Diktátorok szülőházai

  • HVG

Adolf Hitler – lakatlan mementó

Főiskolát, holokauszt-emlékmúzeumot és migránsközpontot, legutóbb pedig Hitlernek az emberiség ellen elkövetett bűneit bemutató Felelősség Házát szerettek volna létesíteni a Führer szülőházában, az osztrák belügyminisztérium és az önkormányzat által bérelt épületben, a Salzburgtól 60 kilométerre fekvő, felső-ausztriai Braunau am Innben. A tulajdonos azonban az ötleteket mind elvetette. A Salzburger Vorstadt 15. szám alatti ingatlant 1938-ban vásárolta meg a náci párt, és művészeti galériával, valamint könyvtárral kiegészített kultuszhelyet létesített benne. A világháború után a koncentrációs táborok borzalmait bemutató dokumentációs központként, városi könyvtárként, technikumként és fogyatékos embereket foglalkoztató műhelyként működött. A ház előtt 1989 óta a mauthauseni koncentrációs táborból származó gránittömb áll „A békéért, a szabadságért és a demokráciáért; soha többet fasizmust; halottak milliói emlékeztetnek” felirattal.

Benito Mussolini – dupla zarándokhely

Újfasiszta „búcsújáró hellyé” vált a Ravennától 46 kilométerre fekvő, hatezer lakosú település, Predappio: a Duce szülőháza mellett itt található az olasz diktátor síremléke is. A városvezetés a nemkívánatos zarándoklatoknak a fasiszta szuvenírek árusításának betiltásával próbál gátat vetni, az idén pedig úgy döntött, hogy létesít egy fasizmustörténeti múzeumot. A szülőház, a Casa Mussolini 1923-tól kiállítóhely: akkoriban a híres szülött életét mutatta be, manapság helytörténeti tárlatokat rendeznek benne. A fasizmus évtizedeiben a Duce városára átkeresztelt helység 2005-ben testvérvárosi kapcsolatot létesített a Horthy-kriptáról ismert Kenderessel.

Mao Ce-tung – retusált történelem

Régi kultuszhely a Hunan tartománybeli Saosanban az a ház, ahol 1893 decemberében megszületett a későbbi nagy kormányos. A becslések szerint 50 milliónál is több kínai haláláért felelős Mao életét és forradalmi tetteit bemutató múzeum ma sem beszél nyíltan a történelmi tényekről, így szóra sem érdemesíti a tömegek éhezését és halálát okozó Nagy Ugrást vagy a kulturális forradalmat. 1987-ben a városban alapította egy élelmes vállalkozó a mára Kína-szerte ismert, Mao családja nevű étteremláncot, amelyben a turisták egyebek mellett Hosszú menetelés csirkét is rendelhetnek.

Joszif Visszarionovics Sztálin – az utolsó szobor

Máig nagy tisztelettel ápolják a generalisszimusz emlékét Grúzia egyik legősibb városában, a Tbiliszitől 76 kilométerre nyugatra fekvő Goriban. A szülőházat állítólag eredeti állapotában konzerválták, és a Sztálin életét felelevenítő kiállítás mellett az a páncélozott vasúti kocsi is megtekinthető, amellyel a diktátor a jaltai és a teheráni konferenciára utazott. A volt Szovjetunió területén álló utolsó Sztálin-szobrot 2010-ben vitték át a múzeumba a városháza előtti térről, ám tavalyelőtt a városvezetés a közhangulatra való tekintettel úgy döntött, hogy a szülőház mellett ismét felállítja.

Rákosi Mátyás – emlékezetvesztés

Helytörténészek tartják már csak számon, hogy Rákosi Mátyás 1892 márciusában a kelet-bácskai Adán látta meg a napvilágot. „Sztálin legjobb tanítványára” a Karagyorgyeva utca 2. alatti parasztház sem emlékeztet már, mivel régen átépítették, és a tízezres kisváros honlapja sem dicsekszik vele „községünk híres szülöttei” között. A legendárium szerint egyébként az Adáról hatévesen elkerült Rákosi, amikor 1948-ban egy hivatalos útján megállt a faluban, maga sem ismerte fel szülőházát.

Hozzászólások