Miközben mindannyiunk számára örömteli, hogy a másodfokú bíróság megsemmisítette az elsőfokú bíróság ítéletét, és új eljárásra kötelezte az utóbbit, a megjelent írásban a három ellenérdekelt perbeli társaság jogi képviselője több valótlanságot állít. „Mindeddig nem gondoltunk kilakoltatásra, ám mostanra megszűnt a jóindulat az egyesület vezetése iránt, mert becsmérli a tulajdonosokat. Ha a bíróság az ősszel ismét nekünk ad igazat, már nem leszünk ilyen elnézőek” – olvasható a cikkben (HVG, 2010. június 26.). A valóság ezzel szemben: a három társaság 2007 februárjában, augusztusában és októberében levélben szólította fel egyesületünket létesítménye elhagyására, valamint soron kívüli eljárásban kérte a bíróságot a kilakoltatás azonnali végrehajtására. Ezt utasította el az elsőfokú bíró, másodfokon pedig új eljárást rendeltek el. Tehát szó sincs jóindulatról, szó sincs arról, hogy „ismételten” igazat kapna az ellenfél. A nyilatkozó jogi képviselő azt állítja, szó sem volt a szerződéses jogviszonyokból eredő, 2007. december 31-éig fennálló költségeink megfizetéséről.
Nos, a Magyar Posta hangfelvételt készített a tárgyalásokról, melyek jegyzőkönyveit a Posta saját céges papírján küldte el egyesületünknek aláírásra. Az kétségtelen tény, hogy a mai napig egyetlen forintot nem fizettek ki ebből a részünkre. „Rostás csak ígérgette, hogy hoz befektetőt, de soha nem volt még tárgyalásközeli helyzetben sem senkivel.” A valóságban tárgyalást folytattam az Erste Alapkezelő Zrt. elnökével, valamint az FHB Bank vezérigazgatójával, és egy közel 40 oldalas, több alternatívát tartalmazó tervezetet küldtem el a Magyar Posta vezérigazgatójának és a jogi képviselőnek. Számomra sajnos egyértelmű, és a Postás SE valamennyi sportolójának, szimpatizánsának is az, hogy perbeli ellenfelünk egy ingatlanügylet szándékával igyekezett minket megfosztani az államtól kapott létesítménytől.
ROSTÁS GÁBOR
(BUDAPEST)
