HVG, 2014. október 4.
Csanádi Mária az esszéjében pontosan elemzi az általa autoriternek nevezett társadalmi rendszer kiépülését, és jogosan hasonlítja össze az egypártrendszeri struktúrával. Régóta nagy vitákat vált ki a második Orbán-kormány tevékenységének minősítése, hogy vajon valóban a kádári viszonyokra hajazó lépéseknek lehetünk-e tanúi. Talán kevesen hívták fel anno a figyelmet arra, hogy már a „kétharmados fülkeforr” előtt elmondott kötcsei beszéd is előrevetítette mindezt (lásd még a kádári egypártrendszer „demokratikus centralizmus” fából vaskarikáját). Ma már hangosan nevethetünk – ha van még ehhez kedvünk – azon, hogy Széles Gábor a vezénylő tábornokot korábban Kossuth reinkarnációjának nevezte. Lassan már a fejetlen Kádár is sértődötten forog a sírjában, ha az ő rendszeréhez hasonlítják a mostanit. Sokan felszisszentek ugyan azon, ám aligha lehet teljesen véletlen, hogy többen az orbáni intézkedéseket immár a Mussolini-féle olasz korporatív berendezkedés irányába mutatónak tartják.
MÁRTONFFY DÁNIEL
(BUDAPEST)
