Az országos politikusok népszerűségéhez hasonlóan hamar elillant az általuk irányított intézmények iránti bizalom is az utóbbi nyolc évben. Az alkotmányos berendezkedést tekintve egy ideig valósággal mintademokráciának tetsző hazai közjogi rendszer számos elemével szemben különösen az utolsó ciklusban volt érzékelhető mély kiábrándultság. A Medián által vizsgált 15 intézmény közül az iránta táplált bizalom alapján a kormány 2002-ben még a 7. helyen állt, 2007-re azonban lecsúszott a lista legaljára, ahonnan később sem tudott már feljebb kapaszkodni. A májusban megalakuló második Orbán-kabinetre így meglehetősen súlyos örökség vár, Magyarország kormányának működését ugyanis harmadik éve a biztosítótársaságok tevékenységénél is nagyobb gyanakvás kíséri. A végrehajtó hatalom a közvélemény-kutatók 100 fokú skáláján 2002-ben még 54-es értékkel szerepelt, ami legalább minimális bizalmi tőkéről árulkodott; 2008-ban ez a mutató már mélyen a negatív tartományban járt, 28-as értékkel. Az utóbbi két évben pedig a kabinet megítélése még rosszabb lett, 1990 óta egyetlen más intézmény sem vált itthon annyira hiteltelenné, mint a Gyurcsány-adminisztráció, majd a népszerűtlen intézkedések ódiumát magára vállaló jelenlegi kabinetet. Erősen romlott az utolsó két ciklusban a parlament respektje is, az Országgyűlés bizalmi indexe azonban nem csökkent olyan drámai mértékben, mint a kabineté. Az évek óta tapasztalható bizalmi válság a harmadik köztársaság egyetlen intézményét sem kímélte, ám öt közjogi aktor – az Alkotmánybíróság, a helyi önkormányzatok, a köztársasági elnök, a Magyar Televízió és meglepő módon a rendőrség – legalább hitelességének utolsó morzsáit meg tudta őrizni. A demokratikus intézmények tisztelete összességében tehát mélypontra jutott, ami előkészítheti a talajt az alkotmányos rendszert netán módosítani óhajtó törekvések számára.
