HVG, 2014. március 29.
A márciusi madridi tüntetésekről, majd a provokátorok rombolásáról szóló rövid hírükben megemlítik, hogy ezzel egy időben hunyt el Adolfo Suárez. A XX. századi Spanyolország első demokratikusan megválasztott miniszterelnökét a Franco tábornok 1975. november 20-ai halálát követő hatalmi harc után 1976-ban nevezte ki a frissen megkoronázott I. János Károly király. Érdekes volt figyelni a spanyol médiát, amely széleskörűen foglalkozott az elhunyt személyével és érdemeivel. Vitathatatlan, hogy Suáreznek nagy szerepe volt a magyarországi rendszerváltozás idején mintaként emlegetett 1976–1981 közötti spanyol politikai átmenet irányításában, amire végül is négy és fél évet kapott. Mostantól számos közterület, mindenekelőtt a madridi repülőtér is viseli a nevét. A megemlékezések tónusát és terjedelmét kétségkívül befolyásolta, hogy a jelenlegi néppárti kormány politikája közel áll a néhai miniszterelnökéhez, érdemeit azonban a nagy többség elismerte. A kormány háromnapos gyászt rendelt el.
Ugyanakkor a hazai rendszerváltás egyik jelentős személyiségéről és elindítójáról, Magyarország harmadik demokratikusan megválasztott legújabb kori miniszterelnökéről, Horn Gyuláról tavaly júniusi halálát követően nemhogy közterületet nem neveztek el, de a kormány által uralt médiában hír szintjén sem igen foglalkoztak vele.
Ne feledjük, hogy a Franco-rendszer utolsó évtizedében jelentős politikai pozíciókat betöltő Suárez lemondása után hercegi címet és kitüntetéseket kapott, míg Horn Gyula kitüntetését Sólyom László akkori köztársasági elnök nem volt hajlandó átadni Horn állítólagos 56-os szerepe miatt.
Hol van nálunk vajon a keresztényi megbocsátás, az ember pozitív cselekedeteinek elismerése? Úgy tűnik, ilyesmi idehaza legfeljebb csak az azonos politikai oldal részéről merül fel, pedig akár példát is vehetnénk más nemzetektől, ahol politikai hovatartozástól függetlenül megteszik ezt.
MAJOR SÁNDOR
(SZENTENDRE)
