Cikkírójuk pontatlanul idézi a 12 izraeli törzs vezetőinek nevét (HVG, 2010. június 19.). Jákobnak négy feleségétől valóban 12 fia (és egy leánya) született ugyan, a fiúk közül kettő azonban nem lett egyik törzs atyja sem. (Megjegyzem, a házasságok sem voltak kifogástalanok, Jákob ugyanis két nővért és szolgálóikat vette feleségül, explicite megszegve a – megkövezéssel szankcionált – mózesi törvényt (Lev 18,18): „Ne fogadj be háremedbe egy asszonyt, ha nővére is ott van, mert civódás lesz belőle, s ne fedd föl meztelenségét nővére életében”). A harmadszülött Lévi utódait ugyanis az Úr saját szolgálatra rendelte – mivel az aranyborjú imádóinak (mintegy 3000 férfinak) kegyetlen lemészárlása során „az Úr papjainak bizonyultatok, egyik a fia árán, a másik a testvére árán” (Kiv 32,29) –, s a leviták a mai napig teljesítik e hivatásukat. József pedig elvesztette jogosultságát, miután egyiptomi felesége nem kánaáni izraelita volt, amit a mózesi törvény szigorúan előír a zsidó férfiak számára. A cseles bibliaszerkesztők úgy oldották meg a problémát, hogy helyette bevették két fiát, Efraimot és Manassét a törzsatyák közé, így mégiscsak összejött a misztikus tizenkettő. Efraimra a cikkben is van utalás, de ő nem tizenharmadik volt, hanem tizenegyedik.
ÁLLÓ GÉZA
(SZENTENDRE)
