Ha valaki albérletet keres egy hétre Londonban, tangópartnert szeretne jövő keddre Pesten, vagy éppen megosztana barátaival valami nagyon fontos videót, mi sem természetesebb, mint hogy valamelyik közösségi oldalt, például az iWiW-et vagy a Facebookot használja hirdetőfalként, kapcsolatteremtőként. Nem feltétlenül ilyen egyszerű a dolog, ha egy nagy nemzetközi vállalatnál valaki társakat keres szokatlan feladat megoldásához, vagy egyszerűen meg szeretné találni, ki foglalkozik éppen az ő szakterületével a cég tengerentúli kirendeltségénél. A kollégák cserélődése vagy egy nagyobb átszervezés a hagyományos módszerekkel körülményes tudakozódásra kényszerítheti a dolgozókat. Ezért is meglepő, hogy a civil életben ingyen és széles körben használható közösségi oldalak csak mostanában, jókora késéssel kezdenek beszivárogni a vállalati belső érintkezésbe. Ugyanez a helyzet a rendszerint webkettes gyűjtőnév alatt emlegetett olyan, újdonságnak korántsem számító, praktikus eszközökkel, mint a blog, az azonnali üzenetküldés, a tapasztalatcserére alkalmas fórum vagy a wiki néven ismert gyors csoportmunka.
Bár gyakoribb, hogy az új technológiákat előbb a vállalatok alkalmazzák, és csak utána terjed el a magánfelhasználásuk – magyarázta a HVG-nek Kovács Tamás, a számítástechnikai biztonsági megoldásokkal foglalkozó Noreg Kft. műszaki igazgatója –, a fordítottja sem példátlan. Ezúttal a késedelmet az okozhatta, hogy a vállalati kommunikációra ott volt az asztali telefon és az e-mail, és csak idővel derült ki, hogy létezik hatékonyabb kommunikációs forma, amit otthon már régóta használnak is a munkatársak – tette hozzá Kovács.
Az e-mail a vállalati információáramlásban lassacskán olyan nehézkessé és bosszantóvá vált, mint a hagyományos módszerrel tologatott akták. A Magyar Telekom műszaki vezérigazgató-helyettese, Maradi István saját példájával illusztrálja a helyzetet. Annyi üzenetet kap, hogy félreteszi, és csak később, esetleg sohanapján olvassa el azokat az e-maileket, amelyeket másolatként küldtek el neki – „jó, ha a főnök is látja” alapon –, vagy amelyeknek sok más címzettjük is van, továbbá igyekszik kiszűrni azokat az udvariassági válaszokat is, amelyek egy köszönömnél többet nemigen tartalmaznak. Fontos kapcsolataival inkább csetel, azaz pár szót vált valamilyen azonnali üzenetküldő szolgáltatás útján. Nem kevésbé fontos, hogy a webkettes megoldások révén azt is láthatja, számítógépközelben van-e, akit keres. Ha nem, akkor esetleg nyomban másik kollégához fordulhat sürgős ügyben. Így ha nem érkezik válasz egyik-másik e-mailjére vagy sms-ére, akkor sem kell időt pazarolnia arra, hogy utánajárjon, megkapta-e a címzett, és ha igen, miért nem reagált rá.
A közösségi háló vállalati használatát illusztrálandó Hargitai Zsolt, a Novell Magyarország üzletfejlesztési igazgatója olyan megoldást vázolt a HVG kérdésére, amelyben az alkalmazottaknak nem kell keresgélniük ismerőseiket, mint a Facebookon vagy az iWiW-en, hanem beosztásuknak, jogosultságaiknak megfelelően készen kapják meg a kapcsolati hálójukat. Vállalati környezetben különösen hasznos a már említett wiki. Ugyanazokon az iratokon vagy táblázatokon többen is dolgozhatnak egyszerre, de egyértelműen megállapítható, melyik a legutóbbi, érvényes változat.
A Facebookon megjelentek ugyan cégek is (köztük például a HVG), de hiába vannak ott vállalati alkalmazottak, a munkájukhoz nemigen ápolhatnak kapcsolatokat, cserélhetnek ötleteket ezen vagy bármelyik más közösségi oldalon. Sok munkahelyen nem nézik jó szemmel a közösségi oldalak használatát. Nem pusztán azért, mert egyes főnökök szerint ezek böngészése értékes munkaidőt rabol el. Ezt a véleményt mások egyébként vitatják, mondván: munkaidő közben egy kis változatosság éppenséggel növelheti a munkakedvet. A közösségi oldalakkal inkább az a baj, hogy a vállalati informatikai illetékesek szemével nem tűnnek elég biztonságosnak. Még az átlagfogyasztók érdekvédői is nehezményezik – a Facebook esetében különösen, de más közösségi oldalaknál is –, hogy gyakran az üzemeltető, és nem a felhasználó szája íze szerint alakulnak az adatvédelmi előírások. A cégeknek ez biztonsági kockázatot jelenthet.
Piaci okokat is sejt a webkettes lehetőségek vállalati késése mögött Hargitai, aki szerint ezekkel a megoldásokkal a magánembereket könnyebben meg lehetett nyerni, miközben vállalati igény híján egyik szoftvercég sem sietett. Ezért a fejlesztés az olcsóbban megteremthető, ingyenes, nemegyszer nyílt forráskódú változatokra szorítkozott. Ebben már csak azért is lehet igazság, mert Maradi szerint a vállalati rendszerekben használatos webkettes megoldások gyakran még mindig hasonló szoftverre épülnek, mint amilyeneket „kintre” fejlesztettek. Csak éppen a szoftvercégek később kezdték meglátni a pénzt ezekben a rendszerekben.
Létezik vegyes – alapszinten ingyenes, aztán fizetős – vállalati rendszer is, például az amerikai Yammer, amelyet az elsősorban rövid üzenetek küldésére kitalált Twitter hálózat mintájára alakítottak ki. Saját adatai szerint több mint 50 ezer vállalat használja hálózatépítésre ezt a szoftvert. Egy amerikai szaklap virtuális hűtöttvíz-automataként emlegette a Yammert – ez magyar viszonyok közepette a kávéfőzőnek felelne meg –, amely mellett a dolgozók összegyűlnek, és kicserélik gondolataikat.
