Nem telik bele húsz év, és a szocialisták színeiben köztársasági elnök lesz – jósolják Emmanuel Macronról, az alig egy hónapja kinevezett, 36 éves francia gazdasági miniszterről, aki liberális, piacpárti nézetei miatt a kormánypárt hagyományos baloldali politikusainak szemében vörös posztó. A barátai által Manunak becézett, kiváló zongoratudása miatt az Élysée-palota Mozartjának is nevezett politikus Francois Hollande államfő gazdasági tanácsadójaként dolgozott két éven át, mígnem az augusztusi, második kormányátalakítás során át nem vette az etatista, protekcionista, globalizációellenes és a szocialisták baloldali szárnyát erősítő Arnaud Montebourg-tól a tárca vezetését. A sármos Macron épp távozni készült Franciaországból, mert rossz néven vette, hogy Hollande nem osztott rá posztot a pártja katasztrofális vereségével végződött márciusi helyhatósági választásokat követő első kormányátalakítás során. Azt tervezte, hogy tanítani fog valamelyik neves amerikai egyetemen.
A magát alapvetően marxistának valló, ám a párizsi Rothschild befektetési bank egyik legfiatalabb partnereként a pénzvilágban, az üzleti életben is tapasztalatot szerzett, pragmatikus Macron nevéhez fűződik Hollande gazdasági irányváltása. Neki tulajdonítják, hogy az államfő januárban meghirdette a pártjában óriási felzúdulást kiváltott új szemléletet, ami az állami szerepvállalás visszaszorítását, a versenyképesség erősítésére szerkezeti reformokat, az alacsonyabb adók révén pedig vállalkozásbarát politikát célzott meg. A 24 évesen a szocialisták mellett elköteleződött Macronra amiatt is ferde szemmel néznek a pártban, hogy nem választott képviselőként került be a kormányba, ahol rajta kívül minden miniszternek egyéni mandátuma van. Hiába ajánlotta fel a párt két éve, hogy legyen szülővárosa, az észak-franciaországi Amiens képviselője, nem állt kötélnek.
Macron az őszinteségéről, egyenességéről is híres, soha nem titkolta Hollande előtt, ha valamiben nem értett vele egyet. Az államfő 2012-es választási kampányában tanácsadóként vett részt, és ellenezte programjának egyik fő populista ígéretét, az évi egymillió eurón felüli jövedelmek 75 százalékos megadóztatását. Az ötletet azzal gúnyolta ki, hogy hazájáról azt mondta: „Kuba, csak napfény nélkül.” Személye az üzleti élet számára bizalomkeltő, amit azzal is visszaigazolt, hogy új posztján megpendítette: a gazdaság versenyképessége szempontjából elsődleges lenne a 14 éve bevezetett, a szocialisták által szent tehénnek tartott 35 órás munkahét rendszerének felszámolása.
Macron még az érettségi előtt elköltözött otthonról. Biztos családi hátteret hagyott ott, szülei orvosok, ám gyerekként sok időt töltött az egyszerű családból származó anyai nagyanyjával, aki iskolaigazgató volt. A gyerekként is komoly, megfontolt Macron mindig is az idősebbekkel érezte igazán jól magát, tinédzserként beleszeretett franciatanárába, az amiens-i csokoládégyáros családból származó Brigitte Trogneux-be. A nála 20 évvel idősebb asszony iránti szerelme az után sem csökkent, hogy Párizsba ment, ahol a neves V. Henrik Gimnáziumban érettségizett. Végül 2007-ben vette feleségül Trogneux-t, akinek akkori három gyermeke révén Macron fiatalon többszörös nagypapának vallhatja magát. Szabadidejében nemcsak zongorázni, de bokszolni is szeret, emellett szenvedélyesen táncol, főleg tangót. Filozófiából szerzett diplomát, egy ideig az egyik legjelentősebb XX. századi francia filozófus, Paul Ricour asszisztenseként dolgozott. A tekintélyes politikatudományi egyetemet, a Sciences Pót is elvégezte, majd a politikusi elitképző közigazgatási ENA következett, ahol végzős évfolyamában az ötödik legjobb volt.
Egy ideig az államigazgatásban, a Számvevőszéken dolgozott, 2007-ben került be a néhai Francois Mitterrand volt tanácsadója, Jacques Attali vezette bizottságba, amely akkor éppen Nicolas Sarkozy konzervatív államfőnek készített akcióprogramot a gazdaság rendbetételére. Attali ajánlotta a Rothschild bankház figyelmébe a munkamániás, maximalista Macront, akinek kiváló képességeit mutatta, hogy két év alatt elemzőből a partnerségig vitte. Bár azt állítja, nem érdekli a pénz, meggazdagodott, többek között olyan tanácsadói munkák révén, mint amikor két éve – röviddel az előtt, hogy Hollande stábjához csatlakozott volna – részt vett annak az ügyletnek a tető alá hozásában, amelyben a svájci Nestlé története legnagyobb felvásárlásával megvette az amerikai Pfizer gyógyszergyár bébiétel-üzletágát.
