A ház ahol él, sokat elárul a lakójáról: a tetszetős épületben olajfestmények lógnak a falakon, a padlót szőnyegek borítják, a lakást a szantálfa édeskés illata hatja át. Elegáns kabuli környezetben lakik az urbánus kinézetű Abdullah Abdullah, akit mintha skatulyából húztak volna elő. A nyilvánosság előtt leginkább nyugatias öltönyben és nyakkendőben megjelenő, de otthonában hagyományos afgán öltözéket is előszeretettel viselő volt külügyminiszter a fő államfői aspiránssá lépett elő, miután az afganisztáni elnökválasztás áprilisi első fordulójában közel 45 százalékkal a legtöbb szavazatot kapta (a május végi második menetben a mögötte befutott Asraf Gani volt pénzügyminiszter lesz az ellenfele).
A hangulat azonban korántsem ilyen idilli a ház körül, ahol – jómódú, vallásos szülők csemetéjeként – világra jövetele óta él az 53 éves politikus. A hónapokkal ezelőtt még nyugodt utcát ma egyenruhás katonák őrzik homokzsákokból rakott barikádok mögül, a bejáratnál fém- és robbanószer-érzékelő biztonsági kaput állítottak fel. A kampánystábját ért támadásokban eddig hárman haltak meg, egyszer az őt szállító konvojon is rajtaütöttek. Abdullah elővigyázatosságból a családját – feleségét, három lányát és egy fiát – átmenetileg külföldre küldte.
Bár apja szenátorként szolgált Mohamed Zahir király uralkodásának utolsó évei alatt, miután Kabulban kijárta a középiskolát, a tehetséges fiatalember az orvosi pályát választotta. Szemészként végzett a Kabuli Egyetemen 1983-ban, és a főváros egyik klinikáján kezdett dolgozni. Ám rá egy évre az 1979-ben kezdődött szovjet megszállás kiteljesedése, illetve a hódítók elleni gerillaháború végképp megváltoztatta az életét. A Vörös Hadsereg tankjainak kabuli látványa olyan sokkoló hatást gyakorolt rá, hogy eldöntötte, a politikával akar foglalkozni. Elhagyta a hazáját, és a pakisztáni Pesavár egyik, honfitársaival zsúfolt menekülttáborában folytatta az orvoslást. Az afgán függetlenség iránti elkötelezettsége és származása – apja pastu, anyja tádzsik – révén közel került Ahmed Sah Maszúd legendás, később meggyilkolt tádzsik gerillavezérhez, akinek az egyik legfőbb bizalmasává és tanácsadójává vált. Majd amikor a szovjetek 1989-es kiverése utáni polgárháborút követően a mudzsahedek 1992-ben elfoglalták Kabult a kommunista Nadzsibullah rendszerétől, Abdullah az új kormány védelmi minisztériumának szóvivője lett.
A két anyanyelvén, a dárin és a pastun kívül angolul és franciául is folyékonyan, valamint arabul is kitűnően beszélő Abdullah – aki csak egy nevet használt, míg egy sajtókonferencián történt félreértést követően azt meg nem kettőzte – gyakorlatilag Maszúd arcává vált külföldön. De amikor a tálibok 1996-ban bemasíroztak Kabulba, Abdullahnak menekülnie kellett, és az ENSZ által is elismert, száműzetésben alakult kormány külügyminiszter-helyettesévé, majd a külügyminiszterévé vált. Ez utóbbi posztját a Talibán 2001-es elkergetése után, Hamid Karzai vezetésével felállt új kormányban 2006-ig megtartotta.
Később Karzai éles bírálójává vált, főként a széles körben terjedő korrupciót, a hozzá nem értést és az afgán néptől elfordulást vetve a szemére. A legutóbbi, 2009-es elnökválasztáson Karzai független jelölt ellenfeleként maradt állva a második fordulóban, de a nagyarányú csalásokra hivatkozva visszalépett. A realistának, határozott, de elbűvölő személyiségnek tartott, hallgatóságát mindig magával ragadó Abdullah komolyan vette a mostani kampányt. Programjában átfogó alkotmányos reformot hirdetett; megszüntetné például a szerinte a korrupció melegágyának tartott elnöki rendszert, és a végrehajtó hatalmat a parlament által ellenőrzött kormányfő kezébe adná. Míg most a tartományok élén az államfő által kinevezett potentátok vannak, az új rendszerben a kormányzókat is választanák, decentralizálva a Kabul befolyása alól amúgy is könnyedén kibúvó helyi hatalmat. Liberális nézetei, például a nők nagyobb társadalmi szerepének hangsúlyozása, konszenzuskeresése miatt elismerés övezi Nyugaton és a szélesebb nemzetközi porondon egyaránt. Az amerikai katonák 2014 utáni állomásoztatását is lehetővé tevő kétoldalú paktum – Karzai által megtagadott – aláírását ígérő Abdullah úgy véli, vegyes származása, valamint a mudzsahedekhez és az értelmiségiekhez fűződő jó kapcsolatai révén elődjénél sokkal jobban tudná képviselni az etnikailag és vallásilag sokszínű afgán népet.
