Már életében legendává lett, nem utolsósorban azzal, ahogyan felemelt és eldobott újságírókat, és ugyanúgy tett politikusokkal, köztük kancellárokkal is. A múlt héten 89 esztendősen elhunyt Hans Dichand alighanem világrekordokat állított be azzal is, hogy 62 éven át volt napilapok első embere, és az általa alapított Neue Kronen Zeitung, népszerű nevén a Krone (Korona) a világ egyik legolvasottabb újságja lett. Abban az értelemben mindenképpen, hogy hárommilliós olvasótáborával a kis Ausztriában 40 százalék körüli (a 2005-ös csúcsévében 45 százalékos) lappiaci részesedést ért el.
Dichand egy korábbi napilap újjáalapításával 1959-ben teremtette meg a saját Kronéját, részben hitelből, részben mindmáig kétes hátterű szakszervezeti pénzekből. 1968-ra a lap a legnagyobb példányszámú osztrák újsággá lett. A társtulajdonosok közötti ádáz belharcok után 1987-ben érkezett a német WAZ kiadó (2003 óta a HVG többségi tulajdonosa), és a lap mindmáig 50 százalékban az övé maradt. A Kronénak akkor annyira remekül ment a sora, hogy a WAZ automatikus „előnyereséget” ígért a tulajdonostárs Dichandnak – mai áron ez havonta 760 ezer euró –, és csak az ennek levonása után fennmaradó profitot felezték el.
Ahogy a lappiaci helyzet rosszabbodott, úgy növelte a WAZ rosszkedvét a Dichandnak a tényleges nyereségtől függetlenül fizetendő hatalmas összeg. Nyílt háború 2003-ban robbant ki, amikor az esseni cégóriás csak kénytelen-kelletlen törődött bele, hogy az apjánál jóval szerényebb képességű fiú, Christoph Dichand legyen a főszerkesztő. Később a Krone hangvételén vesztek össze, mert az osztrák kispolgárra fókuszáló, ideológiailag ingatag újság következetesen ellenállt a modernségnek, gyakran leplezetlenül ütött meg antiszemita, rasszista, idegenellenes felhangokat.
Különleges népszerűségét a Krone nem utolsósorban a lapalapító által kitalált levelezési rendszernek köszönhette. Dichand az olvasói levelekből hibátlanul ráérzett a „nép hangjára”, és ezt a hangot kívánta megszólaltatni, felerősíteni, mind Cato aláírású saját kommentárjaiban, mind az újság egészére jellemző kampányzsurnalizmusban. A politikusoknak ajánlatos volt a rettegett véleményirányító kegyeit keresniük. Az általa megbuktatott vezetők között emlegetik Felix Slavik bécsi polgármestert és Alfred Gusenbauer kancellárt. Mindketten szociáldemokraták, de e párt embere a Dichand által erősen favorizált – bár időközben hirtelen ejtett – mostani kancellár, Werner Faymann is.
Hans Dichand halála üzletileg is nagy változásokat vetít előre. A 760 ezres előnyereség már nem jár, a Dichand személyéhez kötött vezetői privilégiumok megszűnnek. Elképzelhető, hogy a Dichand-örökösök nem tudnak megegyezni, és áruba bocsátják részüket. Több érdeklődő is lehet, de a WAZ is jelezte vásárlási kedvét, hiszen most megváltozott a helyzet ahhoz képest, hogy a számára szűk mozgásteret engedő Dichand-partnerség miatt tavaly ősszel éppen a tulajdonrészének eladásáról kezdett tárgyalni. Mivel az árban nem tudtak megegyezni, a tárgyalások pünkösdkor megszakadtak.
A sztárcsinálás, a környezetvédelem, az állatbarátság, a horoszkóp, a rengeteg bűnügy nyilván ezentúl is alkotóeleme lesz a Kronénak. De az utánozhatatlan hangvétel, a többes szám első személyben, egész Ausztria nevében megfogalmazott vox populi hosszú távon aligha marad.
FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS
