A krakkói Wawel-székesegyház Zsigmond-harangja csak ritkán szólal meg. Vasárnap, a lengyel köztársasági elnök, Lech Kaczynski és felesége temetésén mégis megkongatták. Kongott nyolc nappal korábban is, amikor befutott a hír, hogy az elnököt szállító repülőgép a nyugat-oroszországi Szmolenszknél lezuhant, az elnöki pár pedig 94 magas rangú tisztviselővel – katonai és egyházi vezetőkkel, a jegybank kormányzójával és több politikussal – együtt életét vesztette. Ezek az emberek azért indultak útnak, hogy tisztelegjenek annak a mintegy 22 ezer internált lengyel katonatisztnek és civilnek az emléke előtt, akiket Sztálin belügyesei gyilkoltak meg hetven éve – többségüket a Szmolenszk közelében található katyni erdőben. A történelem fintora, hogy abban a pillanatban, amikor a sűrű ködben a repülőgép szárnyai a fák közé akadtak, a két tragédia összefonódott. Lengyelországban a katasztrófát mindenki emberi tragédiaként élte meg. Az elnök politikai támogatói a vezetőjüket veszítették el, de politikai ellenfelei is illően lerótták kegyeletüket, és tisztességgel kiállták a próbát, amely elé a baleset állította a lengyel parlamenti demokráciát. Vasárnap a Zsigmond-harang kongása így egy elnémult politikai tájat töltött be. Miként egy perlekedő család tagjai is félreteszik ellentéteiket egy idős és nagyra becsült rokonuk halálhírére, a tragédia óta a lengyel politikusok is kerülik a vitákat, noha előtte azzal keltek és feküdtek.
Ma még nem tudni, meddig tart majd a treuga dei (az isteni fegyvernyugvás). Az alkotmány szerint az utódot hatvan napon belül meg kell választani, ezért előre kell hozni az őszre tervezett szavazást. Az őszi verseny befutójának nem Kaczynski ígérkezett. Modora, félszegsége és autoriter vonásai, amelyek nyomai jobboldali, nacionalista pártjában, a Jog és Igazságban is tetten érhetők voltak, sok szavazót tántorítottak el tőle. Nemsokára kiderül, hogy az egyetemes együttérzés, amely a halála óta övezi a volt elnököt és feleségét, segítheti-e ikertestvérét, Jaroslawot, valamint a Jog és Igazság Pártot, hogy népszerűségben utolérják a hatalmon lévő Polgári Platformot, amelyet a mostani miniszterelnök, Donald Tusk vezet.
A legtöbb kérdőjel mégis azt övezi, vajon a baleset nyomán javulnak-e a kapcsolatok Lengyelország és Oroszország, illetve Oroszország és az Európai Unió között. Az orosz vezetők kifogástalanul viselkedtek: Vlagyimir Putyin miniszterelnök azonnal Szmolenszkbe repült, amint értesült a légi katasztrófáról, és részrehajlásmentes vizsgálatot, az áldozatok családjának segítséget ígért. Dmitrij Medvegyev orosz elnök pedig részt vett annak a politikusnak a temetésén, aki nem volt éppen Moszkva kedvence. Sőt Moszkvát kimondottan felbőszítette, amikor Kaczynski síkraszállt Grúzia és Ukrajna függetlenségéért.
Most azonban a lengyel elnök halálának körülményei, és a katasztrófa által Oroszországban kiváltott döbbenet a megbékélés reményét is felcsillantja. Medvegyev helyeslően bólintott, amikor a temetésen a krakkói püspök, Stanislaw Dziwisz érsek felszólította az oroszokat, tárják fel a teljes igazságot a katyni mészárlással kapcsolatban (a meggyilkoltak között ugyanis még mindig több ezren vannak olyanok, akiknek a neve ismeretlen). A püspök idézett a beszédből is, amelyet Kaczynski Katynban tervezett elmondani: „Megtorpanás vagy visszafordulás nélkül kell továbbmennünk az úton, amely a két nemzetet közel hozza egymáshoz.” Sajátos módon éppen annak a lengyel elnöknek a végzete hozhatja el a két nép megbékélését, aki az Oroszországgal szembeni bizalmatlanság szimbólumává vált hazájában.
A nehézség abban gyökerezik, ahogy az orosz kormányzat és nép Sztálinról és a sztálinizmusról vélekedik. „Természetesen Sztálin tette” – válaszolt egy Katynnal kapcsolatos kérdésre Medvegyev a repülőtéren, visszaúton Moszkvába. Májusban azonban Moszkva Sztálin második világháborús győzelmének 65. évfordulóját ünnepli, ami Sztálin szerepével kapcsolatos alapvető kérdések elé állítja az orosz népet.
A katasztrófa óta sok orosz figyelt fel arra, mennyire elszántan harcolnak a lengyelek azért, hogy megismerjék az áldozatokkal kapcsolatos igazságot. Olga Allenova, a Kommerszant újságírója így írt erről: „A katasztrófa után egész Oroszország megtanulta Katyn nevét. Talán most esély nyílik arra, hogy levéltáraink megnyíljanak. Talán én is megtudom, hol nyugszik a dédnagyapám, s vihetek egy szál virágot a sírjára.”
KRZYSZTOF BOBINSKI
(A szerző a varsói Unia & Polska Alapítvány elnöke)
