HVG, 2011. szeptember 10.
A szeptember elsejétől életbe lépett, külföldi rendszámú kocsikkal foglalkozó törvényről szóló cikkükhöz érdekes adalék lett volna, ha konkrét példával megmutatják, miért is vásároltak korábban sokan külföldön autót. Én 2006-ban az akkori árfolyamon, 5,1 millió forintért jutottam például a Skoda Octavia RS TFSI típusú járművemhez, amelyet itthon akkor 7,2 millióért árultak. Véleményem szerint a törvény ellenkezik az EU szellemével, tudniillik az áruk és szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának elvével. Az is igaz viszont, hogy sokan megijedtek a nagy hangon beharangozott szigorítások miatt, és megváltak autójuktól, vagy átrendszámozták magyarra. Láttam, hogy a komarnói autótelep a forgalmának 90 százalékát magyarokkal bonyolítja le. Vicces az is, hogy a szlovák közjegyzők, ügyvédek és határközeli fordítók munkája jelenleg szinte csak az ilyen jellegű dokumentumok gyártásából, sokszorosításából, hitelesítéséből áll. Szomorúnak tartom, hogy ismét nem az okokat alaposan felmérve alkottak törvényt, hanem csak a kötelezően elvégzendő munka mellé tettek egy pipát. Érdekes, hogy az a jobboldali kormány, amelyik sokáig azt hirdette, hogy adócsökkentési politikával növelni lehet a bevételeket, éspedig a kereslet növekedése révén, nem gondol arra, hogy Európa szégyenadójának, vagyis a regisztrációs adónak az elhagyásával mennyivel több állami jövedelmet lehetne generálni.
ZSÖMBÖRGI LÁSZLÓ
(ÜRÖM)
Joggal írják, mennyire visszás lehet, ha a rendőrnek az út szélén kell eldöntenie, jogosan vezet-e magyar polgár külföldi rendszámú autót. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor a gépjárműútlevéllel próbálták visszaszorítani az adócsalást, felháborodásában már-már magyar állampolgárságának visszaadását fontolgatta egyik-másik Németországban élő honfitársunk. A gépjárműútlevél valójában egyszerűsített vámkezelést takart: az amúgy vámköteles külföldi árura – az autóra – azzal a feltétellel adtak vámmentességet, hogy a kocsit hamarosan vissza is viszik. Aki bejövet elmulasztotta az adminisztrációt, az közönséges csempésszé vált, az autóját ezért el is kobozhatták, és ez időnként meg is történt. Aki viszont kifelé menet nem papírozta le a dolgot, azon utólag bevasalták a vámot. Még akkor is, ha a kocsit Magyarországon ellopták, ezért nem is lehetett volna visszavinni. Korabeli bírósági esetek tanúsága szerint a kárvallottak semmiképp sem úszták meg a vámfizetést. Az évek óta külföldön élők, akik nem böngészték a Pénzügyi Közlönyt – benne a sűrűn és rövid határidőkkel változó szabályokat –, gyakran nem is tudták, hogy hátrányban vannak nem magyar szomszédaikhoz képest, akik ugyanabból a német városból, ugyanolyan rendszámmal ilyen papírmunka nélkül autózhattak Magyarországra. Az 1996-ban bevezetett gépjárműútlevelet, illetve a 2002-ben helyébe lépett járműnyilvántartó lapot a 2004 májusi EU-csatlakozás, a vámhatár megszűnése tette alkalmazhatatlanná. Kérdés, ha akkoriban a vámosok hálóján sorra akadtak fenn az ártatlanok, milyen szűrő bizonyulhat hasznosnak most, a vámmentesség, a letelepedési, cégalapítási és munkavállalási szabadság Európájában.
NEUMANN LÁSZLÓ
(MISKOLC)
