AP
Világéletében jól tudott időzíteni a 61 éves Rick Perry texasi kormányzó, aki elhódította a lapok szalagcímeit a republikánus elnökjelölt-aspiránsok iowai próbaszavazásán győztes riválisától, Michele Bachmanntól, amikor a találgatásokat megerősítve bejelentette: ő is indul a Fehér Ház meghódításáért. Már ezzel a fő esélyesek közé emelkedett a republikánusok között, ahol egyszerre tudja megszólítani a társadalmi és a fiskális kérdésekben konzervatívokat, az elmélyült vallásosokat és a mindenekfölött gazdasági növekedésre, munkahelyekre vágyókat. Kampánypénzgyűjtő képessége pedig állítólag kivételes.
A jó svádájú, választáson eddig veretlen politikus Texas eldugott nyugati csücskében, négy generációra visszatekintve is gyapottermesztéssel foglalkozó családban született. Visszaemlékezése szerint az isten háta mögötti Paint Creekben három dolgot lehetett csinálni: iskolába, templomba és a cserkészekhez járni. Még anyja varrta neki az alsóneműt, amikor a Texas A&M egyetemre ment, ahol közepes eredménnyel tanult, és háziállatokra szakosodott agrárdiplomát szerzett. Öt évig az amerikai légierő kötelékében szállítógépeken volt pilóta, majd hazatért gazdálkodni a családi farmra, feleségül vette ápolónővé lett általános iskolai osztálytársát, és két gyerekük született.
Politikusi pályára 1984-ben lépett, amikor első próbálkozásra a texasi képviselőház tagjává választották, méghozzá családja politikai hitvallásának megfelelően demokrata színekben. Pártja konzervatív szélén helyezkedett el, nem is bírta sokáig, és 1989-ben átlépett a republikánusokhoz. Rögtön győzött az állam agrárbiztosi választásán. 1998-ban már kormányzóhelyettesnek szavazták meg – főnöke George W. Bush lett. Amikor Bush 2000-ben megnyerte az elnökválasztást, Perry lépett a helyére, és azóta háromszor erősítették meg a poszton.
A cowboykormányzónak is nevezett Perryt szinte mindenben a demokrata Barack Obama ellentétének tartják. A rendszeresen pisztollyal kocogó kormányzó – egyszer egy rátámadt prérifarkast is leterített – büszkén vállalja, hogy konzervatív, és hamarabb volt teadélutános nézetek híve, mint hogy a republikánusokat jobbra toló mozgalom zászlót bontott volna. Tagadja a klímaváltozást, az evolúció helyett az értelmes tervezés mellett áll ki, határozottan ellenzi az abortuszt és a melegházasságot. A szocializmus felé vezető két nagy lépésnek tekinti a szövetségi jövedelemadót és a nyugdíjbiztosítást, és leszámolna a szegények egészségbiztosítási programjával. Minimálisra zsugorítaná a washingtoni kormány hatalmát, az államoknak a lehető legnagyobb önállóságot adná. 2009-ben azt találta mondani, hogy az USA-ba 1845-ben önálló köztársaságként belépett Texas jobban tenné, ha kilépne az Egyesült Államokból.
Hívei szívesen látják Obama tükörképének a mélyen vallásos metodista politikust, aki hajlamos átlépni az államot és az egyházat elválasztó vonalat: áprilisban háromnapos imádkozásra hívta államát az esőért – pechjére azóta Texas minden idők egyik legnagyobb aszályától szenved –, augusztusban pedig egy houstoni stadionba 30 ezer embert gyűjtött össze közös istentiszteletre. A Kalifornia után a második legnépesebb állam, a 25 milliós Texas vállalkozásbarát, nem vet ki személyi jövedelemadót és tőkeérték-növekedési adót, és alig működnek a szakszervezetek. A republikánusok szerint ez jó recept egész Amerikának, a demokraták viszont a mellékhatásokra figyelmeztetnek: Texas az oktatásra fordított kiadásban és az átlagkeresetben is a sereghajtók között van, szegénységi mutatói katasztrofálisak, és lakói negyedének nincs egészségbiztosítása.
