Kazimir Malevics – szuprematizmus és foci
Aligha van a képzőművészetben olyan kifejezés, ami annyira egy emberhez kötődik, mint a szuprematizmus. Malevics, a lengyel származású orosz-szovjet festő illette ezzel a névvel saját művészi törekvéseit, melyeknek központi eleme a minden tárgyi vonatkozást elvető geometrikus absztrakció. Pályája első, kubista szakaszának lezárulta után kizárólag négyzetekből és körökből alakította ki képeit. Első szuprematista művei közé tartozik az 1915-ben festett, címében az őt foglalkoztató elméleti kérdésekre utaló, de a való világot is megidéző Szuprematizmus – Foci a negyedik dimenzióban című munka, amely Egy labdarúgó festői realizmusa címen is ismert. 2011 óta az Art Institute of Chicago gyűjteményének a része. A festménynek nemcsak a címe kétféle, hanem függesztése is két módon lehetséges: a labdára (is) utaló kör alul és felül is lehet; Malevics maga is kipróbálta mindkét változatot.
Laurence Stephen Lowry – a focimeccs
Nem művész, ember vagyok, aki fest – vallotta magáról a XX. századi angol képzőművészet egyik legkülönösebb sztárja, a főként hazájában elismert Lowry. Bár végzett művészeti tanulmányokat is, nyugdíjazásáig „másodállásban” festett, ezért is nevezik gyakran vasárnapi festőnek. A naiv művészet hatását is tükröző „ipari tájképei”, misztikus, lakatlan tájakat megörökítő vásznai már életében magas áron cseréltek gazdát, számos hivatalos elismerést is kapott volna, amiket azonban visszautasított. Gyakori témája volt a szigetországban igen népszerű labdarúgás is; egyik, 1949-ben született alkotása, a Focimeccs 2011-ben a Christie'snél 5,6 millió fontért cserélt gazdát, ez a legmagasabb összeg, amit foci témájú műalkotásért valaha kifizettek.
Umberto Boccioni – dinamizmus
A dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdető futurizmus olasz mesterei gyakran választották témául a sportot. Boccioni, az irányzat egyik alapítója és vezető képviselője rövid élete ellenére festőként és szobrászként is jelentős életművet hagyott hátra. Az első világháborúban esett el, melynek kitörését a mozgalom többi tagjával együtt üdvözölte. Közvetlenül a háború előtt, 1913–1914-ben készítette erős kubista hatást is tükröző, Dinamizmus című sorozatát, melyben sebesen vágtató lovasokat és gyorsan suhanó kerékpárosokat is megörökít. A széria egyik első darabja, a New York-i MoMa-ban látható, A labdarúgó dinamizmusa című egy sprintelő focista mozgását „szedi szét”.
William Kentridge – ollózás
Nem tudni, milyen színész lett volna belőle – eredetileg annak készült –, képzőművészként azonban a kortárs szcéna legnagyobbjai közé tartozik. A dél-afrikai Kentridge filmjeiben, rajzaiban, szobraiban, installációiban és előadóművészként is napjaink fontos, tömegeket foglalkoztató eseményeire reagál. Négy éve hazájában rendezték a labdarúgó-vb-t, így a foci is bekerült munkáinak témái közé. Az Ollózó rúgás című rajza nemcsak hazájában lett gyorsan népszerű, a vb-re kiadott FIFA-művészmappába is beválogatták, és az egyetlen munka, amit a szövetség az idei brazíliai vb-t köszöntő összeállításba is átemelt, így újabb 2014 példánya kerülhet a focit és a képzőművészetet kedvelők birtokába.
Adorján Attila – párharc
A foci témájú hazai kortárs képek színe-java, így Lakner László, Hecker Péter vagy Gyémánt László alkotásai jóval magasabb színvonalat képviselnek, mint a magyar labdarúgás. Adorján Attila 2006-ban született hiperrealista munkája az Apósom minden vasárnap meccsre jár címet viseli, és a Kogart kortárs művészeti gyűjteményét gazdagítja. Adorján technikája a klasszikus festészeti hagyományokon alapul, de törekszik azok megújítására is. Az elmúlt években külföldön is ismertté vált művész pop-art hatást is tükröző alkotásaiban rendszerint hétköznapi, futó pillanatokat komponál a vászonra, „nyersanyagként” egy vagy több fotót használva.
