HVG, 2011. augusztus 20.
Ideje volna a sok ötletelés után végre valóban érdemi intézkedéseket hozni a frankhitelesek ügyében. A kormány maszatolása már nem csak a szerencsétlen frankadósokat irritálja. Mielőbb határozott megállapodással kellene a bankokat konkrét lépésekre ösztönözni. Megfontolandó lehet Giday András Vélemény rovatukban megjelent elképzelése, a frankhitel sávos eurósítása. Két, nem éppen apró módosítást azért hozzátennék. Az egyik az adós felelősségében korábbi árfolyamnyereségének beszámítása, a másik pedig az állami pénzügyi (!) szerepvállalás elhagyása. Ugyanis „az állam én vagyok...”, tehát ne a köz fizesse meg a bebukott kockázatviselés kárát. Ezen az alapon meg kellene segíteni a válság miatt becsődölt összes kis- és nagyvállalkozást, illetve pótolni az eltőzsdézett veszteségeket. Vagyis ossza meg a veszteséget az euróra váltásnál az adós és a hitelező, méghozzá úgy, hogy a bank először számolja ki, hogy a válságig – pontosabban a frank-forint hitelkamat-különbség megszűntéig – az adós mekkora „nyereségre” tett szert (ugyanakkora forinthitelhez képest). Ezt az összeget le kellene vonni a veszteségből, és csak a fennmaradó részt osztanák el fele-fele arányban.
MÁRTONFFY DÁNIEL
(BUDAPEST)
