A feje tetejéről a talpára állított egy rasszizmusgyanús intelligenciaelméletet Christopher Eppig amerikai kutató. Újabb magyarázatot keresett arra, miért lehet alacsony sok, gazdaságilag elmaradott, elsősorban afrikai ország lakójának intelligenciahányadosa (IQ). Egy angol és egy finn társadalomtudós, Richard Lynn és Tatu Vanhanen 2002-ben publikált kötete arra a következtetésre jutott, hogy az IQ-különbségek 40-50 százalékban magyarázzák a nemzeti össztermékben mutatkozó különbségeket. „A faji különbségek mérése és megfigyelése egyáltalán nem rasszizmus” – mondta 2005-ben Vanhanen a HVG-nek. Eppig dolgozata most azt állítja, hogy az összefüggés pont fordított, és a jelek szerint nem is faji alapú: többnyire azokban az országokban alacsonyabb az IQ, amelyekben az elmaradottság miatt gyakoribbak a betegségek (lásd ábránkat).
Eppig és kutatótársai szerint ez az összefüggés nem matematikai véletlen, és nem is más tényezőkre vezethető vissza, hanem statisztikailag megalapozott – bár ennek ellenére sem állítják, hogy kizárólag a betegségek állnak az IQ nemzetközi eltéréseinek hátterében. Az összehasonlítás alapjául az Egészségügyi Világszervezet adatai szolgáltak, amelyek 192 országban 28 fertőző betegség hatását mutatják. (A mérőszám azt jelzi, hogy százezer emberre vetítve hány egészséges életévet rabolnak el ezek a betegségek.) Eppig arra hivatkozik, hogy egyes betegségek ténylegesen károsítják az agyat, mások elvonják az energiát az agy fejlődésétől, illetve az történik, hogy a szervezet az agy rovására erősíti az immunrendszert, ami főleg gyermekkorban okoz maradandó hatást. A kutatók felidézik, hogy Lynn korábbi feltételezése szerint is lehetnek egészségi okai az alacsonyabb IQ-nak, bár ő az alultápláltságra gondolt.
