Az ország az ön kezében van – e szavak kíséretében kapta meg az államfőtől az iraki kormány megalakításának feladatát Hajder al-Abádi, aki hónapokig tartó politikai alkudozások után került képbe. A 62 éves síita politikus vette az első akadályt, hiszen sikerült a szunnita és a kurd kisebbséget is képviselő kormányt felállítania, ami az USA feltétele volt ahhoz, hogy – légicsapásokkal – katonai segítséget nyújtson az Irak harmadát elfoglaló Iszlám Állam (IS) elleni harchoz. Abádi egyelőre az USA és Irán közti közvetítő szerepét is ellátja: kormánya előzetesen tájékoztatta Damaszkuszt és Teheránt az IS szíriai állásai ellen is megkezdett amerikai légitámadásokról. A kihívás így is óriási: vajon az etnikai és vallási vonalak mentén végletesen megosztott, és az IS által fenyegetett Irakot sikerül-e egyben tartani?
Rátermettségéhez az 1952-ben, még a hasemita monarchia idejében, Bagdadban született Abádi kanyargós életútja is hozzájárulhat. Gazdag és tekintélynek örvendő családban nőtt fel a Bagdad centrumában lévő, a felső középosztály által lakott Karada negyedben, ahol még ma is emlékeznek jól ismert orvos apjára, aki kórházigazgatóként, majd az egészségügyi minisztérium egyik vezetőjeként is dolgozott. Fia hatéves volt, amikor 1958-ban a viharos iraki történelem újabb epizódjaként a Szabad Tisztek csoportja megdöntötte a királyságot. Abádit a politika hamar megérintette, hiszen 15 évesen csatlakozott a síita iszlamista Dava Párthoz, melyhez ma is tartozik. Rá egy évre, 1968-ban azonban ismét fordult a kocka, a pánarab-szocialista Baath Párt puccsot hajtott végre, és megkezdődött Szaddám Huszein tábornok karrierje.
Abádi 1975-ben a Bagdadi Egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett, és Nagy-Britanniába utazott, hogy folytassa tanulmányait. A Manchesteri Egyetemen 1981-ben szerezte meg nagydoktori fokozatát, de az elnöki széket 1979-ben elfoglaló Huszein önkényuralma miatt már nem tért vissza hazájába. Jól tette, hiszen két fiútestvérét kivégezték, a harmadik pedig 10 év börtönt kapott, azon vád alapján, hogy a Dava Párt tagjai voltak. Apjuk sem úszta meg, a rendszer iránti nem kellő hűsége miatt nyugdíjazták, és ő is Nagy-Britanniába menekült, ahol később meghalt.
Az iraki útlevelétől megfosztott Abádi Londonban a Dava Párt lelkes aktivistájává és Huszein bírálójává vált. Kávézót nyitott a brit fővárosban, ahol a száműzött irakiak találkoztak. Az iparban tanácsadóként dolgozott, saját céget is alapított, és a városi gyorsközlekedésről folytatott kutatásait a brit ipari és kereskedelmi minisztérium díjjal ismerte el. Többek között annál a cégnél is alkalmazásban állt, amely egykor a BBC rádió világszolgálata, a World Service irodáinak otthont adó Bush House liftjeit tartotta karban. Több újságírót jól ismert, és talán onnan is ered ügyes kommunikációs készsége.
Több mint két évtizednyi külföldi tartózkodás után, 2003-ban tért újra haza, miután az amerikai invázió megdöntötte Huszein és a szunnita kisebbség uralmát. Nemzetközi kapcsolatai és kiváló angoltudása révén rövid ideig távközlési miniszter lett az első átmeneti kormányban. Majd 2005-ben azt a feladatot kapta, hogy tisztítsa meg az északi Tel Afart az al-Kádia terrorhálózattól, ami sikerült is az ottani – köztük szunnita – törzsek egyesítésével. Ez a tapasztalat most jól jöhet, hiszen a települést júniusban az elsők között foglalta el az IS.
A megnyerő, közvetlen, világosan beszélő, diplomatikus, a feszült helyzeteket finom humorral kezelni képes Abádi a 2006-os és a 2010-es választáson is bekerült a parlamentbe, és mind a kétszer felmerült a neve a miniszterelnöki poszt várományosaként, de alulmaradt Núri al-Malikivel szemben. Harmadszorra azonban – nyilván amerikai és iráni bólintásra – kormányfő lett, amiben nagy szerepet játszott a mostani válsághelyzet. Kérdés persze, van-e érdemi különbség a megosztónak tartott és a szunnitákat teljesen elidegenítő Maliki, valamint a városias, technokrata gondolkodású Abádi között, aki például komoly szerepet játszott abban, hogy Bagdad az idén felfüggesztette az észak-iraki kurd autonómia költségvetési támogatását, miután Erbil a központi kormányt kikerülve kezdte el az olajexportot. A Londonban maradt feleségét és három gyermekét nélkülözni kénytelen Abádi egyesek szerint származásánál és neveltetésénél fogva jóval nyitottabb lehet a szunniták és a kurdok felé, mint elődje. Mások viszont úgy érzik, a Dava Párt magjához tartozik, és nem fog tudni elvonatkoztatni síita honfitársai múltbéli szenvedéseitől és saját családi tragédiáitól.
