HVG, 2014. április 12.
Néhány héttel a 2014-es választások után nagy a zűrzavar a magyar „baloldal” pártjai között (MSZP, DK, Együtt). Mi az oka a „baloldal” tragikus állapotának, s az ország erős megosztottságának? Álláspontom szerint alapvetően az, hogy Magyarország több mint négy évszázadon át szinte folyamatosan idegen hatalmak megszállását nyögte: mindig voltak velük együttműködő hazaárulók, és mindig voltak az idegen hatalmak ellen küzdő hazafiak. Ez a kuruc–labanc típusú ellentét 1526 óta folyamatosan jelen van az országban.
Az orosz csapatok 1991-es kivonulásáig többnyire pontosan tudhattuk, hogy a hazaárulók éppen melyik idegen hatalommal működnek együtt a nemzeti jövedelem jelentős részének elrablásában, mert az egyenruhás katonák jelenléte ezt pontosan jelezte. 1991 után eltűntek az egyenruhás katonák az ország területéről, a nemzeti jövedelem jelentős része azonban ezután is idegen hatalmak kezére került a privatizáció jóvoltából. Orbán Viktor választóknak szóló üzenete az elmúlt négy évben lényegében így szólt: „A külföldi tulajdonú közműcégek ezentúl havi 6 ezer forinttal kevesebbet fognak neked számlázni, mert nem engedem meg nekik, hogy ezt a pénzt kivigyék az országból. Ennyivel kevesebbet kell fizetned, ez a mi modern »szabadságharcunk«.” A 6 ezer forint persze tetszőleges szám. A választók pedig elhitték a kormányfőnek, amit mond, mert alapvetően igazságot üzent nekik. Orbán a választók szemében szabadságharcos hazafinak látszik, mert gyakorlatilag az is. A „baloldal” Orbán minden tettén fanyalgott, s a „befektetők” szövegét szajkózták a „befektetők” által reklámpénzelt „baloldali” sajtóban is.
Amikor 2002–2010 között az MSZP és csatolmányai hatalmon voltak, eszükbe sem jutott a külföldi tulajdonú vállalatok árainak szabályozása és azok nyereségének megadóztatása. Az egyszerű magyar választópolgár a „baloldalt” nemes egyszerűséggel „hazaárulóként” azonosította, akiket idegen hatalmak pénzelnek azért, hogy a „befektetők” érdekeit képviseljék, ha hatalomra kerülnek. Ezért veszített a „baloldal”. Ha semmi nem változik, akkor 2018-ban Orbán Viktor újra győzni fog, és meg is fogja érdemelni.
Az LMP viszont most kapott egy történelmi lehetőséget arra, hogy a nemzet megosztottságát megszüntesse, a valódi magyar baloldal vezető erejévé váljon. A zöldek 2018-ig felépíthetnek egy olyan államférfit, aki egy megújult baloldal miniszterelnök-jelöltjeként képes legyőzni 2018-ban Orbán Viktort. Budapest főpolgármestereként reménye lehet a pártnak jelentős pozícióba juttatni és felépíteni egy olyan politikust, aki Orbán Viktor kihívójává válhat majd a megújult baloldal jelöltjeként. Egy LMP-kongresszusnak arról kellene tehát minél hamarabb döntenie, hogy mit is várnak el a budapesti főpolgármester-jelölttől, akinek szerintem kellően hazafiasnak, a jobboldal számára is elfogadhatónak, hitelesnek kell lennie, aki képes a „politikai elit” és a külföldi tulajdonú vállalatok oligarchái korrupciós nyomásának is ellenállni. Az LMP-nek nyilvánvalóan csak olyan főpolgármester-jelöltje lehet, aki nem volt tagja az MSZMP-nek, s nem volt munkásőr, sem 1990 előtti miniszter vagy államtitkár, sem pártállami ügynök. Az LMP jelöltje továbbá nem lehet más állam állampolgára, ez alapvető lojalitási és nemzetbiztonsági kérdés. A jelöltnek természetesen büntetlen előéletűnek, s függetlennek kell lennie az elmúlt 8 évben hatalmon lévő „politikai elittől”, mert egyébként beszippantja őt a magyar „politikai mocsár”. A kiszemelt személynek vállalnia kell azt is, hogy indítása esetén megszüntet minden olyan jogviszonyt, amelyet ő, közeli hozzátartozója vagy a tulajdonukban álló gazdasági társaság külföldi tulajdonú vállalatokkal tart fenn. „Politikai elitünk” multik és egyéb gazdasági szereplők általi kézi vezérlése eddig alapvetően úgy zajlott, hogy a kulcspozíciókban lévő politikusok közeli hozzátartozói vagy cégeik havi többmilliós megbízásokat kaptak például „kommunikációs tanácsadásra”, vagy „üzletviteli tanácsadásra”, esetleg ügyvédi tevékenységre. Mindenki tudta, mit várnak el ezek a vállalatok a „politikai elit” tagjaitól. Törvényeink, az adóhatósági gyakorlat ezért lett olyan, mintha a külföldi tulajdonú vállalatok nemzeti jövedelmet elvonó tevékenysége lenne a leginkább védelmezendő érték az országban.
Az így megválasztott személy ellen fog tudni állni a „politikai elit” hatalomtechnikusainak, az oligarchák korrupciós törekvéseinek. Ha e mögé az ember mögé az LMP által megkövetelt feltételekkel beáll az MSZP és szövetségesei, akkor az LMP teljesíteni tudja történelmi küldetését. Ha nem állnak be mögé, akkor Budapest a 2018-as őszi önkormányzati választásokon is legyen újra a Fideszé, mert akkor inkább ők érdemlik meg. Az pedig már a 2014–2018 közötti évek próbatétele lesz, hogy az LMP budapesti főpolgármestere nem merül-e el a korrupció mocsarában, s képes lesz-e legyőzni Orbán Viktort.
TELEK ZOLTÁN
ÜGYVÉD (BUDAPEST)
