Rohamtempóban, a részletek tisztázása nélkül folyik az erkölcstan, illetve a helyette választható hit- és erkölcstan mint tantárgy bevezetése. Az utóbbit az egyházak tartják majd a kezükben, ám a múlt héten kiderült, hogy közel sem elégedettek a minisztériumi előkészítő munkával. Pedig a szülők már választottak: egyelőre annyi tudható, hogy az első osztályosok 52 százaléka hittanra jár majd. Ez szinte teljesen azonos a népszámláláson magukat vallásosnak mondók arányával.
A történelmi keresztény egyházak püspökei rendszeresen tanácskoznak, s a múlt héten már sokadszorra a hittanoktatás volt a témájuk. Erdő Péter esztergom–budapesti érsek napokkal korábban már jelezte, hogy még mindig számos olyan kérdés van, amire a jogszabályok nem adnak választ. A köznevelési törvény hitoktatást szabályozó végrehajtási rendelete elkészült ugyan március végére, ám ezzel a minisztérium kifutott az időből, hiszen az iskolákban március közepéig jelentkezniük kellett volna az egyházaknak, hogy vállalják-e a hitoktatást. A katolikusok – nehogy jogvesztő legyen a határidő – még a rendelet megjelenése előtt minden általános iskolának levelet írtak, hogy készen állnak.
Túry Gergely
A minisztérium a bíboros nyilatkozata után kiadott egy közleményt, amely szerint minden rendben van. A katolikus érsek véleményét osztották viszont a múlt heti ülésen az evangélikus és a református püspökök is, ezért úgy döntöttek, hogy közös levélben újra a kormányhoz fordulnak. Tavaly nyáron már megtették ugyanis ugyanebben az ügyben, próbálva rábírni a kormányt a cselekvésre. Egyelőre nem látják, hogyan oldják meg a hittanoktatást ott, ahol aránylag kevesen kérik. A rendelet szerint ugyanis már egy tanulónak is meg kellene tartani az órákat. A csoportok elvileg összevonhatók, az évfolyamok is, de akár végső esetben különböző egyházak csoportjai is. Mindenesetre – mivel a heti egy hittanórát évfolyamonként egy időben célszerű tartani – ha akár csak néhány diákja lesz egy-egy egyháznak, akkor is mindegyiknek kell kapnia hozzá termet az iskolától. Az említett három egyház sok esetben szeretné a saját épületeiben, a szülőkkel megbeszélt időpontban tartani az órákat, ám ezt hiába teszik lehetővé a jogszabályok, egyelőre nehézségekbe ütköznek a szervezéssel. Ezért Erdő bíboros azt is megkockáztatta, hogy nem mindenhol tudják elindítani az oktatást, ahol előre elvállalták.
A szülők mindazon egyházak hitoktatása közül választhattak, amelyek erre bejelentkeztek, illetve törvényben elismert felekezetnek számítanak. A számuk az év elején 27 volt, ám miután az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította az egyházakat „besoroló” jogszabályt, most mintegy 300 szervezet minősül egyháznak. Lapzártánkig nem sikerült ezt az alaptörvény-ellenes állapotot feloldani, így furcsa helyzetbe kerülhetnek azok az iskolák, amelyeknél a szülők például az Iványi Gábor-féle metodistákat kérhették hitoktatásra, hiszen most ez törvényes megoldás, a szeptemberi iskolainduláskor viszont valószínűleg már nem lesz az, ha újra átírják az egyház-elismerési szabályokat, s így csökken a „bevett vallások” száma. Az sem tisztázott, ki is fizeti a hitoktatókat. Elvileg az egyházak, az állami költségvetésből erre a célra elkülönített összegből, ám végrehajtási szabály erről sincs, az egyházak és a minisztérium egymásra mutogatnak.
Az iskolák többségébe csak néhány egyház jelentkezett be, a felekezetek nagy többsége egyáltalán nem próbált meg hittanoktatást indítani. A legtöbb helyre a három nagy keresztény egyház mellett a Hit Gyülekezete pályázott, s itt-ott, főleg budapesti iskolákban, feltűnt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is. Zsidó hitoktatást két szervezet is szeretne folytatni, a Mazsihisz mellett az Egységes Magyar Izraelita Hitközség, s miután nem tudtak megegyezni, vannak olyan iskolák, ahová mindkettő bejelentkezett.
A minisztériumban azzal vigasztalódhatnak, hogy az egyházaknak lesz idejük belerázódni a feladatba. Idén ugyanis még csak az általános iskola első és ötödik osztályaiban indul a kötelezően választható erkölcstan- vagy hittanoktatás, s a többi osztály évről évre felmenő rendszerben csatlakozik hozzá. Lesz tehát elég idő például kiállítani elegendő hitoktatót, bár a katolikusok állítják, náluk már van megfelelő gárda. Sok esetben a papok vagy lelkészek látják majd el a feladatot, de minden jelentkező egyháznak van hitoktatóképzése, s az sem kizárt, hogy valamelyik tanárra marad a hittantanítás.
A jogszabály dodonai módon az iskolaigazgatóra bízza a döntést, amikor azt mondja, hogy számon kérni az iskola pedagógiai programjában meghatározottak szerint lehet. Az egyházak ezt úgy értik, hogy osztályozni kell majd – ahogy az alternatíva erkölcstant is –, ám ezt ők szívesen elkerülnék. A hitoktatás nem az a tárgy, ahol érdemes rossz jegyeket szórni, hiszen nemcsak bemagolandó tudásról van szó, hanem értékek felmutatásáról a gyermekeknek. A tematikát az egyházak joga meghatározni, ők szövegezhetik például a tankönyveket is, készíthetik a segédeszközöket. A nagyobbaknál, amelyeknek vannak saját iskoláik, mindez már készen áll egészen az érettségiig, tanintézményeik számára már rég kidolgozták a programokat.
RIBA ISTVÁN
