HVG, 2014. november 15.
Igen találónak tartom az Áder János félidős mérlegével foglalkozó cikkük címét: Kétéltű ember. Mert egyfelől – mint írják – idén tavasszal „keményen és világosan” beszélt az auschwitzi emlékhelyen, majd később a roma áldozatok – a Pharrajimos – emléknapján a vészkorszakért viselt magyar kormányzati felelősségről. Valóban. Másfelől viszont a holokauszt emléknapi fennkölt mondatok elszállnak (ahogy arra egy ízben Orbán Viktor is utalt: ne a szavaimat, a tetteimet tessenek figyelni). A tett pedig a gusztustalan náci megszállási (illetve hivatalosan a német megszállás áldozatainak állított) emlékmű, amely nem száll esetleg el, mint Áder mondatai. Megkerülhetetlenül itt meredezik. Mementója ez (bízom benne, nem örök) a kormány érzéketlenségének. Bánt, hogy Áder János ezt az igazán nem közmegegyezéssel a Szabadság téri mélygarázs bejárata fölé csempészett emlékművet soha nyilvánosan szóba nem hozta. Ha ez ellen is felemelte volna a szavát, talán hitelesebb lenne állítólagos törekvése a cikkükben említett „új magyar kiegyezésre”.
SZALAY GÁBOR
(BUDAPEST)
