HVG, 2011. augusztus 13.
A magyar állam által nemrég elismert 14 vallásfelekezet között három zsidó áramlat van, az eddig is hivatalos Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Authonom Orthodox Hitközség, valamint az új, úgynevezett Egységes Hitközség. Mint magyarországi születésű, Izraelben élő zsidó, én ezt a magyar zsidóság vallási és kulturális fejlődésének tulajdonítom. Meglepetéssel olvastam azonban, hogy a lubavicsi haszid Chabad mozgalom emlőin nevelkedett, és azok elveit magukévá tevő Egységes Hitközség hozzátette a nevéhez a Statusquo Ante elnevezést is. A status quo ante zsidó áramlat gyökerei a XIX. századi Magyarországra nyúlnak vissza, amikor nagyra becsült és nagy hírű vallási vezetők középutat kerestek az ortodoxok – akik a több ezer éves vallási törvények minden változás nélküli betartását hirdették – és a neológok között. Utóbbiak változásokat és újításokat iktattak be a zsidó liturgiába. Ez a középút még a templomok építkezésében is szerepet kapott, lásd a budapesti Kazinczy, Rumbach és Dohány utcai zsinagógák egymástól eltérő architektúráját. Jobban tennék a nagyra becsült Rabbi Menachem Mendel Schneersohnnak, a vallási szabályokat legszigorúbban betartó lubavicsi Rebbének a követői, ha nem hirdetnék magukat, félreérthetően, középutas status quo ante-áramlatként.
SHLOMO STERN
(JERUZSÁLEM)
