HVG, 2014. november 22.
Nagy örömmel olvastam a Péli Tamás festőművészről írt megemlékezést. „Kicsit” gyűjtő vagyok, ezért nagyon bánt, hogy ezt a kimagasló művészt ennyire elfelejti a mai magyar művészettörténet. Képei különleges, az izmusoktól és az éppen akkor „trendi” irányzatoktól merőben eltérő, a magyar festészetben egyedülálló alkotások. Abszolúte nem túlzás kijelenteni, hogy ő korunk Csontváryja. És itt nem számít a származás, a bőrszín, a vallás, semmi, csak az alkotás. Szégyen, hogy a gyűjtői körön kívül szinte senki sem tudja, ki is volt ez az ember, ez a kimagasló művész. Pedig alkotásai olyan erősek, olyan szuggesztívek, hogy méltán emelhetnénk őt nagy festőink élvonalába. Mert oda tartozik. Nagyon hiányzik egy életmű-kiállítással emlékezés rá, akár a Nemzeti Galériában is. Mert megérdemli. Nagyon. Viszont már egyszer, a BÁV 2008. őszi aukcióján bekerült a műkereskedelem vérkeringésébe három műve. Az egyik címe: Evolúció. Ezt meg is vásároltam. A másik címe: Kiűzetés a paradicsomból. Rendkívül erőteljes, szuggesztív alkotás, amelyről a kép nagy mérete miatt sajnos lemondtam. A harmadik: A keresztre feszítés, amely olyan mély fájdalmat sugall, hogy nem lett volna könnyű elviselni. Cikkük olvasásától függetlenül azóta többször gondoltam rájuk. Csak érdekességképpen írom le: a megvásárolt képet a dolgozószobám falán helyeztem el, tucatnyi egyéb mű mellett. A szoba egyébként vendégszobaként funkcionál, gyakran ott alszanak az unokáim. Korábban panaszkodtak, hogy a képtől nem mernek elaludni. A többi mű nem érintette meg őket. Később kérdezősködni kezdtek róla, érdekelni kezdte őket. Most már, ha nálunk vannak, kérik, hogy mutassam meg a képet, és magyarázzak, meséljek róla. Csak erről, a többit csak megnézik. Még nem műértők, nem befolyásolja e tekintetben őket még semmi. De megéreznek valamit. Mi pedig nem. Miért?
NAGY LÁSZLÓ
(CSOBÁNKA)
Örömmel olvastam Péli Tamásról írott cikküket. Egy ténnyel szeretném kiegészíteni az írásukban foglaltakat. Nevezetesen azzal, hogy Péli Tamás kezdeményezésére „rajzjegyzeteiből” a budapesti Csővári György iparművésszel és velem közös kiállítása nyílt Baján 1994 tavaszán, az akkor még működő József Attila Művelődési Házban. Ismereteim szerint ez lehetett Péli Tamás utolsó kiállításainak egyike.
PAZÁR LÁSZLÓ
FOTOGRÁFUS (BAJA)
