HVG, 2014. június 14.
„Kéthetente kihal egy nyelv a világ több ezer nyelvéből. Ezzel szegényedik az emberiség, ami nagyobb kár, mint egyes állatfajok kipusztulása.” Bencze Lóránt, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet vezetője, a róla szóló portré-interjúnak már az első válaszával meghökkent. Eleve szokatlan, hogy tudományos végzettségű oktató efféle sommás megállapítást tegyen. Ennél is nagyobb érzéketlenségre vall, hogy korunk egyik legaggasztóbb globális problémáját relativizálja a profán párhuzam kedvéért. Manapság növény- és állatfajok ezrei kihalásának, vagy egyes területekről eltűnésének vagyunk tanúi, amiért döntően az ember tehető felelőssé. Sérül ezáltal az ökoszisztémák működése, aminek szerteágazó gazdasági és társadalmi hatását nem lehet eléggé hangsúlyozni. A romlást hozó folyamat nemcsak a távoli földrészeken, hanem hazánkban is zajlik. Riportalanyuk szülőföldjén, az Ormánságban először eltűntek a farkasok, a hiúzok meg a hódok, majd követte őket számos ritka növény- és madárfaj. Jelenleg azért küzdenek a természetvédelem erői, hogy legalább hírmondó maradjon az eredeti Dráva menti erdőkből, hogy ott továbbra is fészkelhessen a fekete gólya. Kétségkívül ez is veszteség, jóllehet egészen más jellegű, mint az ormánsági tájnyelv eltűnése. Kulturális értékeink – köztük a nyelvek és a nyelvjárások – fennmaradását támogatni kell, még ha esetenként a folyamatok dinamikája óhatatlanul az eltűnésükhöz vezet is. Ma már szinte senki sem hord rizsporos parókát, és nem beszélünk latinul sem, bár megtehetnénk. Mindkettő „elővehető” ugyanakkor, vagy egy történelmi színdarab kedvéért életre kelthető. A gazdasági érdekeinknek kiszolgáltatott növény- és állatfajok viszont nem kelthetők életre, ha már kipusztítottuk őket. Bencze Lóránt intézetvezető alighanem tévesen állítja rangsorba az emberiség szegényedésének okait.
GÁLHIDY LÁSZLÓ
ERDÉSZETI PROGRAMVEZETŐ, WWF MAGYARORSZÁG (BUDAPEST)
A Magyar Nyelvstratégiai Intézet vezetője a vele készült interjúban a Nobel-díjas Keynes egyik gondolatára hivatkozik. John Maynard Keynes kétségkívül nagy közgazdász volt, ám már 1946-ban meghalt, így sosem kaphatott Nobel-díjat. A közgazdasági Nobel-díjat ugyanis először 1969-ben ítélték oda. Ez valójában Nobel-emlékdíj, az Alfred Nobel által alapított díjak között eredetileg ugyanis nem szerepelt. Csak az egyszerűség kedvéért nevezik szintén Nobel-díjnak. Ezek az ismeretek azonban talán nem is elengedhetetlenek a nyelvstratégiák kidolgozása során.
SZŐKE GYULA (BUDAPEST)
