeim szerint az egyszerű szavazó – kivéve a pártszavazók eltántoríthatatlan magját, ami azonban 30 százaléknál ritkán jelent többet, és, mint az MSZP esetében láttuk, még abból is lehet veszíteni – egyáltalán nem gondolja, hogy bármelyik párt őt képviselné. Azt tudja, hogy melyik kormány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hogy melyik kormányzott rosszul, legalábbis nem elég tűrhetően. És azt a kormányt a következő választáson pofon vágja, mert ez a demokrácia. Persze van, aki attól tart, hogy némi Gestapóval, ÁVO-val vagy KGB-vel megerősítve nem kunszt teljesíteni. Tudom, az örök naiva szerepét már kiosztották rám, de engedjék meg, hogy adjak egy esélyt ennek a kormánynak (is), mielőtt elkezdem követelni a Szabad Európa Rádió visszaállítását.
BABARCZY ESZTER
(A szerző kultúrtörténész)
