Már aznap délután szabadon hagyhatta el a celláját Kulcsár Attila, az egykori K&H Equities 20 milliárdos sikkasztással vádolt exbrókere, amikor a Fővárosi Ítélőtábla május 27-én kimondta: meg kell ismételni az ellene és 17 bűntársa ellen folyó elsőfokú bírósági eljárást, mert a Fővárosi Bíróság 2008 augusztusában született ítélete részben megalapozatlan. A megsemmisített ítélet nyolc évre varrta be Kulcsárt, akit akkor rabláncon vezettek el a tárgyalóteremből. Most sem biztos azonban, hogy sokáig élvezheti a Budapestre korlátozódó nyári vakációt, mivel az ügyészség eztán is szívesebben látná rács mögött.
A vádhatóság legfontosabb dolga azonban az lenne, hogy végre tisztázza: miben is szeretné elítéltetni Kulcsárt. Az új eljárást szorgalmazó Fellebbviteli Főügyészség – nehéz helyzetbe hozva ezzel a perben a vádat képviselő Fővárosi Főügyészséget – ugyanis azzal érvelt, hogy az egykori bróker nem sikkasztott, hanem csalt (HVG, 2010. május 1.). A másodfokon döntő bírák felszólították az ügyészséget: döntse el, új vádiratot szerkeszt-e, avagy módosítja, illetve fenntartja az eddigit. Miközben mindez érdekes jogi csemege a szakembereknek, a közvélemény szemében édes mindegy, hogy Kulcsár elsikkasztotta vagy elcsalta a tízmilliárdokat, nem beszélve arról, hogy e tettek büntethetősége is hasonló. A csalásnak abból a szempontból van jelentősége, hogy annak kimondásához pontosan meg kell állapítani, ki és mekkora kárt szenvedett el, ami további kártérítési perek özönének adhat lökést.
Kulcsár Attila ügyvédjével
Túry Gergely
A per nulláról indítása évekkel elnyújtja a Kulcsár-ügyet, ami kapóra jön a vádlottaknak, hisz lanyhul irántuk az érdeklődés, és kopik a tanúk emlékezete. A legfontosabb azonban az, hogy a büntetőeljárás hosszabbra nyúlhat, mint a várható büntetés. Ugyanakkor az időhúzás rontja a bűncselekmények pénzük után futó károsultjainak esélyeit. A perismétlés egyébként meglehetősen gyakori, ez történt például a 804 millió forintos sikerdíjáról elhíresült Tocsik Márta hét évig vagy a befektetőket tízmilliárd forinttal megrövidítő Globex Brókerház vezetőinek majdnem egy évtizedig tartó büntetőperében. Az ügyfeleket irreális hozamokkal csábítgató Lánchíd 2000 befektetési alap egykori navigátorainak 12 éves perében pedig még új elsőfokú verdikt sincs. A polgári ügyek közül kiemelkedik az államnak az összeomlott Postabank könyvvizsgálói ellen indított, százmilliárdos kártérítési pere, amelyet nyolc év után veszített el.
Kulcsárék esetében az ítélőtábla háromfős tanácsát elnöklő Lassó Gábor a háromórás indoklás első felében többször leszögezte, hogy a Fővárosi Bíróság 900 oldalas ítéletének hiányosságait éppenséggel ki lehetne javítani. Lassó csak ez után dobta be azt a két fő érvet, amelyek alapján mégis halálra ítélték e verdiktet. Az egyik Kulcsár Attila szavahihetőségének a mérlegelése, amellyel az elsőfok bírája, Varga Zoltán is hosszasan foglalkozott döntése kihirdetésekor. Az ítélet valóban nagyban alapozott Kulcsár 600 oldalnyi, az ügyészségen tett vallomására. Az ítélőtábla viszont megkérdőjelezte Kulcsár igazmondását, aki miután éveken keresztül szemlesütve ismerte be, hogy sikkasztott, hirtelen új verzióval állt elő. Hangoztatta, hogy a Fővárosi Bíróság nem tárta fel az ő szerteágazó, ügyfelei többségének igenis busás hasznot hozó tevékenységének minden ágát-bogát. Lassó tanácsa rávilágított arra, hogy a független igazságügyi szakértői jelentések szerint Kulcsár maga nem kereskedett, így, ha extraprofitot fizetett ki valakinek, azt csak egy másik ügyféltől vehette el. Ráadásul Varga elkövette azt a szabálytalanságot, hogy Kulcsár vallomásait nem olvasta fel teljes terjedelmükben. Bár ezt annak idején – a tárgyalások gyorsítása okán – a vádlottak és ügyvédeik lelkesen elfogadták, utóbb tiltakoztak ellene. Az ítélőtábla emellett felrótta, hogy a K&H Bank korabeli főnökét, a Kulcsárnak szinte teljhatalmat adó Rejtő E. Tibort a bíróság úgy mentette fel, hogy nem derítette ki a történteket, s nem ütköztette az egymásnak ellentmondó bizonyítékokat.
Amikor 1998 elején Kulcsár megkezdte legendás tevékenységét a K&H-ban, a bankcsoportot még Erős János, az állami Magyar Fejlesztési Banknak a kormányváltás után leköszönni készülő vezérigazgatója irányította. A K&H brókerházában már ebben az időben is voltak nagy spílerek: az akkori Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet feljelentése nyomán 1999-ben büntetőeljárás indult e cég korábbi vezetői, Yankson Edmund elnök és Mozol Tamás vezérigazgató ellen, többek között azért, mert a gyanú szerint fiktív kimutatásokkal leplezték a társaságnak 1998-ban kétmilliárdos veszteséget okozó hozamgaranciás ügyleteket, amelyeken a bankvezetés is szépen keresett (HVG, 1999. június 12.).
Mint egyik, az ítélőtáblán ismertetett vallomásából kiderül, az ügyfelei millióival kavarni kezdő Kulcsár – házon belül – hamar lebukott. Állítása szerint azonban a brókercég vezetése hagyta, hogy tovább űzze kisded játékait – annak fejében, hogy attól kezdve saját, nagyobb ívű törvénytelen tranzakcióikat is vele végeztették. Ezt a helyzetet örökölte meg 1999 májusában – az 1998 végén távozni kényszerült, de a történtekért felelősségre sosem vont Erős székébe beülő – Rejtő. Ki tudja, miért, komoly büntetőjogi fogást Kulcsár egykori mentorain sem találtak: a Fővárosi Bíróság 2008 májusában Yanksont jogerősen felmentette, Mozolt pedig egyéves börtönre ítélte hűtlen kezelés miatt, két évre felfüggesztve.
GYENIS ÁGNES
