Alapos változáson esett át az utóbbi időben Francois Hollande, aki jelenleg vezeti a jövő évi francia elnökválasztásra készülő szocialista jelöltek csapatát. Jócskán leadott a súlyából, ősz hajtincsei eltűntek, megújította ruhatárát, ósdi szemüvegét divatos újra cserélte, visszatért a humora, és egyre gyakrabban jár robogón. Vagyis mindent elkövet, hogy felülírja a három évtizedes politikai pályafutása során róla kialakult képet, miszerint tapasztalt és korrekt, de sótlan és karizma nélküli. Az 57 éves politikust az arculatváltásra sokak szerint a nála 11 évvel fiatalabb barátnője, Valérie Trierweiler bírta rá, akivel közel négy éve él együtt.
Az egyik interjújában élete asszonyának nevezett attraktív újságírónő miatt ért véget Hollande negyedszázados élettársi kapcsolata négy gyermeke anyjával, Ségolene Royallal, akivel politikusi karrierjük is összefonódott. A férfi a legutóbbi, 2007-es elnökválasztáson a szocialisták főtitkáraként a háttérbe húzódott, hogy Royal indulhasson, aki aztán vesztett a konzervatív Nicolas Sarkozyvel szemben. Lépése nem volt meglepő, hiszen a pártban többre vitte ugyan volt élettársánál, de köztudott volt, hogy a háttérből gyermekei anyja mindig is keményen irányította, ezért is ragadt rá a Monsieur Royal gúnynév. Ez a szereposztás már a múlté. Hollande vezet a közvélemény-kutatásokban az októberi szocialista előválasztás előtt, ahol pártjában öt riválissal kell megmérkőznie az elnökjelölti pozícióért. Köztük Royallal, aki máig nem tud neki megbocsátani, amiért elhagyta.
Hollande mindig ügyesen lavírozott a párton belüli platformok között, mely képességét otthonról hozhatta magával, szülei ugyanis az ellentétes oldalon álltak. Orvos apja a jobboldal híve volt, szociális munkásként tevékenykedő anyja viszont baloldali szavazónak számított. Gyerekkorát szülővárosában, Rouenban töltötte, ha csak tehette, focizott, a helyi klub igazolt játékosa volt, egészen 14 éves koráig, amikor is a család a Párizs melletti Neuilly-sur-Seine-be költözött. A jogi diploma után közgazdasági végzettséget is szerzett Hollande a katonai szolgálatot követően, az 1970-es évek végén bekerült a magas rangú közhivatalnokokat nevelő École Nationale d'Administration elit intézménybe, ami nemcsak politikai pályafutását alapozta meg, de hosszú időre meghatározta magánéletét is, ott ismerkedett össze ugyanis Royallal.
Az állami számvevőszéknél dolgozott könyvelőként, amikor alig 25 évesen, 1979-ben belépett a szocialista pártba. Két évvel később megpróbálta megszerezni a parlamenti képviselői helyet a konzervatív Jacques Chirac fellegvárának számító közép-franciaországi Correze megyében, de kudarcot vallott. Két ciklussal később viszont már sikerrel járt a megye Tulle városában – ahol 2001–2008 között polgármester is volt –, és egyetlen botlástól eltekintve azóta is mindig szállítja a mandátumot a szocialistáknak. Kezdő párttagként már gazdasági tanácsadó volt Francois Mitterrand 1981-es és 1988-as elnökválasztási kampányában, helyhatósági képviselő lett, több kormányzati és pártmegbízatást kapott.
Pártbeli pályafutásának csúcsára Lionel Jospin miniszterelnökké válásával, 1997-ben került, amikor főtitkárrá választották. A szocialistákat 11 éven át vezette, az egymással szemben álló csoportosulásokat taktikusan kezelte, de a pártot nem tudta megújítani, modern jövőképpel felruházni. Irányításával a szocialisták elsöprő győzelmet arattak ugyan a 2004-es regionális választásokon, de egy évvel később az európai alkotmányról rendezett népszavazás már kudarcot hozott, amit személyes vereségként is megélhetett. Az 1999-ben fél éven át európai parlamenti képviselő Hollande – látva, hogy pártja nem egységes a kérdésben – belső szavazást rendezett az európai alkotmányról, ami az általa képviselt álláspont, az „igen” elfogadását hozta. A franciák azonban a népszavazáson nemet mondtak. Ezután még két kudarcos választást, az államfőit és a nemzetgyűlésit is megélték a szocialisták Hollande-dal, mígnem a politikus 2008-ban úgy döntött, nem indul a pártfőtitkárságért. Most tér vissza a nagypolitikába.
