Háromszorosára emelkedett a tengerek és óceánok higanytartalma az ipari forradalom kezdete óta – állítja egy, a Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány. A közelmúltban publikált elemzés szerint a vízi állatokat és közvetve a halakat fogyasztó embereket is veszélyeztető, mérgező hatású fém elsősorban a víz felső rétegeiben halmozódott fel, s évtizedekbe telik, amíg lesüllyed a tengerek mélyére.
A bányákból, széntüzelésű erőművekből, valamint a szennyvízből származó higany mellett komoly fenyegetést jelent az olajszennyezés is. Ennek kétötöde természetes forrásból, a tengerek mélyén lévő olajtartalmú rétegekből származik, ám hatalmas mennyiség jut a vízbe az autókból, illetve a tengereken közlekedő hajókból, motorcsónakokból is. Ahol folyamatosan dől az olaj a tengerfenékből – a kaliforniai Santa Barbara közelében például naponta 20-25 tonna tör fel –, ott már hosszú ideje jelen vannak a szennyező anyagot lebontó baktériumok, ám azokban a térségekben, ahol nincsenek ilyen források, a szennyezés felkészületlenül éri az élővilágot.
Ugyancsak komoly kockázatot jelentenek a vízbe került műanyagok, amelyekből már öt óriási, többországnyi területű szemétszőnyeg állt össze azokban a térségekben, ahol az egymással találkozó áramlatok egyfajta örvényt alakítanak ki. Az évekig tartó vándorlás után ide beszorult milliónyi, átlagosan 500–1000 év alatt lebomló műanyag palack fokozatosan porrá törik, ám így is komoly károkat okoz, bekerülve a vízi állatok szervezetébe. Szinte felfoghatatlan mennyiségű műanyag végzi a világtengerekben, amerikai statisztikák szerint csak Los Angeles körzetében naponta tíztonnányi plasztikszemetet hajítanak a tengerbe. A helyzetet súlyosbítja, hogy miközben világszerte csupán a felhasznált műanyag 5 százalékát hasznosítják újra, az évszázad eddig eltelt éveiben több plasztik került forgalomba, mint az egész XX. században.
A műanyagok miatt évente több mint egymillió madár és több mint százezer vízi emlős pusztul el. A nehézfémek – a higany mellett az ólom – jelenléte miatt pedig egyre többen javasolják azt, hogy a terhes nők ne fogyasszanak olyan tengeri halakat – például makrélát –, amelyek szervezete a többi fajnál hatékonyabban raktározza el a szennyeződést. Simon Boxall, az angliai Southamptoni Egyetem kutatója szerint jelenleg túlzóak a halevéssel kapcsolatos félelmek, ám ha folytatódnak a jelenlegi trendek, akkor hosszabb távon valóban kockázatot jelenthet a tengeri élőlények elfogyasztása.
