A liberalizmus világméretű terjedése, a bankárkapitalizmus, a Brüsszel vezérelte Európa, az euró, Nagy-Britannia, Németország és az USA hegemóniája, a baloldal, különösen az 1968-as diákmozgalmak, a jobboldal, a feministák, a környezetvédők, a bevándorlók és persze a zsidók meg a muszlimok – mindezek szerepet játszottak a franciák lesüllyedésében, vágja honfitársai arcába Éric Zemmour politikai újságíró a minap megjelent esszékötetében. A Francia öngyilkosság – a Franciaország bukásához vezető negyven év című könyv egyből a sikerlisták élére ugrott, leszorítva onnan a Francois Hollande államfő magánéletéről szaftos részletekkel szolgáló egykori élettárs, Valérie Trierweiler írásművét. A megkérdezettek több mint kétharmada egyáltalán nincs jó véleménnyel a hivatásos provokatőrnek tartott Zemmourról, mégis kiadója szeint jelenleg naponta átlagosan 15 ezer példányban kel el vaskos, 544 oldalas botránykönyve.A Hupikék törpikék gonosz varázslójaként, a magyarul Hókuszpóknak ismert Gargamelként is gúnyolt Zemmour a bal- és a jobboldalt, de a centristákat is keményen ostorozza, ám a szélsőségekkel mintha nem lenne baja. A kommunistákról azt írja, hogy legalább volt bátorságuk a francia termékek vásárlására buzdító kampányt indítani, a szélsőjobboldalról viszont nincs mondanivalója a könyvében. A legnagyobb vihart esszékötetének azzal a részével kavarta, amelyikben felmenti a náci megszállókkal kollaboráló Vichy-rezsimet – élén Philippe Pétain marsallal – a zsidók deportálásának felelőssége alól. Úgy véli, bár a Vichy-rendszer 76 ezer zsidót küldött haláltáborba, a szám sokkal több is lehetett volna. Még azt is hozzáteszi, hogy a kollaboráns kormány elsősorban külföldi születésű zsidókat áldozott fel, hogy megvédje francia társaikat.
Annak ellenére relativizálja Zemmour a holokausztot, hogy magát berber zsidóként azonosítja. 1958-ban Párizs külvárosában, Montreuil-ben született, apja és anyja az algériai háború idején menekült Franciaországba. Zemmourt nők nevelték, apja ugyanis mentősként éjt nappallá téve dolgozott, alig volt otthon. Visszaemlékezése szerint mindenre, ami az életben számít, háztartásbeli anyja és nagyanyja tanította meg. A tekintélyes párizsi politikatudományi egyetemen, a Sciences Pón szerzett diplomát, ám hiába felvételizett két alkalommal is a francia politikai elitképzőbe, a közigazgatási ENA-ra. Friss diplomásként újságírónak állt, s mindig is arról álmodozott, hogy Voltaire, Émile Zola és Francois Mauriac stílusához hasonlatos kolumnista válik belőle. Politikai nézeteit először a jobboldali Le Quotidien de Paris hasábjain fejtette ki. Nyolc év múlva, miután a napilap csődbe ment, előbb másik orgánumhoz szerződött, majd végül kikötött a nagy múltú, konzervatív Le Figarónál, ahol politikai jegyzetíróként dolgozott. A nyomtatott sajtóból az ezredfordulót követően átnyergelt az elektronikus médiába: számtalan televíziós műsor rendszeres fellépője lett, jelenleg is fut heti tévéshow-ja, és hetente két alkalommal az RTL rádió reggeli adásában is van egy blokkja, ahol a híreket kommentálja.
A háromgyermekes Zemmour jó ideje feszegeti a határokat. Mivel sok esetben valós, ám a politikai elit által válasz nélkül hagyott társadalmi problémákat dob be a köztudatba, szélsőséges nézeteire egyre többen vevők. Már nemcsak a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot alapító Jean-Marie Le Pen nagy kedvence, hanem mérsékeltebb jobboldali politikusok megszólalásaiban is feltűnnek a gondolatmenetei, különösen a bevándorlókkal kapcsolatosak. Több jobboldali politikusról írt könyvet a magát gaulle-istának, a napóleoni hagyományok követőjének tartó Zemmour, aki szerint az 1974-es bevándorlási törvény demográfiai cunamit idézett elő azzal, hogy az emigránsok családtagjainak is lehetőséget adott letelepedni Franciaországban. Néhány éve bíróság elé is állt, de pénzbírsággal megúszta, amiért azt találta mondani, hogy az arabokat és a feketéket a munkaadóknak joguk van elbocsátani, mert képtelenek a beilleszkedésre, ahogy az sem véletlen, hogy a rendőrségnek ők a legfőbb célpontjaik, hiszen többségük csempész, drogkereskedő. A férfiközpontú társadalom híve, gyűlöli a feministákat, szerinte a nők emancipálódása a társadalom széteséséhez vezetett, bár elismeri, hogy bizonyos területeken a nők jobban teljesítenek.
